Széles körben való előfordulásuk miatt, a mikotoxinok világszerte problémát jelentenek a haszonállattartók számára. A földeken vagy a tárolás során használt megelőzési technikák alkalmazásával is lehetetlen teljesen elkerülni a mikotoxinok megjelenését a mezőgazdasági termékekben.
A modern analitikai módszerek használatával már több mint 1000 különböző mikotoxint azonosítottak. Toxicitásuk komoly kockázatot jelent az emberekre és az állatokra. Azokat a megbetegedéseket, amelyeket a mikotoxinok lenyelése, belélegzése vagy bőrrel való érintkezése okoz, mikotoxikózisoknak nevezzük. A különböző állatokban a toxinok okozta hatásokat az állattal, a környezettel és a toxinnal összefüggő tényezők befolyásolják.
Több tényezőtől is függ a mikotoxinok hatása a szárnyasokra – fotó: Pixabay
A mikotoxinoknak a baromfira gyakorolt hatása függ a madarak korától, valamint a behatás időpontjában lévő egészségi- és tápláltsági állapotától is. Manapság a baromfitartás nagy jelentőséget tulajdonít a költséghatékonyságnak a termelés minden szintjén. A brojlerek esetében azonban a tenyésztojás- és naposcsibe-termelés nem jelent lényeges hányadot az 1 kg vágott csirke előállítási költségében.
A baromfitenyésztők általában a tyúkonként eladható csirkék számára fókuszálnak, de a napos csibék minőségét, és különösen ennek hatását a teljesítmény növekedésére sokan elhanyagolják és szülőállományok takarmányozásának hatását ritkán vizsgálják a későbbi brojlerek és tojók teljesítményére vonatkozóan.
Bonyolult diagnózis
Nem egyszerű diagnosztizálni a baromfiban a mikotoxinok okozta kórképeket, mert ezek az imunszupressziótól az elhullásig terjedhetnek. A kifejtett hatás függ a toxintól (toxin típusa, mennyisége, felvétel időtartama), az állattól (faj, fajta, kor, ivar, általános egészség, immun-státusz, tápláltsági állapot) és a környezettől (telepi menedzsment, higiénia, hőmérséklet).
A madarak gyakran mutatják a mikotoxikózis tüneteit már alacsony toxinszennyezettségnél – fotó: Pixabay
A telepeken a mikotoxinok széles skálájának vannak kitéve a madarak, valamint számos stresszfaktor is éri őket. Esetenként gyenge általános egészségi állapotban vannak, törékeny immun- és antioxidáns rendszerrel, rossz tartási körülmények között. Mindezek nagyban hozzájárulnak a madarak toxinokkal szemben való végső érzékenységéhez. Nem is meglepő, hogy a madarak gyakran mutatják a mikotoxikózis tüneteit már alacsony toxinszennyezettségnél is.
Láthatatlan veszteségek
A heveny mikotoxikózisok előfordulása a mai modern baromfitartásban nem jellemző, de az alacsony, sokszor ki sem mutatott, toxinszintek gyakran felelősek a csökkent termelésért és a gyakoribb fertőzéses megbetegedésekért. A leggyakrabban alacsony toxinszintet találunk, amely valamilyen stresszfaktorral együtt szubklinikai teljesítmény csökkenéshez, gyakoribb megbetegedésekhez és a termékenységi mutatók romlásához vezet.
A baromfitartóknál ezeknek a szubklinikai veszteségeknek a gazdasági jelentősége sokkal nagyobb, mint a heveny veszteségeké, de a diagnózisuk sokkal nehezebb.
Klinikai tünetek a baromfiban
A baromfi a mikotoxinokra érzékeny haszonállatok közé tartozik. A brojlercsirke ugyanakkor sokkal ellenállóbb például az aflatoxinnal szemben, mint más fajok (kacsa, liba, pulyka).
Az aflatoxinoknak van a legerősebb immunszupresszív, rákkeltő és májkárosító hatásuk. Csökkentik a takarmányfelvételt, napi testtömeg-gyarapodást, ami kisebb vágási tömeghez és tojástermeléshez vezet. Romlik a tenyészmadarak általános egészségi állapota, az állomány szétnő és csökken a termékenység.
Az A-trichotecének (T2, HT2, DAS) súlyos gazdasági veszteségeket okozhatnak. Kifejezetten toxikusak a tyúkokra, mivel nagyon alacsony az LD50 értékük (2 mg/kg). A T2 toxin csökkenti a takarmányfelvételt, a testtömeget, a tojástermelést és bőrkimaródásokat okoz.
A mikotoxinok hatása megbetegedésekhez és a termékenységi mutatók romlásához vezet – fotó: Pixabay
A fiatal tyúkok és a pulykák kifejezetten érzékenyek az ochratoxinokra. Ezek a toxinok csökkentik a takarmányfelvételt, a növekedést, a tojástermelést és a tojáshéj minőségét is rontják.
A nagyobb mennyiségben lévő fumonizinek okozhatnak tömeges elhullást a baromfiállományokban, de már csekélyebb fumonizin terhelés esetén is csökken a napi testtömeg gyarapodás.
A sertésekkel összehasonlítva a baromfi nem annyira érzékeny a zearalenonra és a B-trichotecénekre (pl. DON), de a zearalenon negatív hatású a tojások termékenységére és keltethetőségére.
Az ergot-alkaloidák csökkent takarmányfelvételt, mozgásképtelenséget és légzési nehézséget okoznak. Gyenge növekedés és csökkent tojástermelés jellemzi, a csőrön, karmokon kimaródások láthatóak.
Hatások a tenyészállományokban
Tudományos erdmények bizonyítják, hogy mikotoxinokkal (ZON, DON) szennyezett takarmányok etetése esetén megnövekedett a tenyészbaromfi állományokban a nem életképes csírák aránya, gyakoribb volt a korai vagy késői embrióelhalás, amelyhez a tojáshéj vastagságának csökkenése társult.
Fuzárium toxinnal szennyezett takarmány etetésénél megnövekedett az embrionális fejlődési rendellenességek és a késői csontosodások száma. Szintén feljegyezték, hogy az ochratoxin terratogén hatása miatt a keltethetőség csökkent a korai embrióelhalás miatt.
A mikotoxinok átjutása a tojásba és az utódokba csökkenti a termékenységet és a keltethetőséget – fotó: Pixabay
Az aflatoxin felhalmozódik a csirkék, pulykák és kacsák ivarszerveiben, ezáltal a tojásba, valamint az utódokba is bekerül. Ha magas a T2 toxin szint kerül a tojásba, a tojás terméketlen lesz. Ha a toxinszint alacsony, az embrió elkezd fejlődni, de elhal a fejlődés későbbi stádiumában. Néha a kifejlett embrió nem tud kikelni a csökkent vitalitása miatt, vagy a kikelés után hullik el.
Mindent összevetve, a mikotoxinok átjutása a tojásba és az utódokba csökkenti a termékenységet és a keltethetőséget, amely tenyészállatonként kevesebb naposcsibét eredményez, ezáltal gazdasági veszteséget okoz.
További információt kaphat a témában dr. Jakab Gábortól: +36-30-348-3274
