Amikor egy élőlény bizonyos okok és körülmények hatására fajtársát fogyasztja el, kannibalizmusról beszélünk. Az emberiség történelmében is voltak példák erre, az antropológiai kutatások az éhség mellett a rituális kannibalizmust is említik az emberi fajjal összefüggésben. Az állatvilágban a kannibalizmus számos fajnál rendszeresen előfordul, ráadásul teljesen normálisnak számít, melynek egyik elsődleges oka az éhínség – írja a greendex.hu.
Az olyan nagyragadozók, mint a farkas vagy a tigris, alapvetően nem válnak kannibálokká, ám ha a táplálékhiány rákényszeríti őket, előfordul, hogy elhullott társaik tetemével csillapítják éhségüket. Ez jellemző egyes rovarokra is. A túlélés érdekében vívott küzdelem gyakran vált ki ilyen típusú viselkedést.
A homoki tigriscápa esetében ez a harc már az élet legelső periódusában, az anyaméhben kezdetét veszi. Egy nőstény egyed két anyaméhhel is rendelkezik, ezekben pedig akár 10–10 embrió is fejlődhet egyidejűleg, megszületni azonban ezek közül csupán kettő, azaz méhenként egy példány fog. A homoki tigriscápa legéletképesebb embriója ugyanis kénytelen elfogyasztani testvéreit annak érdekében, hogy elegendő táplálékhoz és élettérhez jusson, hiszen születése pillanatában mérete már az 1 métert közelíti.
A helyhiány azonban nemcsak a cápákhoz hasonló kíméletlen ragadozók, valamint az egerek és a patkányok körében vált ki ilyen reakciót, hanem például a tyúkoknál is. A baromfitartás során azért is kerülendők a zsúfolt ketrecek, mert ilyen helyzetekben az ezzel járó stressz hatására a tyúkok ingerültté válhatnak. Csipkedni, sebezni kezdhetik egymást, a vér látványa pedig a másik megölésére és elfogyasztására sarkallhatja őket. A baromfiudvarban mindezt a tápanyagban szegény takarmány is előidézheti. Ha a csirkéknek adott táplálékban nincs elegendő fehérje, vitamin vagy ásványi anyag, a madarak úgy érezhetik, hogy társaik húsából kell ezt pótolniuk.
Megemlítendő az imádkozó sáska vagy a pókok közül a fekete özvegy is. Az imádkozó sáskáknál a nőstény az esetek 13–28 százalékában a párzást követően, rosszabb esetben pedig párosodás közben kivégzi, majd el is fogyasztja a hímet. Az imádkozó sáskáknak azért van szükségük arra, hogy olykor párosodás közben kannibalizmushoz folyamodjanak, mert a nőstény állatok ezáltal olyan aminosavakhoz jutnak hozzá, amelyek révén jelentősen több petét képesek lerakni az együttlétet követően.
Egy nagyon különös jelenség pedig a katicák lárváinál figyelhető meg, amelyek nem képesek megkülönböztetni fajtársaikat a prédától, így tulajdonképpen tévedésből válnak kannibálokká.
Indexkép: Shutterstock
