A mentális és fizikai zavarok kezelésére világszerte egyre gyakrabban alkalmazott állatasszisztált terápiák hatásosságát eddig csupán az emberek oldaláról vizsgálták; egy nemrégiben megjelent tanulmány elsőként vizsgálja, hogy az efféle relációban az állat hogy érzi magát.

„A szarvasmarha-asszisztált terápia nem csak a humán résztvevők javát szolgálja" – mondta Katherine Compitus, a New York-i Egyetem klinikai pszichológusa, aki Sonya Bierbowerrel, a Westpoint Katonai Akadémia szakpszichológusával közösen kidolgozta azt a Human-Animal Interaction Scale (HAIS) néven publikált skálát, amellyel állítólag megbízhatóan mérhető az állati elégedettség az ilyen interakciókban.

A két kutató azután vállalkozott a feladatra, hogy az elmúlt években Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is egyre több a vidéki tehenészetek által cow cuddling, illetve cow hugging – azaz tehénölelés – címen meghirdetett kurzus, melyek célja, hogy a kérődzők társaságában a természettől elszakadt, rengeteg stressznek kitett városlakók rátaláljanak a lelki és testi harmóniára.


A kutatók egy 2017-ben publikált, a tehenek és borjaik közötti érzelemgazdag viszonyt az állati vokalizáció alapján bizonyító etológiai tanulmány ismeretében már a vizsgálat előkészítésekor tisztában voltak azzal, hogy a szarvasmarhák összetett kognitív képességekkel rendelkező, gazdag szociális életet élő haszonállatok, valamint azzal is, hogy a tehenek, bikák és borjak hangjelzései alapján egyértelműen megállapítható, hogy az állat hogy érzi magát egy-egy szituációban, illetve kedvére vagy ellenére van-e az adott, emberekkel folytatott interakció.

A HAIS nevű skálázáshoz ezek alapján a pszichológusok egy olyan 24 pontos kérdőívet szerkesztettek, amelyben a terápia emberi alanyainak az állat állapotára vonatkozó 10 kérdésre is válaszolniuk kellett. Ugyanis azok a szarvasmarhák, amelyek kényelmetlenül érzik magukat az ember jelenlétében, gyakrabban használják a vokális stresszjelzéseket, azaz bőgnek, míg az emberi társaságot élvező egyedek elfekszenek, majd szagolgatni vagy nyalogatni kezdik az embereket. Az utóbbi egyértelműen a barátságos kapcsolatfelvételt jelzi, néhány perces időtartamban pedig a már kialakult bensőséges viszony megerősítésének jele.

szarvasmarha

A szarvasmarhák összetett kognitív képességekkel rendelkező, gazdag szociális életet élő haszonállatok – fotó: Shutterstock

A kutatásba egyenlő arányba bevont nők és férfiak által kitöltött kérdőívek kiértékelése azt mutatta, hogy a legtöbb állat élvezte a terápiás helyzetet, több mint kétharmad arányban fél óránál is hosszabb időt töltöttek fekve kérődzve az emberek társaságában. Egyetlen – mint utóbb kiderült, traumákkal terhelt előéletű – fiatal egyed kivételével egyikük sem érezte stresszesnek a szituációt.

Meglepő volt azonban, hogy az interakciós skála szignifikánsan magasabb értéket mutatott akkor, amikor a tehenek nőkkel kerültek kapcsolatba; a férfiakkal sokkal kisebb arányban alakítottak ki érzelmi kapcsolatot, és a kölcsönös kötődési viselkedésről is csak a női alanyok számoltak be. A kutatók egyelőre nem tudják, hogy mi az oka a nemek közötti erős eltérésnek.

Az alábbi videóban a tehénöleléses terápiák rövid összefoglalója látható:

Az azonban fontos, hogy csak ellenőrzött körülmények között próbálkozzunk a tehénöleléssel, hiszen bizonyos helyzetekben a tehén meg is támadhatja az embert. Ismert többek között egy olyan eset, melynek során egy 70 éves kufsteini nő a kutyájával sétált, amikor az egyik alpesi szabadlegelőn egy tehénre és annak fiatal borjára figyelt fel. A nő szelfit akart készíteni, ezért megközelítette a távolról nyugodtnak tűnő jószágot, a tehén azonban a fénykép elkészítésekor megvadult és megtámadta. A nyugdíjas asszony megpróbált elmenekülni, de a tehén ledöntötte a lábáról és agyontaposta.

Tehát a "tehénölelést" állatasszisztált terápia keretében, az ennek megfelelően kialakított környezetben vegyük csak igénybe!

Forrás: qubit.hu