A nyári időszakra nyúló zöldséghajtatás klímaszabályozásának sarkalatos kérdése a szellőztetés, ami elsősorban a paprikát, a paradicsomot, kisebb felületen az uborkát, a sárgadinnyét és a padlizsánt is érinti.
Annak érdekében, hogy sikerüljön az optimum közelében tartani a léghőmérsékletet, minden lehetőséget megragadva szellőzőkön, ajtókon, sőt van, ahol ventilátorok rásegítésével is próbálják a légcserét megvalósítani, nem számolva ilyenkor a levegő páratartalmának drasztikus csökkenésével.
A páratartalom a fény és a hőmérséklet mellett a hajtatásban az a klimatikus tényező, amely alapvetően befolyásolja a transzspirációt, ebből adódóan valamennyi növényfiziológiai folyamatra hatással van.
Abszolút és relatív páratartalom
A páratartalom kapcsán beszélünk az abszolút és a relatív páratartalomról. Az abszolút nedvességtartalom alatt az egységnyi térfogatú levegőben található teljes vízpáramennyiséget (g/cm3) értjük.
Növénytermesztésben az úgynevezett relatív páratartalom értékkel számolunk, ami azt fejezi ki, hogy adott hőmérsékleten a légkör maximális párakapacitásához képest hány százalék vízgőzmennyiséget tartalmaz a levegő. A relatív páratartalom mindig egy viszonyított érték, amit százalékban adunk meg. A levegő vízfelvevő képessége hőmérsékletfüggő, a melegebb levegő több nedvességet tud felvenni, magában tárolni, vagyis a melegedéssel a légkör párakapacitása növekszik.
Melegedéssel a vízből egyre több vízgőz kerül a levegőbe, ami folyamatnak ellentétje a harmatképződés, azaz a párakicsapódás. Ha a hőmérséklet ugyanolyan víztartalom mellett csökken, úgy a relatív páratartalom nő. A levegő is csak korlátozott mennyiségben képes a vizet elnyelni, ebből adódóan a légkör hűlve vízgőzzel telítetté válik, azaz a páratartalma eléri a 100%-ot, majd tovább hűlve víz formájában kicsapódik.
A relatív páratartalom éves alakulására jellemzően a legalacsonyabb értékek (40-50%) nyáron, júliusban vannak, míg a legmagasabb érték (90% felett) télen, decemberben-februárban mérhető.
A túl alacsony, magas és ingadozó páratartalom következményei
A szélsőségesen alacsony vagy túl magas, továbbá az ingadozó páratartalom káros a növényre nézve.
Magas légnedvesség hatására intenzívebb a vegetatív növekedés; rosszabb a termékenyülés; elhúzódik a tenyészidő; lassúbb a tápanyagfelvétel és csökkenő transzspiráció; romlik a színanyagok képződése; rosszabb a tárolhatóság és pulton tarthatóság; fokozott mértékű a gombás és baktériumos eredetű betegségek fertőzése és élettani betegségek kialakulása (pl. vízkórság, szárrepedés, termésrepedés).
A magas páratartalom következtében fellépő vízkórság vagy ödémabetegség tünete paradicsomlevélen – fotó: Dr. Terbe István
A nyári hónapokban az alacsony páratartalomból adódóan jelentkeznek fejlődési zavarok. Így lassul a vegetatív növekedés, és fokozott mértékű a generatív jelleg alakulása; kisebb a lombozat és apróbb levelek képződnek; kényszerérés jelentkezhet; a termések fénytelenek (pl. paprika, paradicsom, padlizsán); a sztómák záródása következtében lassúbb a tápanyagfelvétel; várható néhány kártevő fokozott mértékű fellépése (pl. atkák); továbbá felgyorsul a szövetek elöregedése (fásodás, pudvásodás, rostosodás).
Száraz levegő következménye a paprika kényszerérése – fotó: Dr. Terbe István
Az erősen ingadózó páratartalomból is adódhatnak fejlődési zavarok. Ilyen a virág- és a terméskezdemények elrúgása; bogyók, termések repedése és deformációja; a betegségekkel szembeni ellenállás csökkenése; továbbá káros stresszhatások bekövetkezése.
A páratartalom szabályozásával nemcsak a növényt érő káros hatások kerülhetők el, de egyben jó lehetőség a kertész kezében a vegetatív és generatív növekedés szabályozására és a technológiai folyamatok irányítására is.
A nálunk termesztett zöldségfajok között vannak párásabb, szubmediterrán környezetből származók, és szárazabb, közép-ázsiai eredetűek. Ennek megfelelően a hő- és fényigényükhöz hasonlóan páraigényükben is van kisebb-nagyobb különbség. Vagyis a páratartalom is – mint más környezeti tényező – nem tekinthető növénytermesztési szempontból egy statikus értéknek, fajtól, a növény korától és a klimatikus tényezőktől, mindenekelőtt a hőmérséklettől és a fényviszonyoktól függően változik.
Az uborka páratartalom-igénye
Nyári időszakban, termőkorban, a fóliákban termesztett fajok (paprika, paradicsom, uborka, padlizsán és sárgadinnye) légnedvességigénye hasonló, kismértékben tér el egymástól, csak az uborka kíván a termésfejlesztési időszakban a többinél valamivel párásabb környezetet. Fényben gazdag hónapokban (májustól augusztusig), amennyiben napsütéses idő van, folyamatosan kell a párásításáról gondoskodni, hogy a 90%-os légnedvesség meglegyen. Ezt csak napjában többszöri, 1-2 mm-es vízadag kipermetezésével lehet elérni.
Az uborka a termésfejlesztési időszakban a többinél valamivel párásabb környezetet igényel – fotó: Shutterstock
A sárgadinnye páratartalom-igénye
Az uborkához képest a sárgadinnyének alacsonyabb a páratartalom-igénye. Palántanevelés és a palántázás idején 80-85% páratartalom mondható optimálisnak, majd a kiültetést követő 2-3 hét után, az érés idejére fokozatosan 65-70%-ra szükséges csökkenteni. Ilyen páratartalom mellett a sárgadinnye generatív és vegetatív növekedése egyensúlyban tartható.
Szárazabb levegőben felerősödik a generatív jelleg, a lombfelület csökken, a termések a teljes súly elérése előtt érni kezdenek, azaz kényszerérettekké válhatnak. Optimálisnál magasabb páratartalom esetén, a fertőző betegségek fellépése mellett, az érés elhúzódásával is kell számolni.
A paprika páratartalom-igénye
A paprika páraigénye alacsonyabb, mint a kabakosoké, a termésképzés idején csupán 70-80%. A nappali meleget (25-26 0C feletti) követő éjszakai magas páratartalom (~90%) kedvező hatással van a bogyók tömegére, az így felvett víz – a transzspiráció akadályoztatása miatt – a bogyókban halmozódik fel, növelve ezzel tömegüket.
A fehér (TV) fajtatípusok és a blocky paprikák páratartalom-igénye magasabb, és a légnedvesség iránti érzékenységük nagyobb, mint a hegyes fajtáké. Nagy szárazságban, de az erősen ingadozó páratartalom hatására is a terméseken hajszálvékony repedések keletkeznek, amelyek rontják a bogyó fényét, elősegítik a kórokozók megtelepedését.
Száraz levegő hatására a paprikabogyó felületén apró hajszálrepedések keletkezhetnek – fotó: Dr. Terbe István
A paradicsom páraigénye
A paradicsom páraigénye a tenyészidő folyamán jelentősen változik. A kiültetést követő egy-két hétig 60-65%, majd a termésérés idején, napos meleg időben 85-90% tekinthető optimálisnak. Alacsony páratartalom a generatív fejlődését segíti elő, magas páratartalom mellett vastagabb szárat, nagyobb levélzetet nevel a növény, tartósan párás és borús környezetben felléphet a vízkórság betegség. A száraz levegő gyakori oka a levélpödrődésnek.
A paradicsom pödrődő levélzetét a száraz levegő is okozhatja – fotó: Dr. Terbe István
Szélsőséges páratartalom-értékek a termékenyülést gátolják. Tekintettel arra, hogy a paradicsomnak számos gombás eredetű betegsége van, jobban kell a páratartalom szabályozására figyelni, mint a paprika esetében.
A padlizsán páraigénye
A padlizsán páraigénye a paradicsoméhoz áll közel. Száraz levegőben kisebb leveleket fejleszt, termése kevésbé fényes, gyakran a bogyó felületén apró repedések alakulnak ki. Ugyanakkor magas hőmérsékleten és magas páratartalom mellett nagy a botrítiszes betegség kialakulásának a veszélye. A 70-75%-os páratartalom még biztosítja a jó termésminőséget, de a gombás fertőzéstől még megvédhető. A délelőtti órákban feltétlenül igényli a napi többszöri párásítást.
Míg a téli és kora tavaszi hónapokban általában a magas légnedvesség jelent gondot – sokszor a szellőzők nyitásával sem lehet a kívánt mértékben csökkenteni –, addig nyáron ritkán a magas, sokkal inkább a száraz levegőből adódó megtermékenyülési és minőségi gondok okoznak terméskiesést, minőségromlást.
A gyakori, napjában többszöri, kis vízadagú, 1-2 mm-es öntözéssel a kívánt páratartalom biztosítható.
A gondot a gombás és baktériumos betegségek fellépésének veszélye jelenti, de azzal, hogy csak a talaj felületét nedvesítjük, nagymértékben csökkenthető. Szeles időben a szellőzők teljes vagy mérsékelt zárásával a hirtelen páracsökkenés elkerülhető.
A fentiekből következik, hogy nyáron, termőkorban a 75-85% közötti páratartalom a felsorolt növényfajoknak megfelel (talán az uborka igényel 5-10%-kal több nedvességet), ugyanakkor a gombás és baktériumos betegségek kialakulása veszélye még nem nagy, növényvédelmi szempontból kezelhető. A páratartalomnak érzékszervek útján történő megítélése még nehezebb, mint a hőmérsékleté, ezért a légnedvesség szabályozása, mint ahogy a fólia alatti korszerű termesztés sem képzelhető el műszerek, azaz páratartalom-mérő nélkül!
