Spanyolország déli részén találtak rá a legidősebb borra, ami folyékony formában maradt fenn: az eredetileg fehérbornak készült ital mára a 2000 év alatt lezajló kémiai folyamatok révén vöröses-barnás árnyalatúra színeződött, a testességét pedig az okozhatja, hogy a kutatók egy római férfi elhamvasztott csontjait is azonosították az első századra datált bort tartalmazó urnában.
Korábban egy 1700 éves bor számított a legrégibbnek, amelyet még 1867-ben fedeztek fel Németországban.
A különös leletet – egy mélyen fekvő, sziklából kivájt római sírt – öt évvel ezelőtt fedezték fel az andalúziai Carmona városában egy családi ház felújítása során. A sír nyolc fülkét rejtett, melyek közül hatban mészkőből, homokkőből vagy üvegből és ólomból készült urnákat helyeztek el, és mindegyik egy-egy ember elhamvasztott csontmaradványait tartalmazta – két esetben az elhunytak nevét is felvésték az urnákra.
Tavaly a maradványokat elemző kutatók bejelentették, hogy az egyik urnában egy kristályüveget találtak, amely egy 2000 éves, pacsuli illatú parfümöt rejtett.
Amikor egy másik urnát kinyitottak, nemcsak hamvasztott csontmaradványokat és egy kétarcú Janus-alakkal díszített aranygyűrűt találtak benne, hanem öt liter vöröses színű folyadékot is, melyről vizsgálatok során kimutatták, hogy PH-értéke a vízéhez hasonló (7,5), a benne található kémiai elemek pedig például a mai borokból lehetnek ismerősek.
A kutatók a borra jellemző polifenolok közül hetet is megtaláltak a folyadékban, melyek megegyeztek a környékről származó borokban található vegyületekkel. Azaz beigazolódott, hogy az urnában valóban bor van, de azt továbbra sem lehetett tudni, hogy fehér- vagy vörösborról van szó. Erre végül úgy kaptak választ, hogy a vörösborok fő színanyagainak bomlásakor képződő sziringinsav nyomait keresték, és mivel nem találtak ilyet, megállapították, hogy fehérbort temettek el a maradványokkal.
A vegyészek szerint a kétezer éves ital az összetétele alapján nagyon hasonlít az andalúziai Montilla–Moriles borvidék boraihoz, a jerezi sherry típusú likőrborokhoz és a sanlúcari kikötőben készülő manzanillához.
A római temetkezési hagyományoknak szerves része volt a bor, gyakran előfordult, hogy az urnákba helyezett hamvakra öntöttek az alkoholos italból. Ezzel az eljárással próbálták segíteni az elhunytat, hogy egy jobb világba léphessen.
A régészek szerint az, hogy ilyen sokáig megmaradnak ezek az ókori italok, arról árulkodik, hogy a rómaiak remekül értettek ahhoz, hogy hogyan kell tárolni és tartósítani a bort.
Az indexkép csupán illusztráció (Shutterstock)
