Kétségtelen, hogy a Volkswagen T1-ese az autógyártás történetének egyik meghatározó és ikonikus járműve volt és ma is az, lelkes gyűjtők féltett kincse. Valószínűleg senki sem tudja, hányféle célra és kialakítással látott napvilágot, ami igaz utódaira is. A mostani átalakítás még mérnöki kihívásként is kuriózumnak számít, olyannyira, hogy alulról készült fotót nem is publikáltak.
Volkswagen T1 – fotók: www.auto-medienportal.net
Újjászületés 60 év után
A Volkswagen gyár új életre keltett egy 60 éves különleges járművet, a „lánctalpas rókát" (Raupen fuchs), mert ez volt az eredeti beceneve is. A róka elnevezést egyedi narancsos-vöröses színe miatt kapta.
Ezt a T1-est 1962 májusában gyártották a Volkswagen hannoveri üzemében, és egy osztrák vevő lett a gazdája, de még eredeti négykerekűként, mint bármely más mikrobusz vagy furgon. Azonban nem sokáig használták rendeltetésszerűen, mert egy profi bécsi Volkswagen-szerelő "Pisten-Bulli"-vá alakította át a T1-est, igaz, az eredeti jelentése máig a sípályák karbantartására szolgáló lánctalpas munkagépet jelenti.Tulaja, Kurt Kretzner akkor egy négytengelyes T1-essé alakította át, az első két kormányzott tengelyt ikerkerékkel, míg a két hátsó szóló abroncsost lánctalppal szerelte fel. Kretzner állítólag lelkes síelő volt, akinek az osztrák hegyekben hiányzott egy terepjáró, amit a transzporterből alakított át.
Valójában csak egy ideális terepes jármű megalkotása volt célja jól ismert műszaki alapokon, amelyet mindenki jól tudna hasznosítani: hegyi szállásadók, vadászok, erdészek, orvosok, a sífelvonók karbantartói, közműszolgáltatók vagy a TV- és rádiótársaságok, a síversenyek közvetítéséhez. A járművet is ő nevezte el „lánctalpas rókának".
Nemcsak terepjáró, de mobil pihenő és menedék az erő mélyén – fotó: www.auto-medienportal.net
Több mint négy évig dolgozott az ötletén, és a második jármű is elkészült 1968-ban, míg a harmadik félbemaradt.
A két üzemképes járműből csak az egyik maradt fent, és nemrég a Volkswagen Haszonjárművek klasszikus specialistái keltették újra életre.
A narancsszínűre festett Bulli-karosszéria alá a bécsi barkácsmester két kormányzott tengelyt szerelt 14 colos ikerabroncsokkal, míg a két hátsó hajtott tengelyre 13 colos abroncsokat rakott egy kis lánctalppal, olyannal, mint amelyeket ma is alkalmaznak az erdészeti gépeken. Ez utóbbit most egy alukonstrukciós, 2 centiméter vastag tömörgumifogasra cserélték, így aszfalton is közlekedhet.A dupla első tengelyes kormányzásnak köszönhetően a fordulókör kevesebb mint tíz méter. Az automata, korlátozott csúszású differenciálmű még mély hóban is biztosítja a meghajtást. Motorja, a széria 1,2 literes boxermotor 34 lóerővel (25 kW) 35 km/h végsebességet tesz lehetővé.
Az első és hátsó futóművek – fotók: www.auto-medienportal.net
Kurt Kretzner anno olyan lánctalpas járművet akart építeni, amelyet könnyű irányítani. Ezért úgy döntött, hogy nem köti össze az összes tengelyt lánctalpakkal, hanem csak a hajtótengelyeket. Így egy ideális, könnyen kezelhető, féllánctalpas jármű született, amellyel
bármilyen nehéz terepen biztonságosan és kényelmesen közlekedhetünk.
„Mindegy, hogy hó, homok, kövek, alpesi rétek, mocsarak, kis patakok és erdők, ezzel a géppel leküzdheti" – hirdette a tervező 60 évvel ezelőtt a Pisten-Bulliját. A járműveket csak nagyon ritkán tűntek fel, ezt a T1-est 1985-ben látták utoljára Bécsben, mielőtt az 1990-es évek elején a gmündi Porsche Múzeum megvásárolta.
A vezetőfülke eredeti állapotban – fotó: www.auto-medienportal.net
Később a jármű a „Bullikartei", az első Bulli-generáció rajongóinak közössége tulajdonába került. Ők 2005-ben kezdték meg az első kísérletet a különleges jármű helyreállítására. A Németországban szétszórtan élő egyesületi tagok azonban logisztikai okokból nem tudták befejezni a restaurálást. 2018 végén a „lánctalpas róka" csatlakozott a Volkswagen Nutzfahrzeuge Oldtimer kollekciójához.
A cél az volt, hogy a jármű eredeti állapotában visszatérhessen a terepre. A 60 éves karosszériát, mint minden hannoveri gyári felújításnál, teljesen szétszerelték, lecsiszolták a karosszériát, alapozták, majd újrafényezték az eredeti matt narancssárga színre, hogy azonnal felismerhető legyen a hófödte tájban és az erődben.
A technika és a belső tér is megújult. Mivel nem maradt fent eredeti dokumentáció a belső térről, így a bükk- és fenyőfából készült új berendezést egyedileg méretre szabták, és beépített szerszámtárolók is kialakításra kerültek.
Megújult belső tér erdészeti munkákhoz – fotók: www.auto-medienportal.net
2022 tavaszán az egyedi jármű újra utat tört magának a hóban 60 év után, hogy mindenki megcsodálja, de a Bullikartei éves találkozójára, az Eschwege melletti Meinhardsee-hez szintén elvitték.
Forrás: www.auto-medienportal.net
