Ugyan nagyjából mindenki tisztában van a mezőgazdaságban használatos magágykészítő munkagépek működésével, talajra gyakorolt hatásával és talán azt is mindenki tudja, hogy az adott talaj adott állapotában nem feltétlen az a legoptimálisabb eszköz, amivel éppen dolgozik. Nyilván, a lehetőségek adottak, az eszközpark korlátozott és nem mindig a legjobb megoldás áll rendelkezésre, sőt. Azonban lehet és mindig kell is törekedni rá – ehhez szeretnénk segítséget nyújtani és amolyan "ismétlésként" összefoglalni mindazt, amit a talajművelő munkagépekről tudni érdemes. Ehhez írásunk első felében a Dr. Bártfai Zoltán-Dr. Bense László-Kocsis István: Gépek üzemeltetése a mezőgazdaságban címmel 2022-ben, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. gondozásában megjelent kiadvány volt a segítségünkre. Lássuk akkor!
Talajlazítók
A késes művelőszerszámmal rendelkező munkagépek a lazítók. Feladatuk a művelt talajréteg lazítása, kisebb mértékű keverése, amelynek eredményeként a talajfelszín alakítását, a gyomok mechanikus irtását is végzik. A porhanyós talajréteget a talaj felszíne alatt alakítják ki, kevésbé bolygatják a közvetlen talajfelszínt, hatékonyan elvágják a tarlómaradványok és a gyomnövények gyökereit, ugyanakkor a felszíni növényi részeket érintetlenül hagyják. Az elhalt növénymaradványok így eredményesen védik a biológiailag is értékes talajfelszínt a víz és a szél kártételeitől. Mivel forgatást nem végeznek, forgatás nélküli talajművelési technológiában a mélyebb talajrétegek lazítására, az eke kiváltására is előszeretettel alkalmazzák.
A késes művelőszerszámok egyéb művelőelemekkel történő kombinálása széleskörű felhasználásra ad lehetőséget. Az alapművelés elmunkálása és a felület lezárása céljából (pl. a nehézkultivátorokat) különféle eszközökkel egészítik ki (simítógerenda, hengerborona, ásóborona, tárcsásborona, talajmaró, forgóborona).
A lazítók kiválasztását az elvégzendő agrotechnikai tevékenység határozza meg. Ennek megfelelően használhatunk
- szántóföldi kultivátort,
- nehézkultivátort,
- középmélylazítót,
- altalaj-, vagy mélylazítót.
A szántóföldi kultivátor (más néven grubber) feladata az ülepedett szántások lazítása, porhanyítása, műtrágya talajba keverése, gyomirtás, tarlóhántás, munkamélysége maximum 15 cm. Kisebb nedvességtartalmú talajnál ad megfelelő munkaminőséget. Előnye a tárcsákkal szemben, hogy a talajt kevésbé porosítja és nem tömörít.
A nehézkultivátorok munkamélysége 30-35 cm. Megfelelő talajnedvesség mellett, gyommal, szármaradvánnyal kevésbé terhelt területen a nyári talajmunkáknál teljes mértékben helyettesítheti az ekét.
A középmélylazítók munkamélysége 30-50 cm. Kiválóan alkalmas ültetvények talajelőkészítésére.
Az altalajlazítók (mélylazítók) feladata a sokéves művelés, öntözés miatt tömörödött vízzáró réteg feltörése, lazítása. Munkamélységük 50-90 cm. A mélylazítást szemben az eddig bemutatott lazító eszközökkel csak ritkán (5-6 évente) alkalmazzák.
A lazítók kiválasztását az elvégzendő agrotechnikai tevékenység határozza meg – forrás: Pixabay
Üzemeltetés
Agrotechnikai szempontból fontos a megfelelő művelőszerszám kiválasztása. A kések megválasztása, a művelési mélység és a munkasebesség gépüzemeltetési szempontból is fontos, mivel ezek jelentősen befolyásolják a gépek vonóerőigényét és területteljesítményét is. Ha a lazítás mellett a gyomirtás is fontos cél, akkor lúdtalp alakú kapákat alkalmazzunk és azokat átfedéssel szereljük fel. A szárnyas változatok gyomirtó hatása kedvezőbb.
A szántóföldi kultivátorokkal célszerű nagyobb, 10-12 km/h munkasebességgel dolgozni, úgy jobban érvényesül lazító, porhanyító és keverő munkájuk.
Boronák
A borona a felső talajréteg művelésére alkalmas munkaeszköz. Az erőgéppel merev kapcsolatban álló boronákat passzív boronáknak, míg a külön meghajtottakat aktív boronáknak nevezzük. A henger pedig a rögtörés és a talajtömörítés hagyományos eszköze.
A boronák feladata elsősorban a talajrögök aprítása, porhanyítása. A felszíni egyenetlenségek elsimítására, magtakarásra, az őszi vetés tavaszi ápolására, gyepápolásra alkalmazható eredményesen. Szerkezeti kialakítása –a fenti sokrétű feladatrendszernek megfelelően– változatos. A talajba hatoló boronafogak nyomás, ütközés és súrlódás együttes hatásával végzik munkájukat. Az ütközés a talajrögök aprítását eredményezi. A felszínre kerülő nagyobb rögök elmunkálására kapcsolt munkagépként rögtörő henger alkalmazása célszerű.
A passzív boronák művelőeszközei nem hajtottak. Az aktív boronák művelőeszközei hajtottak a talajról, vagy a traktor TLT-ről.
Aktív (mozgó művelőelemmel szerelt) boronák:
- lengőborona
- ásóborona (talajhajtású)
- forgó borona (talajhajtású)
- rotációs, vagy forgóujjas borona (függőleges tengelyű, TLT hajtású)
- talajmaró (vízszintes tengelyű)
- hengerborona (talajhajtású)
A talajba hatoló boronafogak nyomás, ütközés és súrlódás együttes hatásával végzik munkájukat – forrás: Pixabay
Boronák kiválasztása
A lengőboronáknál a fogak 10-15 cm mélységben végeznek intenzív rögtörést és talajkeverést. Szántás-elmunkálásra, vetőágy-készítésre és könnyebb talajokon alapművelésre alkalmasak. Hazai alkalmazása egyre inkább háttérbe szorul, helyét a forgó mozgást végző szerszámokkal felszerelt gépek veszik át.
Az ásóboronák művelőelemei jellemzően hajlított kések, amelyek végeiken élezettek. A késtartón két kést egymásra merőlegesen helyeznek el. A talajba hatoló tengelyek hajtását a talajellenállás adja, tehát a gép talajhajtású művelőelemekkel rendelkezik. A haladási sebesség meghatározza a kések fordulatszámát és ezzel az aprítás, porhanyítás és keverés mértékét. A megfelelő minőségű munkavégzéshez 10-15 km/h haladási sebesség szükséges. Elsősorban laza, vagy középkötött talajon, kisebb mértékű növényi szármaradványokkal, gyommal borítottság esetén célszerű. Munkamélységük mélységhatároló kerekekkel, vagy hidraulikus rendszerrel szabályozható.
A forgóborona (forgókapa) szintén talajhajtású munkaeszköz. Az ásóboronától abban különbözik, hogy az ívben hajlított kések olyan késtartó tárcsán helyezkednek el, amely a haladási iránnyal és a függőlegessel is szöget zár be. A nagy kerületi sebességgel forgó tárcsákon lévő kések a talajt metszik, ezzel aprító, és keverő munkát végeznek. Felhasználási területük a gyomirtás, szántás-elmunkálás, talajápolás, műtrágya és vegyszer bekeverése, magágykészítés. A megfelelő munkaminőséghez 8-14 km/h haladási sebesség szükséges.
A rotációs borona művelőeszköze egy forgó tárcsán elhelyezkedő erős fog pár. Az egyes művelő elemek átfedik egymást, Kerületi sebességük azonos. Ezt úgy biztosítják, hogy a tárcsák tengelyeit fogaskerekek kapcsolják össze, tehát egymáshoz viszonyított helyzetüket megtartják. A TLT-ről hajtott gép munkamélysége 15-20 cm, haladási sebessége 6-8 km/h. A kívánt mélység elérését a művelőeszközre eső terhelés, valamint a fogak behúzó hatása biztosítja. Szántás-elmunkálásra, vetőágy készítésre és könnyebb talajokon alapművelésre alkalmasak.
A talajmarók elsősorban kertészeti munkáknál jönnek szóba, ritkán azonban szántóföldi termesztésnél (pl. zöldségtermesztés, ágyásos művelés) is alkalmazzák. Munkamélységük 5-15 cm. A TLT-ről hajtott, a haladási irányra merőleges, vízszintes tengelyen, derékszögű, ívelt, vagy egyenes kések vannak. Nagy szervesanyag-tartalmú talajokon előnyös a használatuk. Szántás-elmunkálásra, trágya beforgatásra, talajlazításra, magágy készítésre és gyomtalanításra kiválóan alkalmazhatók.
Népszerűek a többféle elemet alkalmazó munkagépek – forrás: Pixabay
Hengerek
A henger az egyik legrégibb talajművelő eszköz. Rendeltetése a felszíni talajréteg tömörítése, a rögök aprítása. A tömörítő hatás növeli a talaj térfogatsúlyát, ezzel segíti a kedvező vízháztartás kialakulását.
A hengerek a rendeltetés szerint csoportosíthatók.
- tömörítő henger: a palástja sima rögtörő henger: a palástja profilos
A tömörítő hengereket egyre inkább kiszorítják a rögtörő hengerek, amelyek közül hazai viszonylatban az alábbiak terjedtek el:
- Gyűrűs henger (speciális változata a vágógyűrűs henger), Cambridge henger, Croskill henger, Güttler henger, Campbell mélytömörítő henger.
- A gyűrűs henger által készített talajfelület a csapadékvíz lefolyását gátolja, így különösen hasznos lejtős területek művelésében. A vágógyűrűs henger ideális köves, nedves talajokhoz.
- A Cambridge henger váltakozva elhelyezett kétféle profilú gyűrűből áll. A csillagprofilú elem tengelyfurata nagyobb, mint a rögtörő elem agymérete, ezért haladás közben ugrálva gördül, ezzel is fokozva a rögtörő hatást.
- A Croskill henger olyan gyűrűs elemekből áll, amelynek palástja sima, vagy csillagszerű és oldalán kiálló ékek vannak, amelyek hatékony rögtörést végeznek. A Cambridge és a Croskill tagokat gyakran egybe építik, ezzel a két hengertípus előnyeit egyesítik.
- A Güttler henger több különböző átmérőjű kúpos gyűrűelemekből áll, amelyek excentrikusan vannak elhelyezve. A Campbell küllös kerekű mélytömörítő hengert jellemzően eke után alkalmazzák a szántott talaj üregességének megszüntetéséhez.
A tárcsa jellemző munkaművelete a keverés, a porhanyítás és a lazítás – forrás: Pixabay
A hengerek kiválasztásában az alábbi elveket célszerű követni:
- Campbell: szántáselmunkálás, mélytömörítés,
- Cambridge-, Crosskill-, prizmagyűrűs, csillagprofilos: rögtörés-tömörítés,
- Pálcás, fogazott léces, ékgyűrűs: magágy lezárása,
- Gumiabroncsos, profilozott tömörgumis: felszínegyengetés, magágy tömörítése,
- Csillag-, prizmaprofilos gyűrűs: tavaszi „állományregenerálás", bokrosítás,
- Sima palástú: gyepek talajának felületi tömörítése, gyepápolás, kertészeti talajelőkészítés, felfagyás esetén a növény visszanyomása a talajba.
Tárcsák
A tárcsával a talaj felső rétegének fizikai állapota változtatható meg. Jellemző műveletei a keverés, a porhanyítás és a lazítás. Felszínalakító és forgató hatása csekély. A tárcsa művelőeleme az élezett tárcsalevél, amely vontatás közben, a talajsúrlódás következtében forog.
A tárcsatípusok művelési mélysége (cm):
- könnyű tárcsa < 15,
- nehéz tárcsa 20,
- szupernehéz (szántó) tárcsa, tárcsás eke (25-30).
Tárcsás műveléssel az évelő gyomok hatékonyan nem irthatók. A tárcsázás 6-12 km/h sebességtartományban végezhető. A tárcsás művelés alkalmazási területe igen sokrétű. Tarlóhántáskor sekély, tarlómaradványokkal részben fedett, megfelelő aprózottságú felszín alakítható ki. A sekélytárcsás alapművelésnél a tárcsázási mélység alatt tömörödöttség alakulhat ki. Ekkor a tárcsázást talajlazítással szükséges kombinálni. A tárcsa felület-elmunkálóként is alkalmazható, ám kedvező porhanyítást csak nyirkos talajon végez. A száraz rögöket több menetben aprítja és olyankor erősen porosít. A túl nedves talajt viszont keni és tömöríti. Ezért az ekénél alacsonyabb talajnedvesség-tartományban használható.
Kombinátor
A kombinátor olyan kombinált felépítésű talajművelő eszköz, mellyel a magágykészítés több lépésben, de egy eszközzel valósul meg. Egyenletes mélységű fellazított talajréteg alakul ki munkája révén, a jó vízvezető képességű magágyalapot befedő morzsalékos réteget hozva létre. A részegységek kapák és hengerek kivitele kombinátoronként eltérő lehet, sokféle megoldás létezik.