Mégis mi lehet az a "kártojás", amelytől az ősz beköszöntével hangosak a kistermelők és háztáji baromfitartók Facebook csoportjai? Terjednek a babonák és a rosszabbnál rosszabb tanácsok az állattartók között, de
valójában nem tudják pontosan, hogy hirtelen miért tojik a tyúk csak harmad-akkora, sárgája nélküli tojást
a normális napi "kötelező kvóta" helyett.
Hegedüs Tibort, baromfitenyésztő szakembert kérdeztük arról, hogy mi is valójában a "kártojás" és mit lehet tudni ennek a jelenségnek a biológiai hátteréről.
"Baljós árnyak"... – a kártojás (jobbra) megjelenéséhez szántalan népi hiedelem és babona fűződik – fotó: Shutterstock
A gazdasszonyokat az foglalkoztatja, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél ritkábban, vagy egyáltalán ne találkozzunk a tojófészekben kártojással.
"A kártojás ellen nem tudunk tenni semmit sem. Ugyanis olyan spontán bekövetkezhető folyamat eredménye, amely megtörténik, ha akarjuk, ha nem. Tojásrakással, tojásképződéssel van összefüggésben – tulajdonképpen egyfajta "rendellenesség", ami a tojásrakási folyamat botlása miatt következik be.
Tehát kártojással bárki, bármikor találkozhat a tojófészekben.
No, de nézzük meg elnagyolva, hogyan is keletkezik ez a fránya kártojás. A tojásrakás sorozatokban, úgynevezett ciklusokban történik, amelyeken belül az ovulációk – (szikanyaggal körülzárt pete, vagyis a sárgája leválása a petefészekről) – közötti időt a tojásképződés ideje határozza meg.
Házityúkban a tojás kialakulása körülbelül 24,5 órát vesz igénybe. Ezt követően körülbelül 30-60 perccel a tojás lerakás után következik be az újabb ovuláció. A sorozaton belül tehát a sárgája pozícióba helyezkedése, majd a leválás időpontja minden nap körülbelül egy-másfél órával későbbre tolódik az előző naphoz képest.
A tojásrakás időpontjai általában a meghatározott napszak 8-9 órás időtartamára esnek, amely a fajra jellemző, úgynevezett nyitott periódus (házityúkban általában a nappali időszak első fele).
A leválás és a pozícióba kerülés időbeli összefüggéséből következik, hogy a nyitott periódus kezdete egybeesik a sorozat első ovulációjával, majd a peteleválások a sorozat alatt naponta mind későbbre tolódnak, végül a nyitott periódus végén az utolsó ovulációval a sorozat le is zárul. A következő sorozat néhány pihenőnap közbeiktatása után indul újra a nyitott periódus kezdetén. A tojásrakási ciklusok fajtánként, egyedenként, állományonként változók. Általában a ciklus vége után 2 nap pihenő, regenerálódási időszak következik – ám ez sem egységes. A tojásrakási sorozat szabályozásának részletei ma még nem tisztázottak.
Ha nem kedvezőek a körülmények, a tyúk képes késleltetni a tojásrakást, vagy akár vissza is tudja tartani.
Továbbá bizonyos fajtáknál a nyitott periódus időszaka megnyúlhat, sőt a tojásrakást követő ovulációs időszak rövidülhet. Sőt, az ovipozícióba történő helyezkedési idő is rövidülhet.
Tehát előfordulhat, hogy akár 24 órán belül két tojást is rakjon a tyúkunk.
Pláne ha tojó, tojásrakásra kialakult, vagy genetikailag ilyen tulajdonságú fajtánk van. Ám nagy általánosságban a fent leírt tojásrakás ciklusa a racionalitás.
A tojásrakási ciklus alatt hormonális változások figyelhetők meg. A ciklus előrehaladtával fáziseltolódások következnek be az ovulációt meghatározó hormonszint maximumok között. A fáziseltolódások hátterében vélhetően a napi fényes, világos időszak változásaira reagáló ritmusszabályozók állnak. Ha a fáziseltolódás eléri a határértéket, az ovuláció is elmarad, majd a pihenőnapok alatt a szabályozórendszer visszaállítja a jellemző ritmust.
Mindezek ismerete és főleg megértése szükséges ahhoz, hogy megértsük a kártojás hogyan, mikor, miért tud keletkezni. Legtöbb esetben nem rég tojni kezdett jérce, vagy "öreg" tyúk esetében fordul elő.
Másik egyedeknél is előfordulhat, de ezen két esetben a legjellemzőbb. Ezen belül vagy a tojási ciklus kezdetén, vagy a végén kerülhet sor rá.
Ahogy utaltam rá az elején, a kártojás nem más, mint a tojásrakási folyamat során bekövetkező spontán baleset, "rendellenesség".
Nem lehet egyértelműen rendellenességként sem meghatározni, mert nincs utóhatása, nem törvényszerűen következik be.
Egyszerűen annyi történik, hogy a fiatal, illetve az öreg egyedek esetében a tojásrakási folyamat még nem állt be, nem normalizálódott, vagy már nem működik tökéletesen. Tulajdonképpen a jérce, tyúk becsapja önmagát. Ovuláció, ovipozíció, nyitott periódus, hormonális változások, fázis eltolódások összefüggésében "baleset" következik be.
Példának okáért tojásrakás után valamiért felgyorsul az ovuláció, de az ovipozíció még nem áll fenn (ez a nem állandó, spontán rendellenesség), de a tojásrakási folyamat folytatódik. Ezen a ponton "esik bele a tyúk szervezete a kelepcéjébe". Folytatódik a fals tojásrakási folyamat, amelynek a vége lesz a kártojás. Ugyanis a többi törvényszerű folyamat bekövetkezik, ám azokat már semmi sem tudja becsapni. Tovább halad a "képzeletbeli" szikanyag - sárgája, de valójában nincs ott. Valamennyi fehérje is rakódik a semmi köré, meszes héj is kialakul – ám mindenből csak kevés, kicsiben.
Mivel maga a tojásrakási folyamat végbe fog menni, ezért a lehető legkevesebb energiát fekteti be a szervezet. Ennek az eredménye a kicsi, általában kerek, vagy némileg tojás formájú kártojás.
A kártojás nem menetrendszerűen jelentkezik, inkább spontán baleset – fotó: Agroinform.hu
Az ismert összefüggések bármelyik szakaszában történhet hasonló baleset, melynek az "eredménye" végül a kártojás. Általában kora tavasszal, tavasszal számíthatunk rá leginkább, de az év bármely szakában előfordulhat. Befolyásolhatja a folyamatot továbbá, például a vedlés vagy a pihenési időszak is.
Tehát, nem kell elkeserednünk, ha a tyúkunk, vagy jércénk kártojást tojik. Nincs annak semmi baja sem.
El fog múlni nála. Fogjuk fel úgy, hogy megviccelt bennünket, s önmagát is."
Ismerjük meg a népi hiedelmeket, de
soha ne tulajdonítsunk nagy jelentőséget a kártojás megjelenéséhez kapcsolódó babonákhoz!
- Ha a tyúk pici tojást tojik, azt bal kézzel, jó messzire el kell dobni a hátunk mögé és nem szabad utána nézni, mert ez kártojás volt.
- A kártojást át kell dobni a ház tetején, különben rontást hoz a családra.
- Amelyik tyúk kártojást tojt, azt mihamarabb le is kell vágni.
Többen a mai napig is úgy vélekednek, hogy a kártojást még őrizetlenül sem szabad hagyni, hiszen egy arra járó róka, kutya vagy macska elhurcolhatja olyan helyre, ahol a környékbeliekre szabadíthatja a rontást. A babona szerint a kártojás átka megronthatja a ház lakóinak szerencséjét vagy a gazdaság hasznát. A hiedelem szerint nem mindegy, hogyan szabadulunk meg a kártojástól – és az általa hurcolt bajtól! Meg kell várni, hogy besötétedjen, majd a tetőn keresztül, háttal állva, át kell dobni a házon a kártojást, és ezzel akár meg is pecsételhetjük a szomszédunkkal ápolt jó kapcsolatunk végét...
Komolyra fordítva a szót, térjünk vissza a realitás talajára és foglalkozzunk hasznos kérdésekkel!
Ismét Hegedüs Tibortól kérdezünk: Van-e valami időszerű jó tanács, figyelmeztetés, amit a háztáji baromfitartóknak üzennél most, az ősz beköszöntével?
"Az ősz beköszöntével menetrendszerűen érkeznek az esős, sáros napok is. Ráadásul nyakunkon a vedlési,- pihenési időszak, mely rendkívül megerőltető tyúkjaink számára. S egyben rendkívül fontos is. Hiszen jószágain ilyenkor, szó szerint kívül-belül megújulnak. De ősszel érkeznek a betegségek is, hiszen a vírus, a baktérium ki tudja használni a meggyengült szervezetet és ki is fogja, ha nem előzzük meg.
A baromfitartás egyik alapvető feltétele, hogy tudjunk száraz környezetet biztosítani.
A sáros, nedves közeg az egyik legnagyobb ellenségük, minden tekintetben. Vedléskor sérülékenyek az állatok, nagy mértékben csökken az ellenálló képességük. Sőt, az új tollak kitörésekor akár vérezhet is a baromfik bőre, amelyek nyomán bizony időnkét akár sebek is kialakulhatnak. Nedves, sáros, dagonyás közegben abszolút reális a fertőzés veszélye. Maga a vedlési folyamat is hatalmas energia felvétellel jár. Ezért
ügyeljünk a bőséges, tápanyagokban gazdag takarmányozásra.
Legyen a tyúkok előtt több eleség, mint egyébként máskor. A takarmánykeverékben több legyen az energiahordozó, például napraforgó!
Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha vedléskor nem ügyelünk minderre. Megjegyzem, hogy a napraforgó roppant jótékony hatással van a tollképződésre és háztartásra, továbbá a tojásrakásnál is komoly jelentősége van. Ilyenkor különösen kell ügyelni az elegendő mennyiségű, mindig friss ivóvízre is.
Ősszel menetrendszerűen megjelennek a betegségek.
Főleg a fertőző bronchitis és ennek szövődménye a mycoplasmosis. A vírusok, baktériumok kedvelik a nedves levegőt, a nedves közeget. Ám van módunk a megelőzésre, vagy ezek féken tartására!
Adjunk a tyúkjainknak folyamatosan vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket. Ilyenkor az a legjobb módszer, ha a takarmányukba keverjük be ezeket. Így egészen biztos a folyamatos bevitel. Adjunk nekik bőségesen zöldet, ha van rá módunk. A konyhai hulladékok is igen jótékony hatással vannak rájuk.
Ősszel számíthatunk a baromfihimlő megjelenésére is. Nem gyógyítható, de megelőzhető, illetve csökkenthetők a hatásai. Ha a fent összefoglalt tanácsokat figyelemebe vesszük, akkor vagy elkerül bennünket a himlő, vagy elviselhető, viszonylag gyengébb lefolyású lesz a baromfik részére.
Nem győzöm eleget hangsúlyozni a száraz tartási környezet jelentőségét! Legalább az ól – ahol alszanak, tojnak a jószágok – legyen mindig teljesen száraz.
Az igazi jó megoldás az, ha a tyúkok kifutója és a teljes baromfiudvar is száraz, és számtalan egyszerűen kivitelezhető módja van annak, hogy ezt meg tudjuk valósítani. Rengeteg bajtól tudjuk megkímélni tyúkjaink és magunk is, ha mindezeket betartjuk.
Olvasta már szakcikkünket a baromfikeltetésről? – ide kattintva megtekintheti!
