A tél sokak kedvence, de aki igazi kertész, annak valahogy sehogy sem lesz a kedvenc évszaka. Nem is csoda, hiszen a tél nem a kerti munkákról híres. Pedig sok szépséget és sok finomságot tartogat számunkra. Vannak például olyan zöldségek és gyümölcsök, amelyek igazán akkor nyerik el a tökéletes ízüket, amikor egy kicsit megcsípi őket a dér.
Ismerkedjünk meg hát három, dércsípte finomsággal, és ne maradjon ki a csipkebogyó, a naspolya és a fodros kel sem a téli étrendünkből!
Csipkebogyó
A csipkebogyóról a legtöbben annyit tudunk, hogy nagyon magas a C-vitamin tartalma és hogy a nagymamánk mindig csipkebogyó teát adott nekünk, amikor meg voltunk fázva. És persze azt, hogy van valami köze a rózsához. Pedig érdemes minél többet megtudni róla, hiszen igazán jó hatással van az egészségünkre, a legjobb pedig akkor lesz az íze, amikor megcsípte a dér.
A csipkebogyó akkor a legszebb és a legfinomabb, amikor megcsípi a dér. Fotó: Pixabay
A csipkebogyó nem más, mint a rózsafélék áltermése, ami nem csak a kertünk dísze, de kiváló teát, lekvárt, likőrt lehet belőle készíteni, ráadásul dekorációnak sem utolsó. Többféle népies elnevezése is van, így ha valaki hecsedliről, vagy csipkéről beszél, az is a csipkebogyót emlegeti.
Megtalálható benne az A-, B1-, B2-, és K-vitamin, de legfontosabb hatóanyaga a C-vitamin. Ezen kívül szabályozza a vérnyomást, valamint elősegíti az emésztést. Jó hatással van a szív egészségére, illetve az általános egészségi állapotra.
A csipkebogyó az első fagyok alkalmával érik be, így ilyenkor kell begyűjteni. Termése színe a narancssárgától az egészen mélyvörösig terjed. A narancssárga színű még nem érett, a túlságosan vörös pedig már túlérett, ekkor pedig, bár az íze nagyon finom édes, C-vitamin tartalma már szinte nincs, így a kettő között van az ideális állapot a begyűjtésre. Tápértéke akkor a legmagasabb, ha leszedése után azonnal felhasználjuk.
Azonban legyünk nagyon körültekintők, és csakis olyan bokorról gyűjtsük a csipkebogyót, amelyről egészen biztosan tudjuk, hogy nem volt semmilyen vegyszerrel kezelve. Szintén nem árt, ha nem egy forgalmas út mellett állunk le csipkebogyót szüretelni. Így hát a legjobb megoldás, ha a saját kertünkben termesztjük.
A csipkebogyó még a gyenge termőképességű talajokon is jól megterem, és még a hideget is jól tűri, akár a -20 Celsius-fokot is átvészeli. A telepítésére az ősz a legalkalmasabb időszak.
A kertünkben meleg, napos fekvésű területre ültessük. A telepítése nagyon egyszerű feladat, hiszen fogni kell egy maréknyi termést ősszel, és a kiválasztott területen szétszórni, majd vékony réteg földdel befedni. De akár rózsát is nevelhetünk erre a célra. Ekkor viszonylag nagy gyümölcsöt hozó, magas C-vitamin tartalmú fajtát válasszunk. Ilyenek lehetnek a Rosa rugosa fajok fajtái. Ezek a rózsák nem csupán arra alkalmasak, hogy csipkebogyót termeljenek, hanem nagyon szépek, és csodálatos az illatuk, így a kertünket is feldobják.
A csipkebogyó metszése elengedhetetlen a növény számára. A nagy metszést tavasszal kell elvégezni, ősszel csak az erősen benőtt és megbetegedett ágakat szabad eltávolítani, mert elveszik a tápanyagot a bokortól.
Naspolya
A naspolya a téli hónapok értékes gyümölcse. Ráadásul nem csak finom és egészséges, de nagyon kevés törődést igényel. A naspolya fagytűrő, és akár a félárnyékos helyen is jól megterem. Metszése csupán a korona ritkításából áll, gyümölcsét pedig az első jelentősebb fagy után szabad leszüretelni, majd fagymentes helyen tárolni, hiszen utóérő gyümölcs, így később érik be, puhul meg és lesz elképesztően finom íze.
A naspolya utóérő gyümölcs, amely télen a legfinomabb. Fotó: Pixabay
A naspolya a rózsavirágúak rendjébe tartozik és Közép-Ázsiából, a Kaukázus déli lejtőiről származik. Hazánkba valószínűleg olasz közvetítéssel került, ahol nem csak gyümölcse miatt, hanem díszfaként is igen kedvelt. A naspolya öntermékeny növény, a 2–3 cm hosszú, kemény almatermés a vacokból fejlődik ki. Színe barnászöld, majd megbarnul.
A naspolya könnyedén termeszthető, hiszen nem válogatós a talaj tekintetében. A legjobban a tápdús, nyirkos talajt kedveli, és bár melegkedvelő, a napos helyek mellett akár a félárnyékos területeken is megél. A téli hideget jól viseli, virágait, mivel későn nyílnak, ritkán károsítják a tavaszi fagyok. Öntermékeny virágai miatt egymagában is ültethető.
A naspolyát megóvja a kártevőktől és a betegségektől a magas csersav tartalma. Termőrügyei a vesszők csúcsán állnak, ezért a vesszőit nem szabad metszeni, csak idősebb korában érdemes a lombfakadás előtt ágait ritkítani, de csak úgy, hogy tőből vágjuk ki azokat.
A gyümölcs frissen kemény és élvezhetetlen. azonban miután a dér megcsípte, le kell szedni és nedvességtől védve egy rétegben kiteríteni, hogy megérjen. Így karácsony táján lesz a legfinomabb. Akár lekvárt is lehet főzni belőle, vagy gyümölcsének magas pektin tartalma miatt zselét is készíthetünk.
Fodros kel
A fodros kel teljesen télálló növény, így mindig frissen szedhető a kertből, még akkor is, amikor a tél miatt nem dúskálunk a finom, friss zöldségekben. A fodros kel vetési ideje 4-6 héttel az utolsó tavaszi fagy előtt van. Az sem véletlen, hogy igazi szuper élelmiszerként beszélnek róla, hiszen a benne lévő vitaminok és tápanyagok egész szervezetünkre kedvező hatással vannak.
A káposztafélék legnagyobb része, ahogyan a fodros kel is, a Földközi-tenger környékéről származik. A fodros kel kis hőigényű, a 13-15 Celsius-fokos átlaghőmérséklet az optimális számára. Ahhoz, hogy csírázni tudjon, ennél azért melegebbre, 16-20 Celsius-fokra van szüksége. A fényigénye közepes, akár árnyékba is ültethető.
A káposztafélék közül a fodros kel igényli a legkevesebb vizet. A talajjal szemben is igénytelen, így szinte bárhol megterem. A legjobban a semleges kémhatású talajt kedveli, így a humuszos talajok is megfelelőek számára.
A fodros kel igazi téli finomság. Akár a hó alól is lehet szedni. Fotó: Pixabay
Mivel gyökerei mélyre hatnak, nagyon alaposan elő kell készíteni a talajt a vetés előtt. Mivel nagyra fog nőni, 70-80 cm-es tőtávolságra érdemes ültetni. Teljes kifejlődéséhez legalább 14-18 hét szükséges. A palántákat július elején érdemes kiültetni.
Gondoskodjunk róla, hogy folyamatosan gyommentesen tudjon növekedni, és kellő mennyiségű vízhez juthasson. Szedését október közepén kezdhetjük meg, alulról felfelé haladva levágva a leveleit. Mivel nagyon jól tűri a telet, nem szükséges leszedni, így akár a hó alól is szedhetjük a leveleit.
A tél tehát akár a barátunkká is válhat, hiszen sok finomságot biztosít számunkra. Érdemes hát kipróbálni ezeket a dércsípte zöldségeket és gyümölcsöket, hiszen ilyenkor nagyon kevés a friss és egészséges finomság.
