A leveleiket vesztett málnavesszőkön gyakran láthatóak gömbölyded, kissé szabálytalan alakú 1–5 cm nagyságú gubacsok, daganatok, amelyeket a málnavessző gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) okoz. Ez az Európa országaiban és hazánkban is elterjedt málnát károsító rovar sok bosszúságot okoz a termelőknek – írja a novenyvedoszer.hu dr. Némethy Zsuzsanna cikke alapján.

A kifejletten feketés, tarka vékony testű,  1–3 mm hosszú rovarok a petéiket a még zöld hajtásokba, elsősorban az azokon elhelyezkedő rügyek tövébe rakják le. A gubacsok általában nem egyesével, hanem egymás közelében, sorban helyezkednek el, amelyek kezdetben zöldek, és gyorsan növekedésnek, „hízásnak" indulnak. Kis idő elteltével megfásodnak, hosszúkás, különböző mélységű repedések alakulnak ki rajtuk, a színük pedig barnára változik.

A gubacsok alakja különböző lehet: a gömbformától kezdve a megnyúlt orsó alakig változhat, a méretük néhány mm-től 5 cm-ig is terjedhet. Belsejük üreges szerkezetű, a kamrákban csoportosan élnek a 2–4 mm hosszú, lábatlan szúnyoglárvák, amelyek kezdetben fehérek, később élénksárga színűek.

gubacsszúnyog

A gubacsszúnyog szúrása szöveti elváltozást okoz, károsítja a hajtás edénynyalábjait – fotó: flickr.com

A gubacsszúnyog a gubacsokban lárva alakban telel, nem érzékeny a fagyra. A szúnyogok tavasszal kikelnek, a kifejlett rovarok eltávozását a gubacsok felületén apró röplyukak jelzik.

Általában a nemzedékeinek a száma évente 1, a hosszú meleg nyarak azonban kedveznek a második nemzedék kifejlődésének, amit a nyár végén a frissen megjelenő gubacsok is jeleznek.
A gubacsok a hajtásokon bárhol megjelenhetnek: talajhoz közel a tövénél és azok csúcsánál is.

A gubacsszúnyog szúrása szöveti elváltozást okoz, károsítja a hajtás edénynyalábjait, csökkenti a víz és tápanyag-szállító képességét, esetenként le is állítja azt. A gubacs feletti hajtás, vessző növekedése ennek eredményeképpen lelassul, elsárgul, így a termését nem képes beérlelni.

A málnavessző gubacsszúnyog rajzása a kis mérete miatt nehezen követhető nyomon, csapda sem segíti az észlelését. A rajzása elhúzódó, ezért ellene a kémiai védekezés kevésbé bizonyul hatékonynak. A rendszeresen ismételt rovarölő szeres permetezések emiatt a házi kertekben nem ajánlottak, hiszen azok a hasznos ellenségeit, parazitáit is elpusztítják.

Ezért a védekezést a gubacsos vesszők kimetszésére, és megsemmisítésére kell alapozni. Erre legalkalmasabb a lombhullást követő téli időszak, amikor jól áttekinthetők a csupasz vesszők, és hamar feltűnnek a gubacsok.

Lényeges, hogy a levágott gubacsos vesszők ne maradjanak a talajon, és ne helyezzük a komposztálóba sem, mivel ezzel csak segítjük a gubacsszúnyogok áttelelését. A gubacsos vesszőket még a tél vége előtt semmisítsük meg elásással vagy elégetéssel.

A gubacsos vesszők kivágását érdemes a málna metszésével együtt elvégezni, arra azonban érdemes figyelni, hogy a gubacsos vesszők, vagy azok gubacsos darabjai ne keveredjenek a komposztálásra került vesszőkkel.

Ezzel a módszerrel vegyszerek nélkül  is egyensúlyban tartható a gubacsszúnyogok egyedszáma, kártétele. Ültetéskor a szaporító anyagot célszerű alaposan megvizsgálni, nehogy a fertőzött tövekkel betelepítsük a kertünkbe a kártevőt.

Gubacsokat okozhat még a málna vesszőkön a málna-karcsúdíszbogár (Agrilus aurichalceus). A fémes csillogású, keskeny bogár lárvái csontszínűek, nagyok, egyesével élnek a gubacsokban, és 1 évig fejlődnek. Károsításuk (gubacsuk) felett a hajtás elhal.

Indexkép: flickr.com