A növények sokszínűségéhez nem férhet kétség, hiszen számtalan színben pompáznak, melyek nem csupán szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak, hanem fontos funkciókat látnak el.

Ezek közül a legismertebb ilyen funkció a fotoszintézis, mely a növények energiatermelésének az alapja, de ide sorolható az UV sugárzás káros hatásainak mérséklése, sőt a rovarbeporzású növények számos módon, a színeket és formákat is bevetve igyekeznek minél sikeresebben odavonzani a beporzó rovarokat.

Az esztétikumon túl a színek a túlélésüket és a reprodukciójukat segítik – olvasható a novenyvedoszer.hu-n Horotán Katalin (EKKE, MATE) és Kisvarga Szilvia (MATE) cikkében.

fák ősz

Az ősz folyamán a lombhullató fák-, cserjék esetében a zöld szín, melyet a klorofill ad fokozatosan eltűnik – fotó: pixabay.com

Mi a leggyakoribb növényi szín?

Mint írják, a zöld színt egyértelműen a növényekkel azonosítjuk, ha nem egy adott fajról vagy fajtáról beszélünk, akkor gyakran csak ezzel utalunk a növényekre vagy épp hasznosításukra, gondoljunk itt a zöldítés vagy akár a zöldfelület szavakra, de honnan ered ez a zöld szín?

Ezt a színt a klorofill jelenléte eredményezi. Maga a klorofill egy pigment, mely a fotoszintézis folyamatában, tehát a növényi energiatermelésben vesz részt. Egyes baktériumokban, algákban és a fejlettebb növények kloroplasztiszában is megtalálható, ez utóbbiak esetében klorofill-a és klorofill-b molekulákat különböztetünk meg. A klorofill szó görög eredetű, ahol a khlorosz zöldet, míg a phüllon levelet jelent, így levélzöldként is nevezik.

Az ősz folyamán a lombhullató fák- cserjék esetében a zöld szín, melyet a klorofill ad fokozatosan eltűnik, ennek oka az, hogy a beérkező fény mennyisége fokozatosan csökken, mely a hőmérséklet csökkenésével a fotoszintézis fokozatos leállításával jár, mely során a klorofill bomlása is megtörténik. Ennek köszönhetően a sárga és narancssárga színeket adó karotinoidok és a piros színt adó antocianinok lesznek dominánsak és adják a feltűnő őszi lombszínt, fontos azonban kiemelni, hogy az antocianidok szintézise csak a klorofill lebomlásával együtt kezdődik el, feladatuk pedig, hogy megvédjék a növényi szervet a káros sugárzástól.

Magát a színváltozást követően a levelek lehullnak, mely jelzi, hogy a növény felkészült a télre. Napjainkban a melegebb őszi időjárás hatására a lombszíneződés is mutat némi eltolódást és megfigyelhető, hogy a fák és cserjék hosszabb ideig tartják meg lombozatukat – írják a szerzők.

Sárgától a narancssárgán át a pirosig

A klorofill mellett egy jelentős csoportot képviselnek a karotinoidok, melyek sárgától a pirosig számos árnyalattal gazdagítják nem csupán a növény, hanem az állatvilágot is. Három típusra oszthatjuk őket:

  • karotin – a carota latin névből ered, mely sárgarépát jelent és ez le is írja az erre a csoportra jellemző színt, mely a sárgarépára, sütőtökre, sárgadinnyére és sütőtökre is jellemző.
  • likopin – névadója nem más mint a paradicsom (Solanum lycopersicum) piros színű karotinoid, mely nem csupán a paradicsom, hanem más gyümölcsök, termések piros színéért is felel.
  • xantofillok – melyeket fotoszintetikus pigmentekként tartanak számon, ide tartozik a neoxantin, zeaxantin, violaxantin és fukoxantin is. A xantofillok a levelekben nagy mennyiségben találhatóak meg, azonban színük a klorofill jelenlétében nem látható.

Aranysárga virágok

A virágok esetében gyakran megfigyelhető aranysárga szín a flavonoknak köszönhető, melyek a flavonoidokon belül található vegyületcsoport. A latin flavus szó sárgát jelent, így a csoport a jellemző színről kapta a nevét.

Azonban nem csupán színt adnak, hanem az ízek létrehozásában is szerepük van, emiatt számos fűszernövényben megtalálhatóak, többek között a rozmaringban is. A flavonoidokon belül találhatóak az antociánok – ide tartoznak az antocianidok is – melyek kék, lila és vörös színeket hoznak létre. Virágzó példa erre az ibolya, míg termések közül a vörös áfonya és cseresznye tartalmazza – olvasható a cikkben.

Színváltoztató növények

Az antociánok és egy másik csoport a betaciánok - ez utóbbiak adják például a cékla és a piros disznóparéj színét is – különböző kémhatás mellett különböző színben jelennek meg. Ennek oka, hogy vízben jól oldódnak és savas vagy lúgos kémhatás esetén színük változni fog.

A vöröskáposzta esetében a színanyagok kémhatásra való változását mi magunk is kipróbálhatjuk. A feldarabolt káposztát forraljuk fel, ekkor egy sötétebb lila árnyalatú folyadékot kapunk. Ha ehhez ecet vagy citromlevet cseppentünk akkor színe piros lesz. Ha pedig kék vagy zöld, esetleg sárga színt szeretnénk kapni, akkor a lúgos, nátrium-hidroxid oldatot csepegtessünk bele. Ekkor fokozatosan változtatja a színét a kéktől kiindulva egészen a sárgáig. Színváltó növények közül legismertebb példa az orvosi tüdőfű és a hortenzia, ez utóbbi a talaj vas- és alumínium tartalmára is reagál – írják a cikkben.

zöldségek

A klorofill mellett egy jelentős csoportot képviselnek a karotinoidok, melyek sárgától a pirosig számos árnyalattal gazdagítják a növényvilágot – fotó: pixabay.com

Mi a helyzet a színes termésekkel?

Abban az esetben, ha egy termés feltűnő színű, piros, sárga esetleg fekete, az arra enged következtetni, hogy szinte biztosan állatok vesznek részt a magok elszállításában, hiszen ahogy elfogyasztják a szülőnövénytől távolabb „pottyantják" el a magokat. Ezt szem előtt tartva a termések élénk színei több dolgot is jeleznek:

  • az egyik az érettség jelzése, nem véletlenül mondjuk egy gyümölcsre, hogy nem lehet leszedni mert még zöld, tehát a szín jelzi az érettséget, ezzel együtt pedig érett állapotban csalogatják a magterjesztő állatokat.
  • a piros színt adó antocianinok az UV sugárzást segíthetnek kivédeni, így segítve azt, hogy a termés elfogyasztásra kerüljön, ezért egy védelmi és reprodukciós célja is van a színeknek.
  • a színek a tápanyagtartalomra is hatással vannak, például a színeket adó flavonoidok antioxidánsok is, melyek fogyasztása az emberi szervezetre is pozitívan hat.

Létezik-e fekete virág?

A válasz erre a kérdésre egyértelműen nem, a fekete virágok valójában nem feketék, hanem sötét bordók, lilák esetleg barnák. Ez arra vezethető vissza, hogy ahogyan fentebb láttuk a növények fő színei a zöld (klorofill), sárga, narancssárga (karotinoidok) és a piros, kék, lila (antocianinok), ezek a színek lehetővé teszik a fotoszintézist és a beporzók csalogatását, ez a fekete színnel nem lenne lehetséges, ezért ha „túlságosan" fekete virágot látunk, ott gyanakodnunk kell, hogy az nem természetes úton nyerte el a színét, hanem esetleg festékkel – olvasható a kutatásról beszámoló cikkben.