A világban egyre növekszik a rovartenyésztő üzemek száma. Az ilyen, nagy méretű rovartelepeknek rendeltetése többféle lehet: pl. takarmányozási vagy emberi táplálkozási célú rovarfehérje előállítása, illetve a rovarok biológiai növényvédelemben vagy hulladékok megsemmisítésében való hasznosítása – olvashatjuk a hortidaily.com hírportálon.
100 gramm lárvának megközelítőleg annyi a fehérjetartalma, mint 100 gramm csirkemellnek — fotó: pixabay.com
Komoly kihívást jelent a telepek vírusoktól való védelme
A Wageningeni Egyetem becslése szerint a tenyésztett rovarok globális tömege már 2023-ban elérheti a 10.000 tonnát, 2030-re pedig annak akár a tízszeresét is. Komoly problémát jelent viszont az ilyen telepeknek a vírusfertőzéstől való védelme, illetve a fertőzésnek a tenyésztett rovarok által történő esetleges továbbterjesztése, amelyek kivédésére eddig konkrét technológiák és tapasztalatok nincsenek kidolgozva, illetve felhalmozva, mivel a szakértők többnyire csak a rovarok irtására, nem pedig azok védelmére koncentráltak.
Meg kell értenünk a rovarvírusok szerepét az ökoszisztémákban
Emellett a tudomány adós még a vírusgenom szekvencia-adatbázisok gyorsan bővülő mennyisége, illetve a vírusbiológia és a vírus-gazdaszervezet kölcsönhatások közötti kapcsolatok részletes feltárásával is.
Ezek az összefüggések alapvetően fontosak ahhoz, hogy megértsük a rovarvírusok szerepét az ökoszisztémákban, nevezetesen tisztábban lássuk a rovarainkat károsító vírusok potenciális kockázatát a növények és az élő környezet védelme szempontjából.
