1. Leghorn
A népszerű, kiemelkedő tojástermelő képességű tyúkfajta világszerte sokak kedvence. A leghorn az egyik, ha nem a legjobb tojófajtaként számon tartott tyúk. Az első évben 250, de második évben is még 200 feletti tojást tojnak megfelelő takarmányozás esetén. Ezt a nagyon jó tojási készséget a rendkívül korai érés és a kotlási hajlam hiánya is elősegíti.
Testtömege gyakran a három kilogrammot sem éri el kifejlett korában, így húshozama nem számottevő. Könnyed, kecses testalkatáról és fehér tollazatáról viszonylag könnyen felismerhető. A rideg tartási körülményeket érdemes kerülni nála. Télen és nyáron is biztosítsunk neki kényelmes, szalmával bélelt helyet és elegendő mennyiségű eledelt, kerülve az egyedek túlzsúfolását.
A leghorn az egyik, ha nem a legjobb tojófajtaként számon tartott tyúk – fotó: Shutterstock
2. Australorp
A viszonylag fiatal fajta keletkezésének története jórészt ismeretlen. Egyes források szerint a rhode-ot és a langschant használták, de a legvalószínűbb, hogy az orpingtonból tenyésztették ki az 1920-as években. Igazi kettőshasznú tyúk, a tojók akár évente 240-260 tojáshozamra is képesek megfelelő takarmányozás mellett. Mivel jó tojáshozamú és húsfajta is egyben, különösen kisgazdaságokba és önellátó háztartásokba ajánlják.
A viszonylag fiatal fajta keletkezésének története jórészt ismeretlen – fotó: Shutterstock
3. Plymouth Rock
Sávozott színváltozatát az Amerikai Egyesült Államokban tenyésztették ki a múlt század közepén. A sávozott plymouth fajtán belül kialakított kisebb testű, nagy tojástermelő képességű (200-220 db/év) vonalak ma is több tollszín szerint szexálható, középnehéz testű, barna héjú tojást termelő tojóhibrid előállításában vesznek részt.
A fehér plymouth színváltozatot jóval később tenyésztették ki, és kitenyésztése szoros összefüggésben állt az iparszerű, modern pecsenyecsirke típusának kialakításával, a broileripar létrejöttével. A broilertenyésztő vállalatok világszerte számos vonalának kialakításában meghatározó szerepet játszottak. Nagy testű, erős megjelenésű, kissé nyújtott testállású. Széles terpeszben áll, büszke tartással.
Plymouth Rock – fotó: Shutterstock
4. Rhode Island Red
A rhode island tyúk Észak-Amerikában kitenyésztett, Magyarországon is népszerű fajta. Eredetileg az USA Rhode Island államában honos vörös parlagi tyúkból tenyésztették ki a 19. század második felében úgy, hogy a parlagi tyúkot eleinte ázsiai fajtákkal keresztezték, majd a folyamatba európai fajtákat is bevontak. Gyorsan fejlődik, és jó hústermelő is. Edzett, ellenálló, kotlásra hajlamos. Évi 180–230 tojást rak. Fő gazdasági szerepe a barna héjú tojást termelő tojóhibridek előállítása.
A Rhode Island Red Észak-Amerikában kitenyésztett, Magyarországon is népszerű fajta – fotó: Shutterstock
5. Wyandotte
A fajta az USA-ból származik, ahol a 19. század közepén kezdett elterjedni. 1883-ban ismerték el, és ugyanebben az évben az első Wyandották elérték Európát. Nevét a Wyandotte törzsről kapta, amelynek tagjai szintén részt vettek tenyésztésében. A fajta rendes képviselői mellett találkozhatunk törpe rokonaikkal is. Európában, különösen Németországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában tenyésztették ki a különböző tollszínű törpe Wyandotte változatokat. Testalkata sajátos, így azonnal meg lehet különböztetni a többi fajtától.
A Wyandotte fajta az USA-ból származik – fotó: Shutterstock
E fajta gazdasági értéke igen nagy, kiváló mennyiségű és minőségű húst adnak, azonban különösen jó tojóképességükkel tűnnek fel (takarmányozástól függően évente 180-220 tojás), és a legkülönbözőbb tojóversenyeken igen gyakran győztesként szerepelnek.
Forrás: tenyesztojas.hu
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
