A farsang leginkább gyerekkorunkban játszik fontos szerepet az életünkben, amikor szeretnénk megnyerni a jelmezek versenyét az iskolában. Azonban számos olyan hagyománya van, amit felnőtt korban is érdemes ismerni, sőt, felnőttként is jó mulatság néha kibújni a bőrünkből és álarcok mögé bújva mulatni egy kicsit. Azonban sokan nem vagyunk pontosan tisztában azzal, hogy mikor is van, és mit is jelent pontosan a farsang.
A farsang vízkereszttől, azaz január 6-tól húshagyókeddig, vagyis a húsvétvasárnap előtti 47. napig tart. A farsang tehát a vízkereszttől a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése. De mi az eredete, és hogyan ünnepelték korábban? Cikkünkben megmutatjuk, minek köszönhetjük ezt a vidám ünnepet.
Vízkereszt ünnepe
A vízkereszt ünnepét a nyugati kereszténységben január 6-án tartjuk. Az ünnepet nevezik még háromkirályok, vagy a napkeleti bölcsek ünnepének is. Az ünnepi népszokások közé tartozott a csillagozás vagy háromkirály járás hagyománya is, amely alkalmával a bibliai királyokat személyesítették meg. Leginkább gyerekek öltöztek be a királyoknak.
A farsangi fánk nélkül nem lehet igazi a farsang. Fotó: Shutterstock
Vízkereszt a karácsonyi ünnepek zárónapja, ezután kezdődik a farsangi időszak. Elnevezése a víz megszentelésének szertartásából származik. A vízkereszt ünnepe három jelentést hordoz. A napkeleti bölcsek eljövetelét, Jézus megkereszteltetését, illetve csodatételét a kánai menyegzőn.
Vízkereszt napján szokás volt a szentelt vizet hazavinni, hiszen ennek gyógyító és védő hatást tulajdonítottak. Hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára is. Ekkor szentelték meg a házakat is, vízzel és sóval, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket, amely a három királyok, vagyis Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit jelentette. Manapság a vízkereszti népszokásokból csak az maradt meg, hogy ezen a napon szokás leszedni a díszeket a karácsonyfáról.
A farsang története
A tél vége és tavasz kezdete már az ókori népek mindegyikénél is igen jeles ünnep volt. Ezt leginkább különféle maszkokba és jelmezekbe bújva ünnepelték. A kereszténység elterjedésével azonban Európában az ilyen típusú ünnepek gyakorlatilag eltűntek, és csak jóval később, a középkor végétől jelentek meg újra.
Az ünnepek eltűnésének oka, hogy mindig a lakomákkal, dorbézolással voltak összefüggésben ezek a mulatságok, melyek gyakran erőszakos cselekményekkel társultak, ezért próbálták visszaszorítani azokat.
Hagyományosan a farsangot a vidámság, a jelmezek, a finom ételek, bálok és mulatságok jellemzik. A farsanghoz nem kötődik a keresztény liturgikus naptárban vallási ünnep, hiszen alapvetően a néphagyományokra épül. A farsang csúcspontja a karnevál, amit magyarul „a farsang farka" néven szoktunk illetni. Ez a húshagyókeddig tartó utolsó három nap, amely alkalmával mindig hatalmas mulatságokat és télbúcsúztatókat tartanak. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat, mint amilyen a riói, vagy a velencei karnevál, Magyarországon pedig erre az időszakra tevődik a mohácsi busójárás.
A mohácsi busójárás régi hagyományokra tekint vissza. Fotó: Shutterstock
A magyar farsang
A farsang elnevezés a középkori német polgári körökből ered, de az Anjouk és Mátyás király udvarában is ünnepelték már, itáliai hatásra. A farsang nem csak a mulatozás, hanem a párválasztás időszaka is volt, és gyakran tartották ekkor a szerelmespárok az esküvőjüket. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is, hiszen a menyegzős vasárnap volt a neve a vízkereszt utáni első vasárnapnak, míg a vővasárnapon, vagyis a farsangvasárnapon, az ifjú férj az após kontójára fogyaszthatott.
A falvakban a legények szervezték a bálokat, melyre az egész falu népe készült. A lányok bokrétát adtak szívük választottjának, aki, ha elfogadta a felkérést, azt a kalapjára tűzte farsangvasárnapon.
A farsangvasárnap a farsangi időszak végén lévő farsang farkának első napja. Nevezhetjük még csonthagyóvasárnapnak, ötvenedvasárnapnak, sonkahagyóvasárnapnak, hathagyóvasárnapnak, kilencben hagyó harmad vasárnapnak, de sokan ismerik piroskavasárnapként, vővasárnapként, sardóvasárnapként, vagy vajhagyóvasárnapként is.
Hétfő a farsang farkának középső napja, amikor az asszonyfarsangot tartották. Ezen a napon a hölgyek korlátlanul fogyaszthattak alkoholt, nótázhattak, és férfi módra mulatozhattak. Ezután húsvétig már tilos volt mulatozni, táncolni és esküvőket sem lehetett tartani.
A húshagyókedd a farsang, és egyben a farsang farkának utolsó napja. Ennek pontos dátuma mindig változó, hiszen 47 nappal előzi meg a húsvétot. Ez a farsangtemetés időpontja, de ismerhetjük húshagyási kedd, farsangkedd, madzaghagyókedd néven is. Ezen a napon égették el a kiszebábnak nevezett, szalmából készített bábut, amely a telet jelképezte.
A húshagyókeddet követi a hamvazószerda, amely a 40 napos nagyböjt kezdete. A keresztények ilyenkor nem esznek húst, nem mulatnak, és 40 napon át böjtöt tartanak, egészen húsvét vasárnapig.
Ahogy karácsonykor a betlehemezés, úgy farang idején is elterjedtek népi játékok. A Cibere vajda és Konc király egy Európa-szerte elterjedt dramatikus játék. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros ételeket. Ők ketten küzdenek meg egymással vízkeresztkor és húshagyókedden. A győztes kiléte nem volt titok, hiszen először Konc király, második alkalommal pedig Cibere vajda nyerte a párviadalt.
A velencei karnevál elengedhetetlen kellékei a maszkok. Fotó: Shutterstock
Erdélyben sok játék jelent meg a leányfonókban, de a legények is kivették a részüket a farsangi játékokból. Az ő játékaik inkább ügyességi játékok és erőpróbák voltak. A lányok és a fiúk közös társasjátékai legtöbbször a párválasztást szolgálták. Gyakran zálogkiváltással, öleléssel, csókkal végződtek. A fonók gyakori vendégei voltak az alakoskodások képviselői, a maszkurák, vagy más néven a maszkurások. Ők tréfás jelenteket adtak elő.
A farsangoló szokások elsősorban a falvakban és a városi polgárság körében terjedtek el. Az arisztokrácia körében inkább az itáliai eredetű karneválozás fényűző szokásai voltak népszerűek. Ez a kettősség manapság is jelen van, hiszen sokan farsangi bálokra járnak, míg mások busójáráson, vagy jelmezes mulatságokon vesznek részt.
Csallóközi eredetű népszokás, hogy a férfiak egy csoportja jelmezbe öltözik, gyakran női ruhákba, és házról-házra járva köszöntik a lakókat, gyakran muzsikusok kíséretében. Azonban ezek a vendégek nem igazán ügyelnek a házirendre. A házakban nagy felfordulást csinálnak, felborítják a bútorokat, kormot szórnak a falakra, mégis, a táncukért szalonnát vagy tojást kapnak a gazdasszonytól, melyet este, a közös mulatság közben fogyasztanak el.
A bakkuszjárás felvidéki eredetű adománygyűjtő köszöntés, felvonulás farsang idején, amikor is a férfiak szamárbőrbe bújtak vagy női ruhába öltöztek, így táncolták végig a falut. A fő céljuk a mulattatás volt, a cserében kapott ajándékokat pedig együtt fogyasztották el.
A régi, magyar népszokás szerint hamvazószerda előtti napon, azaz húshagyó kedden kellett elfogyasztani az utolsó húsételeket. Ezután a háziasszonyok a főzőedényeket a szokásosnál is alaposabban mosták el, nehogy hús- vagy zsírmaradványok kerüljenek a hamvazószerdával kezdődő nagyböjt ételeibe.
A hamvazószerda előtti csütörtököt tartják számon torkos csütörtök néven, amikor a vendéglők óriási engedményekkel várják a vendégeket.
A busójárás
A busójárás elsőként a 18. század végén jelent meg. A mohácsi sokácok jól ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Korábban farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. Azonban manapság, mivel az esemény nagyon sok érdeklődőt vonz, 3 nappal korábban, csütörtöktől elkezdődnek a rendezvények.
A felvonulás farsangvasárnap zajlik és a főtéren gyújtott óriási máglya körültáncolásával zárul. Kedden a főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúznak a téltől, és köszöntik a tavasz eljövetelét. Mohácson a hagyomány eredetét a török kiűzésével szokták magyarázni. A monda szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a török elnyomást, ijesztő álarcokba öltöztek, és zajt keltő eszközökkel zavarták el éjszaka a törököket. A mohácsi busójárás 2009-óta szerepel az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listáján
Karneválok vonzásában
A riói karnevál péntektől húshagyó keddig tartó, 5 napos ünnepségsorozat. Az első karnevált 1928-ban tartották. Hagyománya a portugál bevándorlókhoz köthető, akik már kétszáz évvel korábban is tartottak maszkos felvonulást Brazíliában.Az ünnepség csúcspontja a szambaiskolák jelmezes felvonulása.
A velencei karnevál a világ legrégebbi farsangi felvonulása. A kéthetes ünnepségsorozat hamvazószerda előtti napon zárul. A jelmezes kavalkádban fontos szerepet kapnak az alakoskodó játékok és a tűz. A karnevál utolsó napján búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, aki egy szalmabábú, és máglyára vetik. Vele együtt tűzre vetik a rosszat, és ezzel mindenki megszabadul a bűntől. Ezzel a természet is kilép a télből és visszatér a tavaszba, az élethez.
A gyerekek is szeretnek jelmezbe bújni farsangkor. Fotó: Shutterstock
Ikonikus farsangi fánk
Ha farsang, akkor finom lakomák, és természetesen fánk. A hagyomány szerint minél többet eszünk farsangkor, annál több lesz a termés, így nagyon komolyan kell venni ezt az időszakot. Régebben a tél vége az élelemből való kifogyást is jelentette, így a böjt nem jelentett nagy lemondást.
A farsang legismertebb és legkedveltebb étele a farsangi fánk. Sok elnevezése van. Erdélyi neve pánkó, a Felvidéken siskának hívják, a palócok pedig pampuskának nevezik. Általában könnyű tojásos tésztából készül, de létezik burgonyás- és csörögefánk is. Készülhet töltve vagy töltetlenül, ehetjük porcukorral vagy lekvárral, édesen vagy sósan, de az biztos, hogy bő zsírban vagy olajban sütjük ki.
Mint minden jeles alkalomhoz, a farsangi étkezésekhez is kötődnek babonák. A Szerémségben például azért készítettek fánkot, hogy a vihar el ne vigye a háztetőt. De a fánkot még a párkeresésbe is bevonták. A lányok fánkot adtak annak a fiúnak, akit kiszemeltek maguknak, a fiúk pedig fánkocskának becézték kedvesüket. Ha egy pár együtt tört ketté egy fánkot, az azt jelezte, hogy hamarosan össze fognak házasodni, sőt, a fánk oldalán körbefutó szalag a karikagyűrű jelképének számított.
Egyes források szerint a farsangi fánk Olaszországból származik, ahonnan Beatrix királyné közvetítésével került be Mátyás király udvarába. Akárhogy is került a köztudatba, ebben az időszakban nem szabad kihagyni sem a farsangi fánkot, sem azt, hogy jelmezbe bújva mulatozzunk át legalább egy farsangi éjszakát.
