A tudomány új területének számít a rovarok érzelmeinek vizsgálata. 2009-ben Jan Hoole, az angliai Keele University biológia tanszékének etológusa egy írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint az állatok nemhogy érzelmekkel bírnak, de önálló személyiségük is van, és egyre több – korábban alacsonyabb rendűnek mondott – fajról derül ki, hogy egyedeik különféle személyiségjegyekkel rendelkeznek.
Az állati lélekről csak az 1960-as években kezdtek először beszélni, ugyanis azt megelőzően az volt a tudományos közmegegyezés, hogy az állatvilág szereplői afféle "biológiai gépezetek".
A főemlőskutató Jane Goodall volt az első, aki elutasította az állatokat megjelölő számokat, és kutatási dokumentációiban neveket adott a csimpánzoknak. Tudományos szempontból szentségtörésnek számító tettét azzal indokolta, hogy az emberszabású majmok minden kétséget kizáróan egyedenként is eltérő egyéniséggel, gondolatokkal és érzelmekkel bírnak. Az 1980-as évekre Goodall meggyőződése alapvetéssé vált.
Az utóbbi néhány évtized sok tudományos előrelépést hozott. A Debreceni Egyetem kutatói például nemrégiben a verőköltő bodobácsoknál mutatták ki a személyiség meglétét, de a pókok vagy a tintahalak perszonalitására is vannak már tudományos bizonyítékok.
Az entomológia feladata és céljai
Az entomológia az állattan egyik ágaként a rovarok tudományos tanulmányozására összpontosít, és az entomológusok időnként rovarokat gyűjtenek kutatási célokra. A rovargyűjtés egyik célja a biológiai sokféleség dokumentálása abból a célból, hogy a biológiai sokféleség jobb ismerete megkönnyítheti annak védelmét. A gyűjtési eljárások azonban gyakran halálosak a rovarok számára, ráadásul rendszerint a rovarok esetleges szenvedését sem veszik figyelembe. Annak érdekében, hogy összegyűjtsék őket, a rovarokat alkohollal mérgezik, ragadós anyagokkal ejtik csapdába, halálra éheztetik vagy lefagyasztják. Ugyanis nem személyiséggel rendelkező egyénként érzékeljük a rovarokat, hanem fajaik prototípusaiként.
Nem személyiséggel rendelkező egyénként érzékeljük a rovarokat – fotó: Shutterstock
Ennek egyik oka az, hogy tudatuk és a fájdalom megtapasztalásának képessége számunkra tudományosan nem olyan megalapozott, mint az emlősök esetében. A gerincesek esetében már nem kételkedünk abban, hogy képesek fájdalmat érezni, így a gerinceseken végzett kutatásokat gyakran etikai bizottságnak kell jóváhagynia. Azonban a rovarok esetében ez nem így van; az entomológia kutatási etikája elsősorban a környezettel és a fajokkal foglalkozik, és nem a rovarokkal mint egyénekkel. Pedig vannak érvek a rovarok tudatának létezése mellett. Ezért úgy kell kezelni őket, mintha lenne tudatuk, akkor is, ha ez ma tudományosan még nem bizonyított. A rovarok számos összetett viselkedést mutatnak, és ennek oka éppen az lehet, hogy bizonyos fokú tudatossággal bizonyosan rendelkeznek.
Tudatosság akkor keletkezhet, amikor az élő szervezetek mozgékonnyá válva nagy mennyiségű információhoz jutnak, amelyeknek fel is tudják ismerni az eredetét. Ezeknek a szempontoknak a rovarok maradéktalanul megfelelnek.
Jonathan Balcombe világhírű etológus álláspontja az, hogy érdemes lenne arra ösztönözni az entomológusokat, hogy foglalkozzanak az etikai kérdésekkel, vitassák meg azokat, próbáljanak jobb megoldásokat találni, és mindezeknek megfelelően vizsgálják felül a kutatási etikájukat. Ez történhet például úgy, hogy fejlesztik a gyűjtési és tartási módszereiket, és figyelembe veszik a velük kapcsolatba kerülő rovarok jólétét is.
Arról, hogy lehet-e egy rovarnak érzelme, vagy ez csak a magasabb rendű élőlények sajátossága, úgy vélekedik: "Az evolúció és a természet a miniatürizálás mesterei, erre példa, hogy körülbelül annyi szerv van egy légyben, mint egy bálnában. Tehát tartózkodnunk kell az olyan hierarchikus nyelvezettől, mint a felsőbbrendű organizmusok, mert ezek csupán emberi előítéletek. A legújabb tudományos kutatások arra késztetnek bennünket, hogy újragondoljuk azokat a múltbeli feltevéseket, amelyek szerint a rovarok nem érzőek, és hiányoznak belőlük az érzelmek.
Bár nem rovarok, az érzék és az érzelmek jelenléte a polipokban gyorsan széles körben elfogadottá vált. Tehát a gerinc hiánya nem megbízható kritérium az érzelmek hiányára.
A rovarok esetében vannak például tanulmányok, amelyek kimutatták: krónikus fájdalomreakciók lépnek fel legyeknél; a tücskök olyan reakciókat adnak a forró felületen való állásból adódó fájdalomra és a fájdalomcsillapító gyógyszerekre, amelyek a sajátjainkat visszhangozzák; a nőstények racionális döntéseket hoznak a párválasztás során; a darazsak képesek az arcfelismerésre; a poszméhekre pedig problémamegoldás jellemző. Talán leginkább az érzelmekre vonatkozik: az optimizmust és pesszimizmust mutató mézelő méhek, valamint a poszméhek néhány percnyi játékot választanak a táplálkozás előtt."
Arról pedig, hogy ő mely módszereken változtatna az állatokkal kapcsolatos tudományos kísérletek során, azt mondta: megszüntetné a halálos kísérleteket, a negatív tapasztalatokat és büntetéseket használó tanulmányokat pozitív tapasztalatokkal és jutalmakkal helyettesítené.
Az ember és a rovarok kapcsolatát illetően az a véleménye, hogy ennek a kapcsolatnak jobbnak kellene lennie, mert a rovarokra támaszkodunk az elfogyasztott táplálékainkban, amelyek többségét az általuk beporzott növények adják. Arra figyelmeztet, hogy környezetbarátnak, felelősnek kell lennünk, hiszen a peszticidek és gyomirtó szerek mérgezik bolygónkat, a rovarok száma pedig csökken, és bár a rovarok emberek nélkül is túlélnek, elboldogulnak a Földön, ennek az ellenkezője nem igaz.
Forrás: ng.24.hu
