A minap olvastam a neten, hogy az elmúlt időszakban jelentősen emelkedtek a zöldség- és gyümölcs nyersanyagárak, ami előrevetíti az élelmiszerinfláció növekedését is. Dr. Raskó György agrárközgazdász elemzéséből kiderül, hogy például a spárgatök ára 60, a fürtös paradicsomé 57, a sárgarépáé 71, a tv paprikáé 37 százalékkal, a többi zöldség- és gyümölcsféle ára pedig ennél kisebb mértékben nőtt.

"De nem csak a zöldség- és gyümölcsárak kúsznak felfelé, hanem a fajsúlyosabb alapanyagoké is. A malmi búza tavaly szeptember elejéhez képest 7%-kal, a kukorica 19%-kal a napraforgómag 17%-kal drágult, s ha marad ez a trend, akkor előbb utóbb a nyersanyag-áremelkedés megjelenik majd az élelmiszerárakban is. ha nem előbb, de a jövő tavasszal biztosan." – fogalmazott FB-posztjában a szakember, hozzátéve: "idegesítően mennek felfelé a friss zöldség- és gyümölcsárak" és számos portéka lassan már luxuscikknek számít. Egyre több család nem engedheti már meg magának, hogy friss zöldséget és gyümölcsöt tegyen a család asztalára. Ezért nagyon fontos lenne a 27 százalékos áfatartalmat 5 százalékra csökkenteni.

Én termelőként máshogy látom ezt a kérdést. Hosszú évek óta végre olyan szintet értek el az árak, amelyekkel érdemes, vagy legalábbis érdemesebb termelni, de azt se felejtsük el, hogy az inputanyagok árai is meredeken nőttek az elmúlt időszakban és ez a növekedés nem áll meg azóta sem. Ez azt jelenti, hogy a termelők sem tudják maradéktalanul élvezni a termékeik árnövekedéséből fakadó előnyöket.


Ugyanakkor azt is látni kell: ha a zöldséget, vagy gyümölcsöt nem is tudják (vagy nem akarják) megfizetni az emberek, azért a dohányipar bevétele tavaly 7 százalékkal bővült az előző évihez képest és átlépte a bűvös ezermilliárd forintot.

Ezzel együtt biztosan lenne értelme az áfacsökkentésnek, ha másért nem, hogy a kereskedők tovább növelhessék a bizonyos esetekben már amúgy sem szűk árrésüket. Jó példa erre az, ami a húsáru esetében történt az áfacsökkentés után: a különbözetet "benyelte" a kereskedelem.

Az igazán nagy segítség nem ez lenne. Sokkal inkább a megfelelő, nyugat-európai bérszínvonal mihamarabbi elérése, ami sajnos, a hazai viszonyok között egyelőre nagyon távolinak tűnik. (Érdekes, hogy Hofi Géza szavaival élve, a rendszerváltás óta kis hazánkba minden, de tényleg minden gazdasági folyamat begyűrűzött, egyedül a bérek növekedésének üteme nem érte el sohasem a munkavállalók számára optimális mértéket...)

Akkor viszont nem marad más: a befüvesített falusi kerteket fel kell szántani, kapát ragadni, aztán uccu neki. Kapálás közben, verítékezve kicsit talán az is átértékelődik, mi a drága igazán. Persze, aki ezt nem teheti meg, annak továbbra sem lesz könnyű...

Indexkép: Pixabay