A futrinkák, vagy futóbogárfélék a hóhatárig az Antarktisz kivételével az egész Földön megtalálhatóak, a legtöbb faj mégis a mérsékelt övben él.
Számos élőhelyeken előfordulhatnak – fotó: pixabay.com
2700 fajuk él Európában, hazánkban 13 alcsalád mintegy 650 faja ismert
Alakjuk és színük változatos: míg a növényevő fajok rágói erősek és rövidek, addig a ragadozó fajoké hosszabbak, és fogak is segítik a zsákmány megragadását és széttépését.
Sok fajuk növényevő (magevő), közülük egyesek számottevő mezőgazdasági károkat is okozhatnak. Ilyen például a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides), aminek a lárvája a gabonafélék leveleit, az imágója pedig az érőfélben lévő szemeket fogyasztja.
A fajok jelentősebb része gyorsan mozgó éjszakai vagy nappali ragadozó, más rovarokat, rovarlárvákat, férgeket, csigákat fogyasztanak. Számos élőhelyeken előfordulhatnak: az avar és moha között, a kövek vagy rögök alatt, homokos vagy iszapos talajon, egyes fajaik jól alkalmazkodtak a barlangi életmódhoz, mások mélyen a földbe ássák magukat.
Fajfüggő a nőstények által lerakott peték száma: néhány darabtól, több száz darabig változik. A lárva a harmadik stádium után bábozódik, amihez a legtöbb faj lárvája kamrát váj magának a földbe vagy korhadt fába. Az átalakulás egy évig is eltarthat.
A magyar futrinkával nyár végén, ősz elején találkozhatunk peterakás idején – fotó: pixabay.com
Magyar futrinka (Carabus hungaricus)
A magyar futrinka (Carabus hungaricus) legnagyobb számban a Duna-Tisza közén, azon belül is a kiskunsági Homokháton fordul elő, de megtalálható azonban a Nyírségben és a Kisalföldön, a Budai-hegység, a Keleti-Bakony és a Gerecse sziklagyepei és lejtősztyeppjein is. Azért kapta a latin nevében is megjelenő jelzőjét, mert 1792-ben Magyarországon írták le új fajként (tudományos leírója a dán entomológus, Fabricius volt). A hazai futrinkák közül a legmagasabb fokú a védettsége, hiszen nem csak fokozottan védett (természetvédelmi értéke 100 000 forint), hanem közösségi jelentőségű (az Európai Unió szintjén jegyzett) faj is.
A magyar futrinka sajnos hazánkban potenciálisan veszélyeztetett, aminek az okai között szerepel az élőhelyek beépítése, a beszántás, a taposás, az intenzív legeltetés, az illegális szemétlerakás, de veszélyezteti az úthálózatok fejlesztése, a technikai sportok, az erdősítés, de a spontán erdősülés is.
A magyar futrinkával nyár végén, ősz elején találkozhatunk peterakás idején: a teste szénfekete, szárnya nincs, a feje és előháta pontozott. Éjszaka aktív, (nyár végén és az őszi napsütéses időszakban nappal is mozog) napközben elrejtőzik a farönkök, kövek alatt, a talajrepedésekben, vagy a homokban. Hossza 22–28 mm. Rovarokkal, gilisztákkal, csigákkal táplálkozik.
A Carabus hungaricus a legnagyobb egyedszámban a párzása és peterakása idején figyelhető meg. A lárvák néhány héttel később jelennek meg, melyek enyhe időjárás esetén november folyamán is aktívak maradtak. A populáció nagy része a talajban, lárva formájában vészeli át a telet, az imágók a fagyok beálltával elpusztulnak, illetve kisebb részben szintén áttelelnek. Tavasszal kizárólag az áttelelt imágók és az L3 stádiumú lárvák figyelhetők meg, nyár végén pedig az új nemzedék egyedei dominálnak.
_fill_540x300_0.jpg)