Hazánk legismertebb bogarainak egyike a szentjánosbogár, melyet 2015-ben az év rovarának választottak. Azonban míg például a hétpettyes katicát vagy a szarvasbogarat mindannyian felismerjük, a szentjánosbogárról valószínűleg legtöbbünknek csak egy sötétben világító élénkzöld pötty jut az eszébe. Hogyan néz ki ez a kis rovar, és hogyan segíthetjük a megtelepedését, fennmaradását a kertünkben?
A szentjánosbogarak különleges képességének, miszerint apró lámpásokként világítva tűnnek elő a sötétből, jelentős funkciója van: az ivarérett bogarak így találják meg egymást a rövid párzási időszakban június-július folyamán. Ez alól kivétel a hazai fajok legkisebbje, a ritka törpe szentjánosbogár, mely fényjelzések helyett feromonokkal keresi párját. A kis szentjánosbogár fényjátéka viszont gyönyörű, amit több hazai arborétumban meg is csodálhatunk. A harmadik faj, mely az év rovara címet elnyerte, a nagy szentjánosbogár, mely országos elterjedése és gyakorisága miatt a mi kertünkben is felbukkanhat.
Hasznos vagy káros a nagy szentjánosbogár?
A szentjánosbogár kissé hernyószerű kinézete gyanakvást kelthet, így aki a terményekért aggódik, könnyen ellenségnek tekintheti, azonban ez hatalmas tévedés.
A nagy szentjánosbogár 20–25 mm-esre is megnövő lárvája csigákra vadászik. Saját méretének többszörösét kitevő puhatestűekkel is elbánik, amint emésztőfolyadékot juttat a szervezetükbe, ezáltal hatékonyan hozzájárulva növényeink védelméhez.
Kertünkben nagy valószínűséggel a lárvákkal találkozunk, ugyanis fejlődésük 3 éven át zajlik. Miután bebábozódnak, és kifejlett imágókká alakulnak át, csak néhány napig élnek. A nőstények esetében az átalakulás az állat formáját tekintve nem jelentős, azonban a hímeknél hatalmas változás figyelhető meg: bogárszerűekké válnak.
Nagy szentjánosbogár – fotó: Shutterstock
A 10–12 mm hosszú, röpképes hímek alacsonyan szállva hatalmas, lefelé néző, fényérzékeny szemeiket használva pásztázzák a környéket nőstényeket keresve, melyek a fűszálakra, egyéb alacsony növényekre, kövekre másznak fel, és folyamatosan világítanak a potrohukon lévő fénykibocsátó szerveik segítségével.
A nagy szentjánosbogár rajzása kevésbé látványos, mint az arborétumokban repkedő kis szentjánosbogáré, de júniusi estéken, jellemzően este 10-11 óra körül észrevehetünk néhány zölden világító pontot a kertünkben, melyek egyesével, elszórtan bukkannak fel, általában egymástól távolabb.
A szentjánosbogarakra leselkedő veszélyek
• Sajnos a szentjánosbogarak száma jelentősen fogyatkozik hazánkban. A nőstények röpképtelenek, ráadásul nem gyors mozgásúak, ezért az élőhelyek beszántása, a lakóterületek terjeszkedése és az ipar zöldmezős beruházásai jelentősen lekorlátozzák az életterüket, és sok helyről kipusztítják őket.
• A településeken zajló kémiai szúnyoggyérítés gyakran épp a szaporodási időszakukban történik, ami komoly pusztítást végez állományukban.
• Egy másik jelentős probléma a fényszennyezés, ami megzavarja a rovarokat, és a szentjánosbogarak pártalálási esélyeit jelentősen lecsökkenti.
Hogyan segítsük a szentjánosbogarakat a kertünkben?
A napjainkban népszerű rövidre nyírt pázsit, tujasor és térkő kombinációja nem kedvez a legtöbb élőlény fennmaradásának. Ha a kertünkből száműzzük a természet sokszínűségét, nem valószínű, hogy felbukkannak majd nálunk a szentjánosbogarak. Ha viszont a kertünk kialakításakor figyelembe vesszük az élővilág igényeit, változatos élőhelyet teremtünk a rovarok számára, és nem használunk vegyszereket, akkor jelentősen segítjük a biológiai sokféleség kialakulását.
Kerüljük a kerti díszvilágítást
A szentjánosbogarak számára kifejezetten pusztító hatásúak a LED-es lámpák, napelemes irányfények stb., hiszen a nőstények fényerő tekintetében nem képesek felvenni a versenyt a mesterséges fényforrásokkal, így a hímek hiába keresik az aprócska zöld pontokat a megvilágított éjszakában. Az ivarérett egyedeknek legfeljebb 10 napjuk van arra, hogy egymásra találjanak, ezután életenergiájuk elfogy. Ha nem tudnak szaporodni, akkor néhány sikertelen év után egyszerűen eltűnik a faj a kertünkből.
A nőstények fényerő tekintetében nem képesek felvenni a versenyt a mesterséges fényforrásokkal – fotó: Shutterstock
Ne távolítsuk el a kertből az ősszel lehulló leveleket
A szentjánosbogarak lárváinak többéves fejlődésük során biztos menedéket kell találniuk a tél hidege elől. Általában az ősszel lehulló levelek között keresnek menedéket. Amikor összegereblyézzük az őszi lombokat, majd bezsákoljuk és elvitetjük a hulladékszállító autókkal, azzal pusztulásra ítéljük a szentjánosbogarakat, ráadásul a kertünk is szegényebb lesz nélkülük. Néhány részen hagyjuk meg az avart a talajon! Amit összegereblyézünk, azt halmozzuk fel a kert egyik sarkában, vagy használjuk fel talajtakarásra a virágágyásokban! Így megmarad a szentjánosbogarak tápláléklelőhelye és téli menedéke.
Forrás: greendex.hu
