Rákóczi György 1629-ben költözött Erdélybe, 1630-ban választották meg fejedelemnek. Lorántffy Zsuzsanna 1632-ben költözött át Gyulafehérvárra. Ezután kerülhetett oda. Már akkoriban megkezdődött a fejedelmi könyvtár kialakítása.

A krónika kinyomtatását már 1637-ben tervezték. Tolnai István, a sárospataki kollégium tanára levelet írt I. Rákóczi György fejedelemnek Gyulafehérvárra. „Jó emlékezetű Szepsi uramnak az Bényei Máté papnak küldöttünk vala be Nagyságodnak egy írott könyvet, mely magyarországi históriákat foglalt.” Tolnai szerint Patakon már ekkor felmerült, hogy kinyomtathatják, ezért kérte visszaküldését. A visszaküldésről nem tudunk.

Külső megjelenéséről legtöbbet gróf Mikó Imrének az 1858-as kiadás bevezetőjéből tudunk. „Az eredeti: megtalálható a Maros-Vásárhelyt levő Teleki-könyvtárban az 1420 szám alatt. Eredetiségét bizonyítja a kézírás végig azonossága, sajátkezű számos törlések és írói igazítások, sok utólagos pótlások […] papírszeletekre való írás […] Az eredeti kéziratnak negyedrét könyv alakja van, harmadfél újj vastag, kemény író-papiros, mit azonban az idő sok helyen szinte olvashatatlanságig megviselt. A szöveg egybefüggő folyamatának megállapítása nagy utánjárással eshetett meg […] táblája bőr […] belső oldala elől-hátul papírral bevonva…”.

Szepsi Laczkó Máté legendája és a valóság

Krónikáját olvasva keressük a szőlőműveléshez való kötődését, az aszúkészítés leírását. Ezen a téren csalódás ér bennünket. Mindössze két mellékesen odavetett mondata szól erről: „1617. Isten ebben az esztendőben csodálatos bőséget adott mindenben. Liszkán és Bodrogkeresztúrban egy akó bort 9–15 forintért árultak.” „1618. Országszerte szűk lévén ez évben a bor, csak a liszkai, bényei, tolcsvai hegyen termett szőlő. Isten ahol akarja, a szükségben is adhat.” Az aszúborokról szót sem ejt. Ki lehet mondani, hogy 1622 előtt nem mutatott érdeklődést a szőlészet és borászat iránt. Gróf Mikó Imre sem találta a számtalan cédula között az aszúkészítés receptjét.

Kazinczy Péter pályájának kezdetén részt vett Sátoraljaújhely város törvénykönyvének lejegyzésében. A város könyvét 1617-ben kezdték írni. 1621-ben az ő fogalmazásában egy mondat került a törvénykönyvbe, mely szerint Szepsi Laczkó Máté egy flaska aszút adományozott Lorántffy Zsuzsanna ünnepi asztalára. Idézni nem lehet, mert a törvénykönyv első kötete 149. oldalára jegyzett szöveg ma nincs meg, néhány oldal hiányzik. (A becses lapok valószínűleg éppen a fenti mondat miatt kallódtak el a rendszerváltás körüli években.)

Jó 100 évvel ezelőtt jelent meg újra nyomtatásban ez a mondat, s akkor társult hozzá a Kazinczy Ferenc szavaira hivatkozó újabb gondolat. Így indult útjára a legenda, hogy Szepsi Laczkó Máté készítette az első aszúbort. Megvizsgálva a törvénykönyv sokat emlegetett mondatát, egy igaz és egy téves állítása került együvé. Igaz, hogy Lorántffy Zsuzsanna aszúbort kapott ajándékba, de téves, hogy ez volt az első aszú. Ez utóbbihoz hozzátehetjük, Kazinczy Péter úgy tudta, ez az első.
Kazinczy Péter mondatát csak Dongó Gy. Géza későbbi interpretációjából idézhetjük. 1903-ban megjelent Sátoraljaújhely története című könyvében az Oremus szőlőt emlegetve a következőket írja: „Sepsy Laczkó Máté udvari tiszteletes ennek az Oremusnak a terméséből készítette okkal-móddal az ťelső aszúbortŤ.” A lapalji 2. jegyzetben kiegészíti: „Ez a szájhagyomány szintén a Lorántffy Zsuzsanna kis íródeákjától, Kazinczy Péterkétől, aki sárosi főispánságig vitte, ered.” Dongó Gyárfás a hegy nevéről tudatja: Báthory Zsófia fia, II. Rákóczi György halála után birtokai tulajdonosa lett. A szőlőt 1667-ben a pataki jezsuitáknak adta, ugyanott pedig „a dombhátra fogadalmi kápolnát emeltetett. Annak a kápolnának homlokán kőbe vésve, arany betűkkel írva ez a szent szó ragyogott: OREMUS.” A lap alján jegyzetben közli: ez a szájhagyomány a „szent öregtől”, Kazinczy Ferenctől származik. Ő pedig a Kazinczy családbeli Becske Bálinttól hallotta, amint 1902 nyarán a megnevezett helyen jártak.

Mai tudásunkkal könnyedén cáfoljuk meg ezeket az állításokat. Az aszút már a karthagóiak, a görögök és a rómaiak ismerték. Nem kellett feltalálni. Ráadásul a tokaji aszú nem egy feltaláló műve, hanem a nagy természet ajándéka. A Tokaj-hegyaljai borvidék és az aszúkészítés folyamata már ismert. Tudjuk, hogy először természetes aszúszőlő borok készültek. Az aszúszemek tömeges keletkezésétől, a fürtről szemen szedett aszúszemek feldolgozása rögzíthető munkafolyamaton és erjedésen át jut el az aszúborig. A három-, négy-, öt- vagy hatputtonyos aszúborok készítésének megvannak és követhetőek az állomásai. Ezek a módszerek, mértékek évszázadok során alakultak ki.
Kazinczy Péter szavait azonban komolyan kell venni, mert egy közismert és hiteles ember írta. Szavainak azt a részét biztosra veszem, hogy Laczkó Máté készített aszúbort.

Végigkövetve az aszú születésének útját, nem találunk bizonyítékot Szepsi Laczkó Máté „receptúrája” létezésére. Ennek ellenére legendája még sokáig élni fog. Része lett a tokaji aszú kultúr-históriájának. Minden esetben a hiányzó ismereteket pótolja.

Zelenák István