Pontos adatokat termesztéséről és fogyasztásáról nehéz találni, mert mint a FAO a karfiollal, más statisztikák a káposztafélékkel együtt tartják nyilván. A dél-európai országokban, Kínában, az arab országokban és az Egyesült Államokban többet fogyasztanak belőle, mint a nálunk népszerű rokonából, a karfiolból. Ennek fő oka az, hogy – szemben a karfiollal – a meleget jobban bírja, termésképzése is biztosabb.
Hosszú időn keresztül ismeretlen és különleges növénynek számított nálunk, pedig már a XVII. században Lippay János a Posoni kert című könyvében megemlíti termesztését. Igazán csak az elmúlt évtizedekben indult meg a fogyasztása és vált kedveltté, amikor megjelent a mélyhűtő pultokon, és a hazai fogyasztók is megismerték táplálkozási értékét, elkészítési módjának számos lehetőségét. Elsősorban a hűtőipar növénye, a megközelítőleg 500 hektár döntő részét a tartósítóipar termelteti.
Sajnálatos módon viszonylag kevés kertben, kisgazdaságban fordul elő mint vetemény, pedig környezeti igénye, termeszthetősége, a kisüzemi vetésforgókban történő jó beilleszthetősége és az ebből adódó jó területkihasználás ezt indokolná.
Táplálkozási értéke
A brokkoli kevés kalóriát (~130-140 kJ) tartalmaz, minden tekintetben értékes táplálék. Egy amerikai orvosi szaklap, amely közzétette a legegészségesebbnek tartott növények listáját, a harmadik helyre rangsorolta. Indoklásában szerepel, hogy sok kalciumot, káliumot, folsavat (B9 vitamin), valamint gyulladás gátló anyagokat tartalmaz, továbbá kimutatták kedvező hatását a szívbetegségek és a cukorbetegség megelőzésére. Tartós főzése káros az említett hatóanyagokra, ezért fogyasztásra történő előkészítésének 5 perces párolást javasolnak.
A brokkoli sok kalciumot, káliumot, folsavat (B9 vitamin), valamint gyulladás gátló anyagokat tartalmaz – fotó: Pixabay
Botanikai besorolása és fajták
A káposztafélék családjába tartozik, közvetlen rokona a karfiolnak. Fogyasztásra kerülő része a virágzata és a megvastagodott virágzati szár, ami lazább szerkezetű, mint a karfiolé. Egy bizonyos fajtakörnek jellegzetessége, hogy a főszáron képződő rózsa levágása után, néhány héttel később, az oldalhajtásokon újabb, ugyan kisebb, de fogyasztható terméseket képez.
A fajták alapvetően két nagy csoportra oszthatók:
• csak főrózsát termő és
• főszáron termett rózsa eltávolítása után oldalhajtásokon is termést képezők.
Nálunk szinte kizárólag a zöld rózsákat nevelő, úgynevezett calabrese típusokat keresik, a lila és fehér színű változatok gyakorlatilag ismeretlenek.
A fajtákat tovább csoportosítják termeszthetőségük és tenyészidejük alapján:
• kora tavaszi, rövid tenyészidejűek,
• nyári és
• őszi, hosszú tenyészidejű fajták.
Ültetésük és tenyészidejük lehetőséget ad előnövényként (korai), főnövényként (nyári) és utóveteményként történő, őszi termesztésre.
Környezeti igény
Amikor a környezeti igényéről beszélünk, rendszerint közeli rokonához, a karfiolhoz szoktuk hasonlítani, kiemelve a hazai klímaviszonyokhoz jobban illeszkedő termeszthetőséget és az ebből adódó jobb adottságait.
Hőmérsékleti igénye alacsony, a lombképzés idején mindössze 13 0C, ami lényegében megegyezik a karfioléval, viszont abban különbözik, hogy a szélsőséges érékeket, elsősorban a nálunk egyre gyakoribb hőségnapokat jobban elviseli, szokás mondani: az extrém viszonyokat jobban tűri. (Mint arról már több alkalommal is írtunk, a karfiol a tartósan nagy melegben nehezen fejleszt rózsát, lassan indul termésképzésnek.)
Fényigénye, mint a többi káposztafélének, jelentős, de nagy előnye – szemben a karfiollal –, hogy rózsája a naptól nem barnul meg. A fajták csoportosítása (koriak, nyáriak és ősziek) ennek megfelelően, a fény szerint is történik.
A brokkoli fényigénye jelentős, de nagy előnye – szemben a karfiollal –, hogy rózsája a naptól nem barnul meg – fotó: Pixabay
Eredményes termesztésének elengedhetetlen feltétele az öntözés.
Különösen a palántáról szaporított, sekélyebb gyökérelhelyezkedésű brokkoli igényel folyamatos vízellátást. Tavasziak esetében még egy-két öntözéssel biztosítható vízigényük, de a nyári és a kései fajták csak folyamatos vízellátás mellett termeszthetők.
Tápanyagfelvétele a tenyészidő második felében jelentősen megnő, mindenekelőtt az oldalhajtásokon termést nevelő fajtáknak van szüksége sok nitrogénre. Mikroelemek közül a bór- és a molibdénigénye kiemelendő, e két tápelem hiánya, ha nem is gyakran, de megfigyelhető a termesztésben. Erősen meszes talajon kialakuló bórhiány következménye a rózsák foltszerű megbarnulása, ami együtt jár a szár üregesedésével. Molibdénhiány esetén a fiatal levelek kisárgulnak, súlyos esetben a termésen is kialakulhatnak tipikus barna elszíneződések.
Szaporítása, termesztése és szedése
Szaporítható magvetéssel (helyre vetés) és palántáról. A korai kiültetésűek esetében természetesen csak a palántázás jöhet szóba, de a későbbi fajtáknál is előnyösebb a 4-6 hetes palánták ültetése.
Termesztése három időpontban lehetséges. A kora tavaszi ültetésre a rövidebb tenyészidejű (55-65 napos) fajták javasolhatók, amelyek palántáit március legvégén, április elején rakhatjuk ki a szabadba, négyzetméterenként 4-5 növényt (50 cm-es sortávolság és 45-50 cm-es tőtávolság).
Nyári termesztésre valamivel nagyobb tenyészterületre kell ültetni, ami adódik az ekkor használható, 65-75 napos tenyészidejű fajták nagyobb lombozatából és területigényéből. 50-60 cm-es sortávolság mellett 50 cm-es tőtáv mondható kedvezőnek. Betakarításuk július folyamán, augusztus elején esedékes.
A korán lekerülő növények után – például borsó, korai sárgarépa, petrezselyem, zöldhagyma, tavaszi fejes saláta és spenót – utónövényként is ültethető, kihasználva az ilyenkor szabadon maradt területeket. A kereslet is késő ősszel a legnagyobb brokkoli után.
A júliusban-augusztusban ültetett, hosszú tenyészidejű (75-100 napos) fajtákat 60-70 cm-es sor- és 40-50 cm-es tőtávolságra helyezzük. Ezeknek sokkal nagyobb a víz- és tápanyagigénye, mint a korábbi termesztésű fajták esetében.
Fogyasztásra érett brokkolitermések – fotó: Hodossi S.
Különösebb ápolást, mit például a karfiolnál a rózsák árnyékolását, nem igényel. Az öntözés mellett a nyári és őszi termesztésűeket – talajtól függően – 2-3 alkalommal nitrogénnel, esetleg káliummal szükséges fejtrágyázni. Meszes talajon, a mikroelemhiány-betegségek megelőzése miatt, komplex összetételű lombtrágyákat is ajánlatos használni.
Nehéz a szedés idejét eltalálni, mert a rózsák gyorsan fellazulnak, a rügyek kinyílnak. Márpedig a sárga virágokkal is „díszített" termés fogyasztása kellemetlen, mint áru gyakorlatilag értéktelen. A betakaríthatóság akkor van, ha a rózsák elérték a fajtára jellemző nagyságot (átmérőt), de még kemények, színük fényes, sötétzöld. A termést 15-25-cm-es szárral kell szedni.
