A kárdival (Cynara cardunculus) elsősorban a Földközi-tenger partvidékén találkozhatunk. Nevezik bogáncsos articsókának is, és őshazájában az articsóka vad alakjának is tartják. Azonban míg az articsókának a zsenge fészekpikkelyeit és a vacoktányérját lehet elfogyasztani, addig a kárdinak húsos levélbordázatát.
A kárdi gazdag ásványi sókban, elsősorban mészben és foszforban, A-, C-, B1- és B2-vitamint is tartalmaz, továbbá fehérjét, szénhidrátot. Gyógynövényként is megállja a helyét.
Növénytani jellemzői az articsókáéval megegyeznek, de a kárdi magasabb (70-200 cm), erőteljesebb, levélnyele bordás, hosszabb, vaskosabb.
Kárdi – fotó: Pixabay
Felhasználási módjai
A leveléből készülhet saláta például olívaolajjal és fokhagymával, de a levélnyelet is fel lehet használni: sütni, főzni, párolni, sőt még főzelék is készülhet belőle. A mediterrán térségben olyan népszerű, mint nálunk a fejes saláta. Sültek mellé is nagyon finom, és rakott ételek is készíthetők belőle.
Spanyolországban pedig kipréselik a levét, és több hétig borban áztatják, majd frissítőként fogyasztják.
Jótékony hatásai
• Csökkenti a koleszterinszintet,
• serkenti az emésztést,
• védi a májat,
• vérnyomáscsökkentő hatású,
• ajánlják vízhajtásra,
• jó cukorbetegség ellen és
• veseproblémák esetén.
A kárdi termesztése
Kifejezetten kedveli a fényt, már kis árnyékra is rosszul reagál: megnyúlik, és nem hoz virágot. Nem szereti a szárazságot, de a pangó vizet sem tűri.
Csak tápanyagban gazdag, trágyázott, jó vízelvezető képességű talajban termelhető. Legjobban a középkötött, jó szerkezetű talajokon érzi jól magát, elsősorban a nitrogénben gazdag talajokon kaphatunk jó minőségű levélnyeleket.
A fagyot nem bírja, ezért a tövét takarni kell. Ajánlott először vékony gallyakat rátenni, majd betakarni falombbal, hogy kellően szellőzzön, ne rohadjon be.
Ültetése magról lehetséges, csírázása 15-16 fokon indul be. Érdemes már márciusban elvetni, és május 15. után, a fagyok elmúltával kiültetni. Palántázásánál vigyázni kell, hogy a föld ne hulljon le róla, mert nehezen viseli az átültetést.
Mivel levélnyele ehető, ezért ne permetezzük felszívódó hatású szerekkel.
Fontos ápolási munkája a halványítás, ugyanis a növény fogyasztásra kerülő zöld levele és bordája sok keserű anyagot tartalmaz. A halványítással a keserű anyag nagy része átalakul, és a levélborda kellemes ízű lesz. A halványítást 3-4 héttel szedés előtt kell végezni: szalmával körülburkoljuk a növényt, és alul-felül átkötjük, 20 cm-re fel is kupacoljuk. Ügyelni kell, nehogy nedvesség hatására a levelek rothadni kezdjenek. A növényeket közvetlenül a fagyok előtt felszedve sötét veremben, pincében kötözés nélkül is halványíthatjuk. Földbe lerakva jó ideig eltarthatók.
Növényenként (négyzetméterenként) 1,5-4 kg halványított levélborda szedhető.
Óriási virágai augusztusban és szeptemberben nyílnak. Kertekben, parkokban impozáns látványt nyújt, vázában is remekül mutat.
Munkaigényes növény, de megéri a fáradságot, hiszen mivel sokáig eláll, olyankor ad zöldsalátának valót, amikor más növény nem.
