Fül és idegrendszer nélkül is „hallják" a zenét, azaz érzik a hangok által keltett mechanikai rezgéseket a növények, sőt az egysejtű szervezetek is. Amerikai kutatók ezúttal egy gombás talajmikroba esetén vizsgálták a hangok hatását.

Korábbi kutatásokból kiderült, hogy még a gombák is szeretik a zenét. Az egyik penészgomba például, amelyik gyümölcsökön található meg, jobban nő a hűtőszekrények akusztikus rezgéseinek hatására. Az is kiderült, hogy a levélben lakó mikrobák, amelyek kívánatos ízvegyületeket termelnek a Syrah szőlőből készült borban, a barokk és a korai klasszikus kor zenéjére reagálnak. Legutóbb pedig arra derült fény, hogy a Trichoderma harzianum, amelyet gombaölő szerként is használnak, jobban fejlődik a fehér zajban. Ez utóbbi megállapítást a Flinders Egyetem ökológusai tették egy érdekes kísérlet után.

Három hangszigetelő fülkét készítettek úgy, hogy 80 literes műanyag edények falát akusztikus habékekkel bélelték. Ezután Petri-csészéket oltottak be körkörös gombafoltokkal, és két csoportra osztották őket. Az elsőt a kísérlet idejére elkülönítve tartották a hangfülkében. A második is legtöbbször a fülkében volt elszigetelve, de naponta egyszer egy Bluetooth hangszóró tetejére helyezték, amely monoton zajt játszott körülbelül 8000 Hz-es frekvencián – hasonlóan azokhoz a frekvenciákhoz, amelyekről korábban kimutatták, hogy elősegítik a mikrobiális növekedést. A zaj olyasmi volt, mint amit a régi rádióknál hallhattunk, ha éppen két állomás közé hangoltunk.

Öt nap után a kutatók megmérték a minták növekedését és azt, hogy hány élénkzöld spórát termeltek. A statikus zajnak kitett gombák kiterjedtek az edényeikben, és több spórát termeltek, mint azok, amelyeket nem ért hanghatás. A kísérlet végére biomasszájuk 1,7-szer nagyobb volt, mint a csendben tartott csoporté.

A kutatók egyelőre nem tudják a magyarázatot, csupán hipotéziseik vannak. Jake M. Robinson kutató szerint elképzelhető, hogy a hang beindítja a gomba sejtfalában található, érintésre reagáló receptorokat, a mechanoreceptorokat, és ez befolyásolja a növekedést szabályozó gének viselkedését. Egy másik lehetőség az, hogy a hanghullámok mechanikus bemenete elektromos választ indukál a sejtekben, amely hasonlóan befolyásolhatja a sejtjelátvitelt és a génexpressziót.

Robinson egy olyan forgatókönyvet képzel el, amelyben az ökológusok hangokat játszhatnak le, hogy segítsenek a stresszes ökoszisztémák támogatásában a növénybarát mikrobák növekedésének felgyorsításával. Úgy véli, az ilyen alkalmazások lényegében kihasználatlanok.

Gabriele Berg, a Grazi Műszaki Egyetem mikrobiológusa viszont óvatosságra int, mondván, először a kutatóknak ki kell deríteniük, hogyan hat a hang a laboratóriumon kívüli mikrobákra. A természetben ugyanis a Trichoderma egy összetett közösségben él, és sok más mikroba is ki lenne téve a kutatók által játszott hangoknak. Összességében kell majd értékelni az ökoszisztémákra gyakorolt ​​esetleges hosszú távú hatásokat.

Ha az előnyök meghaladják a kockázatokat és a költségeket, akkor ez a mostani felfedezés forradalmasíthatja a jótékony gombák és más mikrobák kezelését.

Forrás: hvg.hu

Indexkép: Shutterstock