Így nem ég oda a szilvalekvár!

Nem véletlen, hogy hazánkban a szilva az egyik legkedveltebb gyümölcs. Olyan gyakori a kiskertekben, hogy átlagosan minden családra két szilvafa is jut. Ráadásul a szilvafa gondozása nem túlságosan bonyolult. Azt pedig meg sem kell talán említeni, hogy a szilva, azon kívül, hogy nyersen is remek, kiváló lekvárként és persze pálinkaként is.

Ismerd meg a szilvát

A szilva őshazája a Földközi-tenger keleti medencéje környékén van, és valószínű, hogy először a törökök és a görögök kezdték el termeszteni. A gyümölcs hamar eljutott az összes kontinensre, de a legnagyobb mennyiségben Európában terem. Hazánkban is nagyon kedvelt, nem véletlen, hogy néhány település nevében is megtalálható, így Szilvásvárad, Szilvágy, Szilvás és Szilvásszentmárton elnevezésében is.

Finom és egészséges, nyersen és lekvárként is kiváló a szilva. Fotó: Shutterstock

De nem csak a gyümölccsel kapcsolatos települések nevei, a szilvafajták elnevezései is igen érdekesek, így találkozhatunk Penyigei, Nemtudom, Boldogasszony, Bódi vagy akár Lotyó szilvával is. Vannak közöttük lilák, kékek, zöldek, pirosak és sárgák, és mind nagyon finom.

Így legyen szilvafa a kertedben

A szilvafát nagyon egyszerű gondozni, de tudni kell, mire vágyik, hogy igazán bőséges legyen rajta a termés. A szilvafa nagyon szereti a napfényt, így eszerint válasszuk ki a helyét. Jól viseli a hideget, így a fagyoknak is ellenáll. Mivel elég késő tavasszal borul virágba, így általában a gyümölcsre sincs veszéllyel a fagy, ezért is érdemes legalább egy szilvafának helyet adni a kertben.

Mivel azonban a szilvafa sekélyen gyökerezik, ha tartós csapadékhiány áll fenn, nem tesz jót neki, és le fogja hullatni a termését, ezért fontos, hogy rendszeresen öntözzük. De nem csak vízre van szüksége, a trágyázást is meghálálja.

A szilva szinte minden talajon megterem, de a futóhomokot és a szikes talajokat nem igazán kedveli. Sok önmeddő fajtája van, melyeket csak pollenadó fajtákkal együtt érdemes telepíteni.

A szilvafa ültetése esetén az ültetőgödörbe tegyünk 10-15 kg érett istállótrágyát, majd minden ősszel érdemes 4-5 dkg kálisót és 4-5 dkg szuperfoszfátot, nyáron pedig 6-10 dkg pétisót adni a szilvafának. Ha több szilvafát szeretnénk ültetni, akkor azokat legalább hat méter távolságra ültessük egymástól, hogy kellő hely jusson számukra a fejlődéshez.

A szilvafa ültetésére a legideálisabb időszak az ősz, de tavasszal is el lehet végezni. A konténeres szilvafa csemetéket tulajdonképpen egész évben el lehet ültetni, amikor nincs fagy. Azonban a szabadgyökerű szilvafa csemetéket csak októberben és novemberben szabad ültetni. A földlabdás csemeték egész évben ültethetők.

Először is találjunk a szilvafa számára egy kellően meleg területet a kertben. Mivel nem lesz kis méretű, kellő távolságra ültessük a háztól és a kerítéstől, és azzal is számoljunk, hogy bizony potyogtatni fogja a gyümölcsét. Ássunk ki egy 60x60x60 centiméteres ültetőgödröt, majd helyezzünk bele istállótrágyát vagy komposztot. Ezt takarjuk be földdel, hogy ne érintkezzen vele közvetlenül a szilvafa gyökere.

Helyezzük egyenesen a szilvafát a gödörbe, majd úgy fedjük be az ültetőgödröt, hogy a növény földjének felszíne egy síkba kerüljön a kerti talajjal. A szabadgyökerű szilvafa csemete elhelyezésénél nagyon fontos, hogy tökéletesen függőlegesen álljon, és a szemzési, oltási hely a földfelszín felett helyezkedjen el. Fél araszonként kell tömöríteni a talajt, és iszapolni. A szilvafát az ültetés után rendszeresen és bőségesen kell öntözni.

Ne legyünk türelmetlenek, hiszen a szilvafa csemeték általában az ötödik évben hoznak elsőként termést. De addig sem tétlenkedhetünk, hiszen van rá pár évünk, hogy kialakítsuk számára a megfelelő koronát. Mivel a szilvafa hajlamos rá, hogy sűrű legyen a koronája, ez nagyon fontos feladat, hiszen a metszés nélkül az átláthatatlan lenne, nem jutna át rajta a fény, és a levegő, így ez sem a termés szempontjából, sem a szilvafa egészségének szempontjából nem kedvező.

Az évente elvégzett metszés során fontos, hogy távolítsuk el a koronát sűrítő ágrészeket. Mivel a szilvafák többsége gyökérsarjakat nevel, fontos, hogy ezeket is távolítsuk el. A sarj körül bontsuk ki a talajt, és gyökerestől tépjük le a sarjat.

Fontos, hogy mivel a szilvafán elég bőséges szokott lenni a termés, gondoskodjunk a fa alátámasztásáról, így nem kerül a szilva idő előtt a földre, és a szilvafa ága sem törik le a rajta roskadozó gyümölcs alatt.

A szilvafáknak sokféle betegségük és kártevőjük van, ezért is fontos a rendszeres permetezés. Leggyakoribb betegsége a sharka-vírus, amely először a levelek világos mintázottságában jelentkezik, a fa nem tud kellő módon fejlődni, és a gyümölcse is lehullik, majd sajnos elpusztul a szilvafa.

Gyakori betegsége még a vörösfoltosság és a monília, a kártevők közül pedig leginkább a pajzstetvek, a szilvamoly, a poloskaszagú szilvadarázs és a levéltetvek támadják meg. Nagy segítség a szilvafának, ha nem hagyjuk a talajon a lehullott gyümölcsöt, és rendszeresen ápoljuk a fa törzsét is. Ne feledkezzünk meg a metszés utáni sebkezelésről sem, hiszen így számtalan betegséget tudunk megelőzni.

Az egyik legkedveltebb szilvafajtánk a Besztercei, de sokak termesztik az Olasz kék, a Stanley és a Sermina fajtát is. Egy szilvafa átlagosan 40-50 kg termést hoz, és akár 30 évig is ellát minket gyümölccsel, ezért a most ültetett szilvafa termését még az unokáink is látni fogják. Sőt, kóstolni is!

Hullik a szilva a fáról? Ez lehet az oka!

1. A poloskaszagú szilvadarázs nősténye lehet az egyik okozója a bajnak, hiszen a megtermékenyült szilvavirágok magházába rakja a tojásait, melyekből lárvák kelnek ki és belülről eszik meg a szilvát. Ezért a gyümölcs még zöld állapotában lehullik.

2. A szilvamoly támadásának hatására is éretlenül hullanak le a szilvák a fáról.

3. A természetes gyümölcsritkulás is oka lehet annak, ha a termés egy része lehullik, hiszen ha túl sok a termés, a szilvafa szelektál. Ezáltal jóval nagyobb és finomabb lesz a szilva, hiszen nem aprózódik el a szilvafa energiája a sok, apró termés felé.

4. Sajnos akkor sem nyugodhatunk meg, amikor már érni kezd a szilva. A sharka-vírus ugyanis nem csak a fák lombozatát teszi szürkés színűvé, de az érésben lévő szilvák hullását is előidézi. A sharka-vírus a levéltetvek útján terjed, ezért is fontos a megelőző permetezés.

Finom és egészséges

A szilva cukortartalma nagyon magas, így aki vigyázni szeretne a súlyára, fogyassza óvatosan. Kiváló a székrekedés megelőzésére, akár nyersen, akár aszalt szilvaként is.

A szilva kalóriaszegény, nem tartalmaz telített zsírokat, de vitaminokban gazdag. Kiváló C-vitamin forrás, de jelentős az A-vitamin és a béta-karotin tartalma is. Az A-vitaminnak hála remek hatással van a látásra, a bőrre és a nyálkahártyák egészségének megőrzésére.

A szilvában olyan antioxidánsok is vannak, mint amilyen például a lutein, amely segít a szabadgyökök elleni harcban. A szilva ásványi anyagokban is gazdag, így jelentős mennyiségben tartalmaz magnéziumot, káliumot, vasat és fluoridot. A szilva K-vitamint is tartalmaz, ami fontos a véralvadáshoz, a csontok fejlődéséhez és az Alzheimer-kór gyógyításában is jelentős szerepet játszik. A héjában található cellulóznak, és rostos húsának köszönhetően közismert vizelethajtó.

Így nem ég oda a szilvalekvár

Ha nyár, akkor szilvalekvár. Persze nem a legjobb a hőségben órákig állni a forró tűzhely mellett, és kevergetni, de enélkül bizony egész biztosan oda fog érni. Ha nem akarjuk tartósítani, akkor a szilva hűtőben 1 hétig biztonságosan eltartható, azonban általában olyan sok a termés a szilvafán, hogy vagy befőttként, vagy mélyhűtve, vagy lekvárként, vagy pálinkaként szoktuk az megőrizni későbbre.

A sütőben sütve is kell kevergetni, de nem olyan gyakran. Így nem ég oda, és kényelmesebben készül a szilvalekvár. Fotó: Shutterstock

A szilvalekvárra azt szokták mondani, hogy olyan sűrűnek kell lennie, hogy megálljon benne a kanál. Miután megmostuk a szilvát és kimagoztuk, érdemes felkockázni, majd egy nagy lábasban elkezdeni főzni, kis lángon, folyamatos keverés mellett. Amikor pedig végre levet eresztett, 4-5 óra alatt fog a szilva pépesedni, majd besűrűsödni. Azonban, ha eközben nem ügyelünk a kavargatására, bizony az alja oda fog égni.

De ha nincs kedvünk a folyamatos kavargatáshoz, akár sütőben is készülhet a szilvalekvár, így egészen biztosan nem fog odaégni. Ehhez tisztítsuk meg, magozzuk ki, majd helyezzük egy nagy tepsibe a szilvákat úgy, hogy héjukkal legyenek lefelé. Ezután süssük a szilvát lefóliázva, 200 Celsius-fokra előmelegített sütőben. Amikor a szilvák összeestek, 150 Celsius-fokon süssük tovább úgy, hogy már ne legyen rajta a fólia, és keverjük meg. Körülbelül 4 órán át kell ahhoz sütni, hogy pépes legyen úgy, hogy 30 percenként megkeverjük.

Van, aki még forrón, csírátlanított üvegekbe adagolja a szilvalekvárt, majd hagyja langyosra hűlni, és van, aki szintén forrón szedi ki, de 20 percre fejtetőre állítja a lezárt üvegeket, majd száraz dunsztban hűti ki.

A leghíresebb szilvalekvár

A szatmári szilvalekvár nem csak hazánkban, de külföldön is nagyon népszerű. A Szabolcs-Szatmár-Beregi Természetvédelmi Alapítvány kezdeményezte, hogy nyilvánítsák a szatmári szilvalekvár készítését a világörökség részévé.

A szatmári szilvalekvár penyigei szilvából készül, melyet nemtudom szilvaként szoktak emlegetni, mivel a legenda szerint egy utazó Penyigén járva megkérdezte, milyen fajta szilva terem errefelé, de a válasz mindig az volt, hogy "nem tudom".

A szatmári szilvalekvárt hagyományosan vörösréz üstben főzik, de előtte nem veszik ki a magot, hanem főzés után rostálják ki belőle. Az eredeti szatmári szilvalekvárba nem tesznek cukrot és tartósítószert sem.

Ha szilva, akkor pálinka is lehet belőle

Ha már kellő mennyiségű szilvalekvár került a polcokra, és még maradt szilva, akkor készíthetünk pálinkát is. Két igazán híres, szilvából készült pálinkánk is van.

1. A szatmári szilvapálinkát nem lehet kihagyni a sorból, sőt, vele illik kezdeni, hiszen igazi hungarikum. A szakirodalom a Szatmár-Beregi síkság vidékét külön agrometerológiai körzetként tartja nyilván, emiatt olyan különleges az itt termett szilva íze, mely a pálinkát is igazán egyedülállóvá teszi.

A szatmári szilvapálinka előállításához a penyigei és besztercei szilvafajták használhatók, és az előírás szerint a párlat az előbbi két szilvafajtát 80%-ban, egyéb szilvafajtát maximum 20 %-ban tartalmazhat. A szatmári szilvapálinka földrajzi jelzés kizárólag a Magyarországon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén termesztett szilvából készített pálinka esetén használható.

2. A békési szilvapálinka a Körösök völgyének 30 km-es körzetében termelt gyümölcspálinka. Mivel a szilva hosszan érik, nagy a cukortartalma, ezért kitűnő pálinka készülhet belőle. A „békési" megjelöléssel előállított szilvapálinka alapanyaga a Békésen és Békés környékén termett szilva. A pálinka előállításához vörös szilva használható fel minimum 50%-ban, és besztercei, stanley és ageni szilvák használhatók mellette. A vörös szilva színe kékespiros, íze édeskés. A besztercei szilva kék színű és édes, a stanley szilva sötétkék színű, míg az ageni szilva ibolyáskék színű és nagyon illatos.

Jó lekvárkészítést, illetve pálinkafőzést kívánunk! Azt pedig ne felejtsük el, hogy a pálinkát csakis kis mennyiségben célszerű fogyasztani!