Május elején az Európai Bizottság engedélyezte a lisztbogár lárvájának élelmiszerként történő forgalmazását a közösség területén. Hazánkban is működik már sikeres rovarlisztgyártó vállalkozás, igaz, itt egyelőre állati takarmány készül a rovarokból. Bár a tapasztalatok szerint a rovarfehérje sokkal kisebb területen, kevesebb vízigénnyel és alacsonyabb széndioxid-termeléssel állítható elő, mint a hagyományos állattenyésztésből származó fehérje, a kulturális és érzelmi averzió jelenleg áttörhetetlen akadályt képez az ilyen termékek térhódítása előtt.

Az Agroinform.hu szakmai portálon elhelyezett kérdőívre érkezett több mint 300 válaszból az derül ki, hogy mindössze a válaszadók 22 százaléka nyitott olyan táplálék elfogyasztására, amely rovarból származó összetevőt is tartalmaz. További 14 százalék ezt attól teszi függővé, hogy az adott összetevő felismerhető formában található-e meg az élelmiszerben (a feldolgozott rovarfehérje általában liszt vagy olaj formájában kerül az ételekbe). 64 százaléknyian azonban feltétel nélkül elzárkóznak ilyen ételek fogyasztásától.

Az elutasítás leggyakoribb oka (54%) az undor, ugyanakkor sokan, a válaszadók 28 százaléka a kulturális identitás egyik elemeként tekint a rovarfogyasztás elutasítására. A fenntarthatósági érvekkel szemben 13 százaléknyian a növényalapú fehérjetermelés felfuttatását említik alternatívaként, további 5 százalék pedig a vegetáriánus vagy vegán életmódjával nem tartja összeegyeztethetőnek rovarok fogyasztását sem.

A válaszadók 51 százaléka szerint ahhoz, hogy a fejlett világban a rovarfehérje az emberi táplálkozás részévé váljék, minimum egy nemzedékváltásra lesz szükség: a jelenlegi lakosság kulturálisan képtelen ilyen váltásra. 28 százalék szerint komoly marketinggel rövidebb idő alatt is elérhető változás ezen a területen. 21 százaléknyian gondolják úgy, hogy az átálláshoz elsősorban a hagyományos élelmiszerek megdrágulása fog elvezetni.

Az Európai Bizottság döntése értelmében a rovarból származó összetevőket tartalmazó élelmiszerek a hazai boltok polcain is megjelenhetnek. Ezt jelenleg a válaszadók 52 százaléka nem támogatja, és további 40 százalék szabja azt feltételként, hogy az ilyen élelmiszerek egyértelmű megkülönböztető jelzést kapjanak.

Kevesen tudják, de évtizedek óta napi szinten fogyasztunk – igaz, nem fehérjepótlás céljából – rovarokból készült élelmiszer-adalékokat. Közülük a legelterjedtebb a kármin nevű, nőstény pajzstetvekből kivont színezék (E120), amely például vezető márkák húsipari és édesipari termékeiben (sajtok, kolbászok, gyümölcsjoghurtok, lekvárok és egyéb édességek, szeszes italok) is széles körben megtalálható.

A takarmánycélú hasznosítás esetében megengedőbb a lakosság hozzáállása

Fehérjealapú takarmány vonatkozásában az EU komoly importra szorul, csak Magyarországra több mint 500 ezer tonna GMO szója érkezik évente az Újvilágból. Emellett tetemes mennyiségű hallisztet is felhasználunk a takarmányozás során. Ezek részleges kiváltására a rovarfehérje ígéretes alternatíva lehet.

lisztkukac

A lisztkukac fogyasztására a közeljövőben valószínűleg nem fog nagy igény mutatkozni – Fotó: commons.wikimedia.org

A rovarfehérje takarmányozási célú felhasználását csupán a válaszadók 40 százaléka utasítja el. Az elutasítók 60 százaléka ezt a már ismert érzelmi okokból teszi, 30 százalékuk az átálláshoz szükséges tapasztalatok hiányával indokolja negatív hozzáállását, 10 százaléknyian pedig azt feltételezik, hogy a másfajta takarmánytól a hús a megszokottól eltérő minőségű lesz majd.

Egy külön kérdés szólt az állattenyésztőknek arról, hogy megfelelő technológiai támogatás és pályázati források elérhetősége esetén hajlandó volna-e rovart termelni saját takarmányellátás céljából. A fenti feltételek biztosítása esetén erre 46 százalékuk jelezte hajlandóságát.

„A felmérés alapján is egyértelműen megállapítható, hogy bár a rovarfehérje-fogyasztást az EU igyekezne ösztönözni, elsősorban kulturális okokból a közeljövőben erre érdemi igény nem fog mutatkozni – mutat rá Bolyki Bence, az Agroinform.hu ügyvezetője. – Ebben a helyzetben a fenntarthatóság javítását az élelmiszer-termelésben elsősorban a növényifehérje-felhasználás arányának növelése, illetve a fehérjetermelés hatékonyságát alapvetően javító precíziós gazdálkodás támogatása biztosíthatja.”