Évekkel ezelőtt megismertem egy madagaszkári-magyar házaspárt, akik a baromfinevelés gondolatával kacérkodtak – ezért rendszeresen olvasták az Agroinform.hu állattenyésztéssel kapcsolatos híreit. A koronavírus pandémia idején különös helyzetbe került a pár – ugyanakkor sikerült megvalósítaniuk egy régi tervüket...
"Úgy terveztük, hogy március 21-én repülőre szállunk és Marcsival – a feleségemmel – hazautazunk Budapestre, mert a koronavírus terjedése miatt jobbnak láttuk, ha Magyarországon töltjük ezt a kritikus időszakot. Madagaszkáron ugyanis nagyon bizonytalan az orvosi ellátás és az általános higiéniai állapotok is rosszabbak, mint itthon." – mesélte Nirina Randrianantoandro, aki madagaszkári születésű nyugdíjas mérnök és magyar feleségével – Erdei Máriával – már több mint 30 éve hazánkban élt. 2019-ben a házaspár Madagaszkárra utazott, hogy Nirina megmutassa a helyi szépségeket és értékeket a feleségének – ez a "kirándulás" azonban hosszabbra és kalandosabbra sikerült, mint ahogyan azt ők eltervezték.
"2020 március 21-én törölték a repülőgépünket, amellyel Budapestre szerettünk volna utazni. Madagaszkár ugyanis lezárta a légterét, mert rövid idő alatt rengeteg külföldi özönlött be az országba. A nagy számú bevándorlás előzménye az volt, hogy Madagaszkáron március közepéig még nem volt igazolt koronavírusos megbetegedés, ezért tömegével érkeztek meg az egykor Madagaszkárról elszármazott honfitársak, akik abban reménykedtek, hogy itt majd megússzák a kórt. A beutazókkal azonban több tünetmentes fertőzött is érkezett, így egyik pillanatról a másikra elterjedt a vírus a szigetországban is.
A mi hazautazásunk az utolsó pillanatban hiúsult meg. Beláthatatlan időre Madagaszkáron ragadtunk! Rövidesen felismertük, hogy felesleges aggódnunk, hiszen, ha betartjuk a kötelező előírásokat – és még annál is jobban vigyázunk magunkra, akkor sikeresen védekezhetünk a betegség ellen.
Elhatároztuk, hogy hasznosan fogjuk elfoglalni magunkat és megvalósítjuk azt, amit már régóta tervezünk: istállót építünk és brojler csirkét fogunk nevelni!
Ezekben a napokban élő interjút adtunk az Agroinform Híradóban és megosztottuk a magyar gazdákkal is a terveinket. Jól esett, hogy ilyen sokan szurkolnak nekünk Magyarországról.
Az időeltolódás miatt a délben adtunk élő interjút az Agroinform.hu portálnak, ezért szalmakalappal védtük a hőségtől a kamerát – fotó: Nirina Randrianantoandro
A brojler hizlalással és a háztáji baromfineveléssel kapcsolatosan korábban már rengeteg szakirodalmat elolvastunk, azonban azok mindegyike európai klímára és technológiára vonatkoztak. A helyi tapasztalatokra nem tudtunk támaszkodni, mert az itteni termelők nem igazán igyekeznek professzionálisan nevelni a madaraikat.
A forró éghajlat alatti baromfi istálló-építéshez az „Open-Sided Poultry Houses for the Tropics By FarmersJoint in Livestock Farming” tanulmányból és a The Effect Of Open Poultry Houses Design On Physiological Performance Of Layer Hens By Hozifa Elseddig Yousif Alamin” értékezésből merítettünk ötleteket.
A tényleges napi tartáshoz sok szenegáli, nigeri, venezuelai tanulmányokat elemeztünk, de a leghasznosabb információkat mégis a „The basics of chicken farming (in the tropics) by Bart Gietema” tanulmány nyújtotta.
Mindeközben a Facebookon egy magyar baromfitartó szakmai csoportra bukkantam, ahol a tenyésztőtársak készségesen válaszoltak a kérdéseimre. Rövidesen kiderült számukra, hogy mi "kicsit távolabb" élünk – így rengetegen érdeklődtek és kértek minket, hogy osszuk meg velük a tapasztalatainkat az istállóépítéstől a baromfinevelés végéig. Nagy örömmel dokumentáltuk magyar barátainknak az eseményeket, amit sokan követtek figyelemmel.
Az istálló építéséhez értelemszerűen helyben beszerezhető alapanyagokból kezdtünk hozzá.
Az volt az elképzelésünk, hogy két istállót építenénk a pecsenyecsirkék részére: egyet 3 hetes korig és a második istállót 22 napos kortól vágásig. Végül három istálló készült el, hogy több csirkét tudjunk nevelni a megnövekedett vásárlói igények kielégítésére.
A most bemutatott épület fogadó- és nevelő istállónak készült, ezért került az épületre ennyi kapcsoló óra a fűtésnek, illetve a világításnak.
A nagy meleg miatt csak a félig nyitott oldalú istálló tervezése- és építése jöhetett szóba. Nappal ugyanis nálunk 26-35 fok van és éjszaka pedig átlagosan 25 fokig hűl vissza a levegő.
Az építkezés során 80 cm magasságig falaztunk, utána kis lyukú dróthálóval fejeztük be a falazást. Leengedhető műanyag függönnyel biztosítottuk, hogy szeles idő esetén is teljes mértékben huzat-mentesen tudjuk tartani a csibéket.
Az építkezés a faváz felállításával kezdődött. A tetőlécek is a helyükre kerültek.
Utána a faszerkezet köré körbe ásták az alapokat. Mészkődarabokat betonnal kötöttek egymáshoz, ez képezte az alapot.
Erre jöttek rá a zsalutéglák, amelyeket egy hónappal korábban mi gyártottunk.
A tetőt „satrana”-val fedtük be – amely a hőszigetelést maximálisan megoldja, igaz, hogy sajnos az esőt itt-ott átereszti.
Ezért utólag hullám lemezzel oldottuk meg az esőszigetelést, de ez nem volt nagy munka.
A speciális világítási program betartása mifelénk ( a meleg égöv alatt) azért nagyon fontos, mert nappal a meleg órák ideje alatt reggel 9-10 órától elvesszük a takarmányt a csibéktől és csak a víz marad előttük, így az emésztéssel járó hőkibocsátás lecsökken és nem terheli a szervezetüket, mire 13 óra körül beköszönt a nagy forróság.
16:00-kor vissza adjuk a csirkéknek a takarmányt. A takarmány elvonása miatt a madaraknak este kell felvenniük a takarmányt. Közben biztosítani kell számukra az alvásidőt is, így kapcsoló órával tudjuk megoldani a világítás vezérlését.
Meg kell osztanom egy érdekes pillanatot, amit a fogadó istálló építése közben éltem át. Micsoda meglepetés volt, amikor szerelés közben kibontottam az egyik kapcsoló csomagolását, és nicsak „ Made in Hungary” felirattal találkoztam.
Legrand márkájú, Magyarországon gyártott kapcsolót vettem a madagaszkári boltból! Nagyon jó érzéssel, egy kis nosztalgiával nyugtáztam a hazai gyártmányt. Azóta is beépítve szolgálja a feladatát "egy kis magyar kapcsoló” a világ másik részén...
Az áramszolgáltatás sajnos nem tökéletes, ezért állandó készenlétbe kell állítanunk az aggregátort a csibék érkezését követő három héten át.
A vízellátás is nagyon megbízhatatlan a városban. Ezen kívül az is problémát jelent, hogy nap közben meleg a csapból kiáramló víz. Így beépítettünk egy különálló 220 literes tartályt az istállóba azzal a kettős céllal, hogy egyrészt biztosítsuk a folyamatos vízellátást, másrészt hűvös vizet tudjunk adni madaraink számára. A (meleg) langyos vizet a madarak sem kedvelik.
Szeretnék külön beszámolni a forgács alommal kapcsolatos tapasztalatainkról. Mifelénk csak keményfa alapanyag van, a fenyő erre felé nagyon drága. Így az asztalosok csak kemény fából dolgoznak, ennek megfelelően a forgács is kemény fából van és alig szívja a nedvességet a csibék alól. Nem is beszélve arról a problémáról, hogy fűrészporral van vegyítve a forgács, ezért rendszeresen rostálni kell a forgácsot. Rostálás után fertőtleníteni kell az alomanyagot és csak ezek után tehetjük a madarak alá. Az almot kétnaponta kell pótolni.
Az istálló felkészítése után várjuk a csibék érkezését.
A csibék érkezése előtt 10 nappal elkezdjük a tisztítási, fertőtlenítési és előkészítési protokollt. Napról-napra követjük, hogy az előírt feladatokat el tudjuk végezni. Nagy figyelmet fordítunk a higiéniára és arra, hogy a takarítási listán mindent pontosan betartsunk.
.jpg)
A csibék érkezése előtt két nappal a teendők végére érünk azzal a lépéssel, hogy elkezdjük felfűteni a fogadóistállóba kihelyezett almot. Lefordítottam magyar nyelvre a takarítási protokollt a baromfitartó csoporttagok kérésére, íme:
|
A naposcsibéket az egyik helyi nagy cégtől szerezzük be.
Így volt ez az első alkalommal is, azonban a Covid-helyzet miatt váratlanul bejelentette az értékesítő cég, hogy engedélyezési problémák miatt miatt 2 nappal korábban érkeznek hozzánk a csibék. Nagy lett a kapkodás a higiéniai protokoll betartása miatt. Végül persze minden megoldódott.
Első alkalommal 98 csibe érkezett hozzánk. Tapasztalatlanságunk miatt tételesen nem ellenőriztük az állományt, így becsúszott a csibék közé 1 vak, illetve egy nagyon kis súlyú – kelésgyenge – csibe is. Tanultunk is az esetből, így a következő szállításnál már 160 helyett 166 darab jószágot kértünk az esetleges hiányokra, vagy elhullásokra számítva.
Az első állományunk megérkezése után nagy volt az izgalom a kis csöppségek körül. Az első héten szúnyoghálós kempingágyban aludtunk a madaraink mellett az istállóban. Egész nap ott voltunk a csibékkel, minden mozdulatukat megfigyeltük.
Gramm pontossággal mértünk a testtömeg-gyarapodásukat egy-egy etetési időszak után – szegény csibéket állandóan a mérlegre pakoltuk és azt vizsgáltuk, hogy eléggé tele van-e a begyük takarmánnyal.
Szerencsére csak pár napig tartott nálunk a "kezdők túlzott lelkesedése". Természetesen azóta már nyugodtabban végezzük a csibék körüli napi rutinmunkákat.
Az első betelepítés utáni negyedik héten váratlanul lehűlt az időjárás és a csibék "megfáztak". Az állomány fele elkezdett hangosan szörcsögni. Áthívtuk az állatorvost, aki felírta a megfelelő gyógyszert. 5 napig tartott a gyógyszer kúra, utána 7 napig nem volt szabad a madarakat értékesíteni – ez volt a várakozási idő.
Hirtelen a nyakunkon maradt rengeteg nagy súlyú madár, amelyeket nem dobhattunk piacra. Nagy lecke volt számunkra az eset ezért innentől kezdve mindig nagy gondot fordítottunk arra, hogy a madarak nehogy megbetegedjenek a harmadik hét után.
Az első betelepítés során a csirkéinket az indító táptól a befejező tápig végig nagyüzemi takarmánnyal etettük. Ez a megoldás egyáltalán nem volt nyereséges, de első alkalommal bevállaltuk ezt azért, hogy tapasztalatot szerezzük a csibenevelésben – és ez idő alatt legalább a takarmánygyártásra nem kellett koncentrálnunk.
A következő állománynál már saját keverésű befejező takarmányt adtunk a csibéknek. Az indító takarmányt változatlanul professzionális táppal biztosítottuk – hiszen tudtuk, hogy a kezdeti kritikus időszakban a legapróbb takarmányozási hiba is végzetes következményekkel járhat.
Az értékesítéssel a kezdetektől fogva, jóformán semmi gondunk nem volt.
A csirkék zsigerelésnél sokkal több probléma támadt. Nem volt megfelelő hőmérőnk, rendszeresen kiszakadt a madár bőre a túl forró kopasztóvíz miatt. Zsigerelés közben sehogy nem sikerült például a májat ép állapotban leválasztani a belső szervekről. A vevőinknek azt kellett mondanunk, hogy a belsőség nem jár a tisztított csirke mellé, mert nem mertük bevallani a szakképzetlenségünk nyilvánvaló nyomait. Később a gyakorlásnak-, meg a „baromfitartók” csoport rutinos és lelkes tanácsainak köszönhetően ez a probléma is megoldódott.
A feldolgozás kezdetétől szembesültünk azzal, hogy kopasztógép nélkül nagyon hosszadalmas előkészíteni a pecsenye csirkét. Rövidesen be kell szereznünk, vagy meg kell építenünk egyet.
Reggelenként feleségemmel, Marcsival körbejártuk a várost, hogy a viszonteladóknak kiszállítsuk a csirkéket. Természetesen a kiszállítás után be-betoppantunk egy tengerparti reggeliző helyre.
Nem hagyhattuk ki azt a lehetőséget, hogy munka után kicsit kényeztessük magunkat, a helyi vendéglátó helyeken együnk- és közben megfigyeljük az esetleges piaci réseket az alapanyagok tekintetében.
Most már túl vagyunk a második állományunk értékesítésén is és a befejező takarmányukat már mi keverjük. Idő közben tanultunk takarmányozástant. Meg kellet tanulnunk, mert sajnos nem nagyon számíthatunk az itteni szakemberek gyakorlati tanácsaira. Példaként elmondom, hogy a kérésemre összeállítottak nekem egy receptúrát, amelyben a 22-30%-os nyersfehérje helyett a receptúrában kevesebb mint 14 % fehérje szerepelt. Szerencsénkre a számításokat végig csináltuk, így előbb kiderült a hiányosság, mint hogy a madarakkal megetettük volna.
Saját magunknak kellett megépíteni a terménydaráló gépet egy régi, 1975-ös gyártású mosógép motorjából. Az egyedi darálót centrifuga üzemmódban használjuk, de gyakran ki kell kikapcsolni a túlmelegedés elkerülése végett. Ezzel nincsen semmi baj, mert errefelé nekünk rengeteg időnk van.
A keverő magas keverési hatásfokkal dolgozik, meg vagyunk elégedve vele. Ilyen kicsi állomány mellett ez a két gép bőven elég. Később, ha nagyobb állománnyal dolgozunk majd, profi gépet kell beszereznünk...
Rengeteg új tervünk van Marcsival – ilyen ezek közül például az afrikai harcsa tenyésztése, nevelése – amihez valószínűleg ismét a magyar gazdák tapasztalatát, segítségét fogjuk kérni. Remekül működik az online tapasztalatcsere és tudásátadás a szakmai csoportok és weboldalak segítségével."
Nirinával való beszélgetés lenyűgözött és sok hasznos dolgot tanított nekem. A született optimizmus, a képesség arra, ahogyan ez a kivételes házaspár a rossz és váratlan dolgokból képes a legjobbat kihozni – bámulatos.
Irigylésre méltó az a hozzáállás, amikor a gazda még maga is tanulja technológiákat – de máris megosztja a tapasztalatait a hibáiról és sikereiről, hátha más tanulhat ezekből.
Példaértékűnek tartom azt is, hogy bizony vannak még olyanok, akik sok év munka után a boldog fiatal nyugdíjas években hajlandók új dolgokba kezdeni és tanulni, tanulni, tanulni.
És, látjátok, hogy aki mer, az nyer! A koronavirus helyzet kiválóan rávilágított ismét arra az íratlan szabályra, amely már korábbi válsághelyzetekben is megfogalmazódott a gazdasági szakemberek által:
A válság idején két lehetőség közül választhatunk: megfutamodni és feladni, vagy előre menekülni és fejleszteni!
_fill_540x300_0.jpg)
