A császárfát sokan nevezik csodafának is, és a környezeti előnyöket hangsúlyozva népszerűsítik azt. El is terjedt ez a fafaj, egyre több helyen látni. Pedig jobb lenne, ha mást választanánk helyette! Miért? Mert nem érdemes a tűzzel játszani!
Európában napjainkra már tízezres nagyságrendben vannak jelen az idegenhonos fajok, és a számuk egyre csak emelkedik. Bár nem minden idegenhonos faj válik invazívvá, és okoz jelentős ökológiai és társadalmi problémákat, egy részük azonban igen. Ez a tény már önmagában is óvatosságra kellene, hogy intsen bennünket bármilyen új faj behozatala és terjesztése esetén. Azonban akkor, amikor egy fajról konkrétan tudjuk, hogy máshol, akár hasonló viszonyok között problémássá vált, meggondolatlanság ezt a tényt félvállról venni. A díszkertészet jelentősen hozzájárulhat ezen invazív fajok terjedéséhez – írja a greendex.hu
A császárfa sok helyen okozott már gondot – fotó: pixabay.com
Vannak aggasztó jelek
A Kelet-Ázsiából származó császárfák leggyakrabban ültetett faja az illatos császárfa (Paulownia tomentosa), de sokfelé találkozhatunk olyan hibridekkel is, amelyek ökológiai hatásairól még kevés ismeret található a szakirodalomban. Az előbb említett faj inváziójának problémája az USA-ban már régóta ismert, de egyes európai országokban is megfigyelhető. Az óvatosság feltétlenül indokolt vele kapcsolatban, mert jellemző, hogy azok a fajok, amelyek az eredeti elterjedési területükön kívül valahol már invazívvá válnak, egészen más területeken is gondot okoznak majd, azaz invázióra hajlamosak.
Amikor már túl késő: minél több, annál rosszabb!
Sokak szerint a hazai viszonyok között még nincsenek invázióra utaló tapasztalatok, ennek ellenére mégsem lehet szemet hunyni a releváns külföldi tapasztalatok felett. A körülmények ugyanis folyton változnak: az éghajlatváltozás például elősegítheti a császárfa északra hatolását Közép-Európában. Az idő is a leendő, akár megfékezhetetlen inváziónak dolgozik. A fa szélterjesztésű magvai elsősorban a fa lokális terjedését segítik, igazán nagy távolságokra inkább az újabb telepítések segítségével képes eljutni.
Ennélfogva a császárfa természetközeli élőhelyeken való széles körű megtelepedése erősen függ attól, hogy hány helyen ültetnek császárfát, mivel főként az ültetési helyek közelében vadul ki. Így az idő előrehaladtával minél több helyen ültetik, annál nagyobb lesz a terület, amelyet lefedhetnek a kivadulások, ahonnan a faj tovább is terjedhet.
A császárfa hátránya
Fontos tudni az inváziókról, hogy elsősorban a kezdeti szakaszban lehet megfékezni őket, akkor, amikor még épp csak elkezdődnének. A gondot az jelenti, hogy ekkor még a lakosság nagy része egyáltalán nem érzékeli a problémát. Az idő előrehaladtával azonban egyre inkább letagadhatatlanná válnak az adott faj által okozott gondok, egyre lehetetlenebbé válik az invázió megfékezése.
Ezért is olyan fontos, hogy a készülődő inváziókat időben észrevegyük, és cselekedjünk és igyekezzünk csírájában elfojtani azt, úgy, ahogy a kaktuszok hazai terjedése ellen éppen erre törekednek a szakemberek!
A szándékosan betelepített fajoknak vannak csábító tulajdonságaik, aminek nagy szerepe van a terjedésükben. Ilyenkor több kérdés is felmerül: például, hogy a (vélt) hasznok mennyire állnak arányban a kockázatokkal; kiknek jelent hasznot, és kik viselik a károkat; milyen biztonságosabb alternatívái lennének (és mi szól ezek ellen).
Kaphatók triploid (háromszoros kromoszómaszerelvénnyel rendelkező) változatok is, melyek ivaros szaporodásra elvileg nem képesek, ami nagyon nagy mértékben lecsökkenti az inváziós kockázatot, hiszen így elvileg nem képződnek szél által messzire szállítható magok. A vegetatív szaporodás, például a sarjhajtás azonban lehetséges, ami nagyságrendekkel lassabb terjedést tesz lehetővé.
Ne cseréljük le a helyi ökoszisztémáinkat, inkább váltsunk szemléletet!
Sokat kell tennünk a fenyegető környezeti változások mérsékléséért és az alkalmazkodásért. Lehetővé kell tennünk az ökológiai rendszerek helyreállítását, az ökológiai folyamatok minél zavartalanabb menetét. Nem csodafákra van szükségünk, hanem minél természetközelibb, változatos, reziliens ökológiai rendszerekre.
Ennek egyik hatékony eszköze az élőhelyek helyreállítása, illetve az ökológiai rendszerek védelme lenne. Hazánkban is számtalan fafaj él, amely megfelelhet a helyi viszonyoknak és jól hasznosítható. Értékeljük, alkalmazzuk ezeket és univerzális fa helyett válasszunk olyat, amely az adott körülményeknek megfelel.
Ami zöldnek látszik, pedig épp az ellentéte
A császárfa a rossz talajokon is jól megél. Ezt a tulajdonságát pozitívumként szokás elkönyvelni környezeti szempontból, ahogy a szén-megkötést is. A gyepek alulértékelése jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az ilyen „üres" területeket – nagyobb vélt hasznosságuk miatt – fákkal ültessék be.
Az idegenhonos fajok alkalmazása ezeken a területeken fokozottan problémás, de a természetvédelmi szempontból különösen értékes gyepi élőhelyeken az őshonosokkal történő zárt erdősítést sem javasolják. A máig megmaradt gyepek nagy részét éppen azért nem vonták művelés alá, mert a talajuk nem túl jó. Ennek ellenére ezek az élőhelyek kiemelkedően értékes életközösségeknek adhatnak otthont.
Trónfosztás következik?
A faj hazai helyzetével kapcsolatban sok még a nyitott kérdés. Egy azonban egészen biztos: a császárfa ültetése nem kockázatmentes, és előnyei sem minden esetben érvényesülnek: a „csodafa" címet nem érdemli meg hazánkban. Ha a kertünkben ültetünk fát, tegyük ezt is tudatosan, válasszunk őshonosat, tájhonosat!
Több Paulownia-faj szerepel az úgynevezett Szürke Listán. A Magyarország potenciálisan inváziós fa- és cserjefajait gyűjtő listán (Bartha, 2020) a P. tomentosával kapcsolatban van a legtöbb inváziós hajlamra utaló ismeret.
