Ez az aratógép már egyáltalán nem mondható fiatalnak. Valahogy elkerülte a figyelmünket a róla készült videó, de most mindenképpen meg szeretnénk mutatni ezt a most már 92 éves csodás gépet. A gazdája nagyon óvja, de azért a múzeum helyett ezzel a közel 100 éves aratógéppel a szántóföldre kanyarodott.
Itt pedig nem volt semmi kivetnivalója a munka ellen. Gazdája megelégedésére a kombájn elvégezte a feladatát. Érdemes megőrizni a régi gépeinket, hiszen hűséges társaink lehetnek a munkában. Ráadásul az emlékek is velük együtt maradnak a gazdaságunkban.
Öreg aratógép, nem vén aratógép
Ez a gép aztán igazán megérhette a pénzét, hiszen több generáció is tudott vele dolgozni. Sőt, mind a mai napig kint van a földeken.
A betakarítási időszak eljött, és a kombájn gazdájának beszámolója szerint nem volt panasz a csodálatos Sunshine Waterloo kombájnra. Az 5 hektáros mező betakarítása 5 órába telt ennek a matuzsálemnek. A Sunshine kombájnt a melbourne-i HV McKay Company tervezte, és az elsőt McKay építette 1924-ben.
A kombájn szerepe óriási a mezőgazdaságban. Fotó: Shutterstock
Bár mi ezt a gépet kombájnnak neveznénk, az ausztrálok sztriptízfejnek hívják. Nem azért, mert meztelennek kell lenni annak, aki dolgozik vele. A nevét onnan kapta, hogy a gépet fésűs vágófejjel szerelték fel, hogy a szárat közvetlenül a fej alatt levágva egyenesen vághassák, így csak a fejek és minimális mennyiségű szár került a csépelendő hengerbe. Vagyis aratáskor csak a fejet vették le a szárról, amely működési forma Ausztráliában nagyon sikeres volt.
Ott a vegetációs időszakok meglehetősen hosszúak, és hó sem nehezíti a szezon végét. Ausztrália számos területén a vegetációs időszakot úgy időzítik, hogy a betakarítás a nyár kezdetével jöjjön el, amikor az időjárás melegebbé és szárazaá válik. Ezért a termény kint maradhat a szántóföldön, amíg teljesen meg nem szárad.
Az első Sunshine kombájn után 1926-ban McKay Wisconsin 4 hengeres soros vízhűtéses motorra váltott. A vágás szélessége 12 láb volt. 1937-ben a továbbfejlesztett kombájn már 36 LE-s motort, egy 3 sebességes sebességváltót, valamint egy kézi-középpontos tengelykapcsolót is kapott. Az emelőkosár emelése és süllyesztése motoros volt, a vágási szélesség 12 vagy 14 láb volt. A hajtómű belsejében lévő fogaskerék belső gyűrűt hajtott a gép elején lévő 54 hüvelyk átmérőjű hajtókeréken a jobb oldalon, a bal első oldalon pedig egy 54 hüvelykes átmérőjű hajtás nélküli kerék volt található. Minden kerék acélból készült, a motor közvetlenül a vezetőülés mellett volt.
1929-ben McKay és Massey-Harris, valamint a Waterloo Manufacturing Co. megalapította a Sunshine-Waterloo Company Ltd-t, hogy a McKay önjáró kombájnját az észak-amerikai és argentin piacra is eljuttathassák. 1930-ban az újonnan alakult cég egy 285.000 négyzetméteres üzemet épített Waterloo-ban, melyért cserébe McKay megkapta a Massey-Harris mezőgazdasági gépek kizárólagos ausztrál forgalmazását.
Bár főként mezőgazdasági berendezések gyártására hozták létre, a harmincas évek nehéz gazdasági időszaka miatt a cég egyéb termékeket is gyártott, így babakocsikat, kerékpárokat és háromkerekű görkorcsolyákat is készítettek.
A második világháború alatt háborús termelésre állították át, így tankokat, repülőgépeket és teherautókat gyártottak, valamint ezekhez való alkatrészeket, lőszert, taposóaknákat és különféle bombákat. A háború után a cég újrakezdte a kerékpárgyártást, azonban a Sunshine kombájn ekkorra már meglehetősen elavultnak számított, így abbahagyták a gyártását. A cég működését 1978-ban fejezte be.
Ismerd meg a kombájnok történetét
A kombájnok jelentős mértékben hozzájárulnak a világ élelmiszerellátásához. Segítségükkel minden olyan munkafolyamatot el lehet végezni, amelyet korábban csak hosszan tartó és nagyon fáradtságos kézi munkával lehetett - tudjuk meg az axial.hu cikkéből. A kombájn nagyon fontos munkát végez a szántóföldön, hiszen menet közben levágja a gabonát, ugyanakkor veszteségmentesen kicsépeli az értékes magot, majd a magtartályban összegyűjti azt. Ehhez pedig nem kell neki túlságosan sok idő.
A kombájn gyorsan bebizonyította, hogy igencsak meg tudja könnyíteni a gazdák munkáját. Fotó: Shutterstock
Kontinensünkön 1936 nyarán született meg az első kombájn. A sachsen-anhalti Halle közelében, a Zschernitz birtokon August Claas mutatott be egy traktor által vontatott gépet. A „Mäh-Dresch-Binder" (arató-cséplő-kötöző gép) menetközben levágta a terményt, kicsépelte a magot és azt zsákokba vezette, mindeközben pedig forradalmasította az európai mezőgazdaságot.
Habár már az 1920-as években is használtak traktorral vontatott, amerikai kombájnokat Európában, nagyon sok volt a meghibásodás, mivel a gépek az amerikai, széles táblák betakarítási körülményeihez voltak szokva. Így azt gondolták, hogy a hosszú szalmájú, gyakran gazos európai gabona betakarítására a kombájn nem alkalmas.
Így leginkább is kaszával aratták a gabonát, majd kévékben szárították, így szállították el, vagy a további szárítás miatt padláson raktározták, és télen a cséplőgéppel választották el a szemet a kalásztól és a szártól.
August Claas testvéreivel 1913-ban alapította meg mezőgépgyártó üzemét, hiszen neki meggyőződése volt, hogy a kombájn Európában is hasznos lehet. Egy Lanz Bulldog-ra épített gép volt az első próbálkozásuk, amely a maga idején nagyon modern kombájnnak számított, hiszen még vágóasztal is volt az elején. A prototípust a német mezőgépipar számára mutatták be, és a cél az volt, hogy meggyőzzék az ágazatot a kombájnelképzelésről. Sajnos azonban a várva várt érdeklődés elmaradt.
A nagy áttörés 1936-ban egy vontatott arató-cséplőgéppel történt meg, amelynek egy oldalra felszerelt vágóasztala volt. Ez volt az első Európában gyártott, teljesen működőképes arató-cséplő-kötöző gép, az MDB (Mäh-Dresch-Binder). A napi teljesítménye 300 mázsa búza volt, ezért nem is csoda, hogy nagyon sikeres lett, és az elkövetkező 6 évben 1450 darabot gyártottak belőle.
Az első önjáró, saját motorral rendelkező arató-cséplőgépét 1953-ban vezette be a CLAAS. Ez az önjáró betakarító-rendszer pedig nagyon hasznos volt, mivel minden időjárási körülmény között, a világ minden szántóföldjén dolgozni tudó, egyre nagyobb teljesítményű és hatékonyságú kombájnokat fejlesztettek ki, ráadásul minden terményfajtára.
A legmodernebb kombájnoknak manapság akár 12 méteres vágóasztaluk is lehet, sőt, a legtöbb nagyon pontos GPS kormányzási rendszerrel működik, és akár 12000 literes is lehet a magtartályuk.
