Hogyan lettél te a mangalicás lány?
Nálunk a szülők és nagyszülők is foglalkoztak mezőgazdasággal, de nem kifejezetten mangalicával. Édesapám például biozöldség-termesztő. Nekem kisgyerekkoromtól kezdve voltak állataim. Kilencéves voltam, amikor nyulakat kezdtem szaporítani, majd egy-két év múlva már baromfival foglalkoztam. Majd mezőgazdasági szakközépiskolába jártam, onnan pedig a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Karára mentem tartósító- és állati termékfeldolgozás szakirányra. Azért választottam ezt, mert az volt a terv, hogy az édesapám által termesztett biozöldségeket nem visszük külföldre, hanem itthon, feldolgozott formában értékesítjük majd a piacon.
Aztán jött a Fiatal Gazda pályázat…Igen, ami mindent megváltoztatott. 2009-ben nyertem meg a pályázatot, 2010-től datálható a vállalkozás. Az eredeti terv az volt, hogy a megtermelt zöldségnél sok melléktermék keletkezik és ezért e mellé az irány mellé kell nekünk néhány mangalica is. Találtunk egy nagyon kedvezményes árú törzsállományt Vas megyében – ami nekünk a világ másik vége – akik meg is érkeztek egy nagyon hideg januári napon. Az eladó említette, hogy a 20 mangalica között vannak vemhesek, de arra nem számítottunk, hogy egy héten belül több, mint ötvenről kell majd gondoskodnunk.
Nem volt ez ijesztő számodra?
Nagyon nehéz volt. Mondhatni, sorsszerű, hiszen semmit nem tudtam a mangalicákról. A nagypapám instruált, mit és hogyan kell, sőt ő hegesztette össze az első itatónkat, ami a mai napig használatban van. Ekkor még Budapesten dolgoztam egy multinál, és hétvégenként jártam haza mangalicázni. Aztán persze gyorsan felmondtam, és azóta minden gondolatom e körül forog. Nem igazán van olyan része a napnak, amikor ne a tenyésztésen, a feldolgozáson vagy akár a marketingen törném a fejem.
"Az első mangalicafesztiválon ámulva néztük, hogy mindaz, amit létrehoztunk, érdekli az embereket, és szeretik és igénylik azt a fajta minőséget, ami számunkra természetes."
Mondhatjuk, hogy hirtelen lettél ismert?
Azt hiszem, igen. Nagyon meglepődtem, amikor felkaptak. Az első mangalicafesztiválon ámulva néztük, hogy mindaz, amit létrehoztunk, érdekli az embereket, és szeretik és igénylik azt a fajta minőséget, ami számunkra természetes.
A többség azt gondolná, hogy mivel téged látni a piacokon, sőt sokszor még arra is van energiád, hogy interjúkat adj vagy női üzleti rendezvényeken jelenj meg, ezért egy nagy stáb van mögötted.
Ebben tévednek. Édesapám és rajta kívül két alkalmazott segíti a telepen a napi munkálatokat, gépi munkákat stb. A feldolgozásban két ember segít engem, de nagyon sokszor van, hogy egyedül viszem végig a folyamatokat, most az interjú előtt is 150 kg szalonnát kellett besóznom. Édesanyám viszi az adminisztratív dolgokat, és ő felel a pályázatokért, ami ugye oroszlánrésze az egész vállalkozásnak, hiszen saját gépparkunk van, saját füstölőnk, és mindezt pályázati úton tudtuk megvalósítani. Emellett még a piacolásban is besegít. A nagymama is ott van még a háttérben, aki a folyamatos fokhagymatisztítással és a kávéfőzéssel segíti munkánkat.
Aki nyomon követi a munkámat, tudja, hogy én vagyok a piacokon is, velem találkozik a vevő, amikor vásárol, és ezen nem is szeretnék változtatni.
"Én vagyok a piacokon is, velem találkozik a vevő, amikor vásárol, és ezen nem is szeretnék változtatni."
Bizonyára sokakban felmerül, hogy hogy lehet ezt bírni.
Mondhatjuk, hogy családilag hozom magammal a vállalkozói szemléletmódot, hiszen édesapámnak és édesanyámnak is amellett, hogy részt vesznek ebben a vállalkozásban, saját vállalkozásuk is van. Egy olyan fejlődő vállalkozás élén állok, ami megkívánja a folyamatos, következetes munkát. Szoros tervem van már az év első napjától az utolsóig. Egyesek szerint kissé fanatikus vagyok, de csak így lehet ezt csinálni.
Említetted, hogy minden meg van előre tervezve. A pandémiás helyzetet viszont senki nem látta előre. Min kellett változtatnod a Covid-helyzet hatására?
Folyamatosan előre nézek, és pozitívan állok szinte minden helyzethez. A coviddal együtt járó veszélyhelyzet húsvétot megelőzően indult, amikor mi már elkészültünk a sonkákkal, már minden be volt készítve. Gyorsan kellett reagálni, kitaláltunk egy házhoz szállítási rendszert, így mindenki megkapta a megszokott termékeit. A vevők nagyon lojálisak voltak. Kockáztattunk, és mondhatjuk, hogy nyertünk. Számomra nem volt negatív ez a helyzet, mert mindenhol nagy türelemmel és rugalmassággal találtam szembe magam, akár a vevőket, akár az alkalmazottakat nézem.
Hogy látod most a hazai mangalicatenyésztés helyzetét?
Az ASP miatt nagyon nagy veszélyben vannak főleg a kisgazdaságok. Nálunk is ugye folyamatos készültség van a megyében, minden héten vérvételezzük az állatokat, és számos szabályt kell betartani. Ez ugye költségben is megjelenik, és mindezek mellett is zavartalanul kell vinnünk tovább a gazdaságot, ami ilyen helyzetben sok nehézséggel jár. Bár azt mondtam, hogy előre tervezek, most mégsem tudom, hogy mi lesz jövőre.
"Az ASP miatt nagyon nagy veszélyben vannak főleg a kisgazdaságok."
A kezdeti 20 mangalicából mára ötszáz lett. Tervezel további növekedést?
Nem (nevet), bár ezt mondtam már többször, és most itt tartunk. Jelenleg közel 80 kocánk van és a szaporulat, így jön ki az ötszáz. Sokan nehezen hiszik el, de ezt a mennyiséget még átlátom, sőt ismerem is őket. Tudok rájuk figyelni, tudok reagálni a problémákra. Ugyanúgy bánunk ezzel az ötszáz állattal, mint az elején a hússzal. Megmaradtunk valódi kézműves gazdaságnak. Ismerem az állatokat, sokszor magam dolgozom fel őket egyedül, magam fűszerezem a kolbászokat. Bármilyen részfeladatot ellátok a menedzseléstől az állatorvosi alapellátásig. Éppen emiatt úgy érzem, hogy amíg ezt a fajta személyességet képes vagyok beletenni a vállalkozás minden fázisába, addig érdemes növekedni. Persze folyamatosan töröm a fejem új ötleteken, de ez majd úgyis kiderül a jövőben…
