Valószínűleg ősszel vagy télen a vízi madaraknál a H5 vírus megújult bejutására kell számítani – fotó: MTI/Máthé Zoltán
Mivel a madárvonulás a következő hetekben fogja elérni a csúcsot, a német hatóságok azt javasolják, hogy a baromfitenyésztők vizsgálják felül a biológiai biztonsági intézkedéseket, hiszen a megelőzés mindig jobb, mint később a betegség elleni küzdelem. A korábbi tapasztalatok szerint a betegség terjedni fog.
Ha a tendencia folytatódik az kiterjedt járványokat eredményezhet Európában, hasonlóan a 2006-ban és 2016-2017-ben történtekhez. Ha a minta megismétlődik, ősszel vagy télen a vízi madaraknál a H5 vírus megújult bejutására kell számítani. A madárvándorlás jelenleg javában zajlik. A pihenő területeken a madárállomány sűrűsége az elkövetkező hetekben nőni fog.
A vándorlási útvonal
Az eurázsiai tundrák vidékén fészkelő vadludak ősszel érkeznek hozzánk, és kora tavasszal indulnak vissza északra. Vonulásuk egy speciális és látványos jelensége az a szinte tökéletes V-alakzat, amit gyakran láthatunk ebben az időszakban. A Kárpát-medencébe érkező, és itt telelő vadludak száma meghaladhatja a 300 ezret. A különböző állományok más-más utakat használnak, és Közép-Európa más-más részein telelnek.
A vándormadarak a betegség tüneteitől mentesen is hordozhatják a vírust – fotó: Caroline Blumberg/MTI/EPA
A nagy lilikek a sarkkörön túli költőhelyeikről a nyugat- vagy közép-európai telelőhelyükig akár 7000 kilométert is repülhetnek, és az egész út több pihenő beiktatásával, közel négy hónapon át tart. Vannak kevesebbet vonuló állományok is, ezek a tengerpartot követve jutnak el a német-alföldi telelőhelyükre. Egy-egy télen akár többször is megfordulnak a holland tengerpart és Közép-Európa között, néha alig néhány nap leforgása alatt. A vetési lúd költőterülete az eurázsiai tundra és tajga övezetben húzódik.
Európába két úton érkeznek a madarak: a tengerpartok mentén, illetve a kontinentális útvonalon. Ennek megfelelően alakult ki a két nagy telelőterületük Nyugat-Európában, illetve a Kárpát-medencében. E két centrum között néha intenzív vándorlás, állomány-átrendeződés figyelhető meg. A hazánkba érkező ludak túlnyomó része körülbelül 18 nagy gyülekezőhelyet használ rendszeres pihenőhelyként.
Amit a betegségről tudni érdemes
Fertőzöttek lehetnek a vadon élő madárfajok, különösen a vízimadarak (vadkacsák, vadlibák, hattyúk, gázlómadarak), amelyek többnyire a betegség tüneteitől mentesen is hordozhatják a vírust. Ezeknek a madaraknak főleg a bélcsatornájában szaporodik, az ilyen állatok bélsarukkal fertőzik a vizeket és az odajáró – főleg vízibaromfi – fajok egyedeit. Az állatokból kijutott vírusok a természetes vizekben 1-2 hétig élhet – vagyis fertőzőképesek maradnak.
A madárinfluenza esetében a lappangási idő rövid, általában 1-3 nap – fotó: MTI/Balázs Attila
Egy betegség lappangási ideje az állatnak a kórokozóval való fertőződése és az első klinikai tünetek megjelenése között eltelt idő. A madárinfluenza esetében a lappangási idő rövid, általában 1-3 nap. A megbetegedett madarak bágyadtak, elesettek, alig mozognak, nem repülnek, esetenként hasmenés alakul ki bennük és sokszor még a légzőszervi panaszok megjelenése előtt elhullanak. A betegségre jellemző légzőszervi tünetek orrfolyásban, kötőhártya-gyulladásban, tüsszögésben, krákogásban és gyakran a szemgödör alatti üregek gyulladásában jelentkeznek.
Erősebb megbetegítő képességű vírustörzsek a madarakban vérzéses elváltozásokat is okozhatnak, esetenként a toroktájék és a fejfüggelékek (taréj, lebernyeg) vizenyős duzzanata is megfigyelhető. Az emésztőszervi tünetek elsősorban hasmenésben nyilvánulnak meg. Főleg kacsáknál, influenza fertőzés hatására megfigyelték az idegrendszer betegségére utaló tüneteket is.
Nagyon fontos az állattartás általános járványvédelmi szabályainak betartása, például az állatállományok zárt tartása, az istállók betelepítése előtti alapos fertőtlenítés, a vadmadarak távoltartása!
_fill_540x300_0.jpg)
