Új módszer teheti megfizethetőbbé a laboratóriumban termesztett húsokat

Sokszor hangoztatják, hogy a hústermelés jelentősen hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Egy kilogramm marhahús előállítása során például körülbelül hatvan kilogramm üvegházhatású gáz szabadul fel. A termesztett hús állítólag jót tesz az állatoknak és a környezetnek. De vajon létezik-e mód arra, hogy a zsebünknek is jó legyen? – teszi fel a kérdést az origo.hu.

Egy kilogramm marhahús előállítása során például körülbelül hatvan kilogramm üvegházhatású gáz szabadul fel – fotó: pixabay.com

A termesztett hús olyan drága, hogy csak kevesen engedhetik meg maguknak

Senkit sem lehet megakadályozni abban, hogy csirkehúst, marhahúst, vagy bármilyen más húsfajtát egyen, de létezik mód a hústermelésből eredő kibocsátások csökkentésére. Egy, a Cell Reports Sustainability folyóiratban publikált tanulmány szerint, ha a továbbiakban nem vágnánk le állatokat, hanem laboratóriumban őssejtkultúrákból állítanánk elő húst, akkor azzal jelentősen lehetne csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A termesztett hús 96 százalékkal csökkenthetné a kibocsátást – áll a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem megdöbbentő jelentésében. A laboratóriumban termesztett hússal kapcsolatban jelenleg azonban az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy rendkívül drága.

Hiába kell a laboratóriumban termesztett hús előállításához 99 százalékkal kevesebb föld és 80-90 százalékkal kevesebb víz, ha az eljárás a növekedési faktoroknak nevezett speciális összetevők miatt sokaknak megfizethetetlen.

A növekedési faktorok rekombináns fehérjékből álló jelzőmolekulák, kulcsszerepet játszanak a sejttenyésztési folyamatban: beindítják az állati sejtek növekedését és szaporodását, biztosítva azt, hogy azok olyan szövetekké fejlődjenek, amelyekből a hús felépül. Nélkülük a sejteket nem lehet hússá alakítani.

A növekedési faktorok egyetlen grammjának ára – típustól függően – néhány száz dollártól akár a milliókig is terjedhet; ezeket nagy ipari beszállítók gyártják és értékesítik.

A növekedési faktorok a termesztett hús előállítási költségeinek nagy részét, akár kilencven százalékot is elérő vagy azt meghaladó mértékben teszik ki. Mivel a sejttenyésztő közegben nem tartanak sokáig, ezért néhány naponta pótolni is kell őket, ami korlátozza annak a lehetőségét, hogy a fogyasztók számára megfizethető terméket biztosítsunk

– magyarázták a kutatók.

A szarvasmarha-izom őssejteket úgy alakították ki, hogy maguk állítsák elő  a növekedési faktorokat és kapcsolják be a jelátviteli útvonalakat – fotó: pixabay.com

Megoldást találtak a Tufts Egyetem kutatói

A szakembereknek sikerült úgy módosítani a szarvasmarha izomsejteket, hogy azok képesek legyenek maguk is fibroblaszt növekedési faktorokat (FGF) termelni, így azokat nem kellett külső forrásból vásárolni.

Minden izomsejt és sok más sejttípus jellemzően az FGF-re támaszkodik a növekedéshez. A szarvasmarha-izom őssejteket ezért úgy alakítottuk ki, hogy maguk állítsák elő ezeket a növekedési faktorokat és kapcsolják be a jelátviteli útvonalakat. Ráadásul mivel az FGF nemcsak a szarvasmarha-, hanem szinte mindenféle izomsejt növekedéséhez szükséges, a tudósok szerint ez a megközelítés a sertés-, csirke- és más típusú, laboratóriumban termesztett húsok költségének csökkentésére is alkalmazható.

– mondta Andrew Stout, a tanulmány vezető szerzője és a Tufts Egyetem Cellular Agriculture Commercialization Lab tudományos igazgatója a ZME Science online tudományos portálnak.

A tenyésztett húst olyan bioreaktorokban állítják elő, amelyek tápanyagokat, sókat, fehérjéket és az állati őssejtek növekedését elősegítő környezetet tartalmaznak. Amikor a bioreaktorban lévő közeghez növekedési faktorokat adnak, azzal idegen géneket juttatnak az állati sejtekbe, amelyek serkentik az őssejtek növekedését és szaporodását.

A most publikált tanulmány szerzői által javasolt módszer azonban a sejtek hússá alakításához nem támaszkodik idegen génekre – ehelyett génszerkesztéssel aktiválják az eredeti őssejtekben a növekedési faktorokat felszabadító géneket.

Ebben a stratégiában nem idegen géneket adunk hozzá a sejthez, csak olyan géneket szerkesztünk és fejezünk ki, amelyek már ott vannak. Ez a módszer a laboratóriumban termesztett húsok esetében egyszerűbbé és gyorsabbá teheti a hatósági jóváhagyás megszerzését is

– mutatott rá Stout.

A szakemberek azonban hangsúlyozzák: ez a génszerkesztésen alapuló hústermesztési eljárás pillanatnyilag még nem tökéletes és bizonyos korlátai is vannak: a módosított sejtekkel lassabb növekedést tapasztaltak. A kutatók folytatják a munkát a hústermesztési módszerük tökéletesítése érdekében.