Kevésbé ismert, elsősorban házikertekben termesztett növény a feketegyökér (Scorsonera hispanika L.). A XVI. századig gyógyászati célra használták, csak ezt követően kezdték mint ételt a gyökerét fogyasztani Olaszországban és Franciaországban. Innen terjedt el mint konyhanövény a németekhez és a hollandokhoz, valamint jelenleg egyik legnagyobb termelőjéhez, a belgákhoz. Európában még kisebb termesztése Oroszország keleti részén és Ukrajnában folyik.
Jellegzetesen európai növénynek számít, noha Ázsiában és Amerikában is ismerik, de számottevő termesztése és fogyasztása ezeken a kontinenseken nem alakult ki.
Meg kell említeni, hogy felsorolt országok közül egyikben-másikban a lombozatát, zsenge hajtáscsúcsának felső 10-15 cm-es részét levágják, és salátaként is használják. Előretörését jelzi, hogy azokban az országokban, ahol ismertebb, téli és idényen kívüli fogyasztásra a konzervipar is feldolgozza.
Botanikai besorolása
A fészkesvirágúak családjába (Asteracae) tartozó, egyéves növényként termesztett évelő. Botanikai nevének eredete pontosan nem ismert, vagy az olasz scorza negra névből ered, aminek fekete (fa)kéreg a jelentése, vagy a scorson szóból (franciául kígyó). Ez utóbbi a valószínűbb, mert a XVI. századot megelőzően kígyómarás gyógyítására használták.
Európában őshonos növény, géncentruma Magyarország területét is magában foglalja, korábban a Budai-hegység területén is megtalálható volt. Talán régi magyar nevén, „pozdor", többen ismerik, vagy az idősebbek így jobban emlékeznek rá.
Gazdasági értelemben vett termése a gyökér, amelynek külső része barnás fekete színű, hossza 25-35 cm, hengeres alakú, a felső részén, a gyökérnyak környékén 2-3 cm átmérőjű, lefelé enyhén keskenyedő. Belül fehér húsa jelentős mennyiségű tejnedvet tartalmaz, amit ha a gyökér mechanikai sérülése során (felszedéskor szokott előfordulni) elveszít, rágóssá, rostossá, gyakorlatilag fogyaszthatatlanná válik.
Táplálkozási jelentősége
Mint zöldségnövénynek nagy értéke, hogy más gyökérzöldségféléhez hasonlóan pincében (párás, hűvös helyen) egész télen jól tárolható, fogyasztása a tárolási körülményektől függően késő tavaszig lehetséges, ezzel bővíti a szerényebb téli zöldségválasztékot. Magas víztartalmából adódóan (~ 80% vizet tartalmaz) zsenge, a spárgára emlékeztető ízű. Korábban a hazai szakirodalom íze és alakja után téli spárgának nevezte.
Táplálkozási értéke nem kiemelkedő, ásványi sók mellett (kálium, kalcium, vas és foszfor) kevés B1- (thiamin), E- (tokoferol), valamint C-vitamint is tartalmaz. Cukortartalma kiemelkedően magas, 12-14%, aminek forrása inulin és mannit, amiért a cukorbetegek is fogyaszthatják. A mannit egyes növényekben képződő cukoralkohol, amelyet mesterséges édesítőként is felhasználnak.
Új fajták előállításával a nemesítő cégek nem foglalkoznak, többnyire csak a több évtizedes szelekciókat ajánlják, amelyek tenyészidőben, a gyökértermés hosszában (20-40 cm) és külső színben, továbbá a felmagzási hajlamban térnek el egymástól.
Piacképes feketegyökér-termés – fotó: Hodossi S.
Környezeti igénye
A feketegyökér környezeti igénye megegyezik több, nálunk széles körben termesztett gyökérzöldségféle fény-, hőmérséklet-, víz-, talaj- és tápanyagigényével. Sok fényt igényel, ezért köztestermesztésre kevésbé javasolható. A 16 0C-ot igénylők csoportjába sorolják a szakkönyvek, de ismert, hogy a szélsőséges értékeket, főleg a meleget jobban elviseli, mint a sárgarépa vagy a gyökérpetrezselyem. Csírázása már 8-10 0C-os talajban megindul, de számítani kell mint olajos magnál az elhúzódó csírázásra, ami akár 2-3 hétig is tarthat.
Talajban nem válogat, mint a legtöbb zöldségféle számára, a feketegyökérnek is legjobbak a közel semleges kémhatású, középkötött vályog-, vályogos homoktalajok. Mélyművelést igényel, a sekély talajokon nem tud szabályos, egyenes terméseket növeszteni, olyan esetben a gyökértermése a sárgarépához vagy a petrezselyemhez hasonlóan deformált, elágazó lesz. Gyengébb talajminőség esetén (sekély művelhető talajréteg, magasabb Arany-féle kötöttségi érték) a bakhátas termesztés választása megoldás lehet.
Vízigénye közepes, de az elmúlt évek csapadékban szegény időjárását tapasztalva csak öntözhető területen szabad a termesztésével próbálkozni. Mint minden más gyökérzöldség, sok nitrogént és káliumot igényel, a nitrogén a terméstömeget növeli, a kálium az eltarthatóságát javítja.
Terület előkészítése
Talaj-előkészítése ősszel mélylazítással és forgatással kezdődik (ásás, szántás). A kora tavaszi vetése miatt már márciusban kialakítandó, jó minőségű magágy miatt indokolt lehet a terület őszi lezárása. Érdemes a bakhátas termesztési módszerrel próbálkozni, ahol sokkal könnyebb jó minőségű, szabályos alakú gyökereket nevelni.
A kiemelt vetőágyak készítése az ősszel mélyszántott területen tavasszal, egymástól 70-75 cm távolságra 25 cm magas, 15-20 cm oromszélességű bakhátak kialakításával történik. Ezeken egymástól 10-12 cm távolságra, két ikersorosba vetjük a magot. Hogy korán lehessen a talajra menni, már egy durva profilírozás ősszel, a szántás után jelentős előny lehet.
Szaporításának módja és ideje
Nálunk a vetés általánosan javasolt időpontja március-április. Tapasztalatok szerint a korai (március elejei) vetés esetén viszonylag sok a megfázásból adódó felmagzás, már az első évben magszárat fejlesztő egyedek száma, ezért érdemesebb a hónap végén, illetve áprilisban vetni. A magszárkezdeményeket megjelenésük után azonnal el kell távolítani, ellenkező esetben a termés ehetetlenül rostos, fás lesz. (Bizonyos fajták esetében egy növényen egymás után kétszer is megjelenhet a virágszár.)
A vetési mélység a talaj kötöttségétől függően 2-4 cm, a vetőmagszükséglet 50-100 g/100m2. A kelést követően, legkésőbb 4-5 lombleveles korban szükséges az egyelés, azaz a soron belüli 8-10 cm-es tőszámbeállítás, ami átlagos időjárás és jó csírázás esetén júniusban esedékes. A tavaszi vetésen kívül létezik egy nyár végi (augusztus vége, szeptember eleje) vetési időpont is, ami mérlegelendő, mert ilyen esetben nagyobb a termés biztonsága – egy-két héttel korábban szedhető –, de tapasztalatok szerint rosszabb gyökérminőséggel jár.
Elsősorban házikertekben termesztett növény a feketegyökér – fotó: Agroinform.hu
Termesztése és ápolása
A feketegyökér nagyon lassú fejlődésű, ami igaz a lombozatra és a gyökértermésre is. A gyökerek júliusra a tömegüknek mindössze 20%-át, augusztusra 30%-át érik el. A tavaszi (áprilisi) vetések igazán csak októberre fejlődnek ki teljes mértékben.
Különösebb ápolási munkát nem igényel az öntözésen és egy-két nitrogén-kálium fejtrágyázáson kívül, ami alkalmanként, a két tápanyagot figyelembe véve, összesen legfeljebb 3-4 dkg/m2 lehet. A lombozat növekedése július elején kezd felgyorsulni, ekkorra célszerű a fejtrágyázásokat időzíteni.
Bakhátas termesztés esetén szükségessé válhat a bakhátak újraigazítása, a lecsúszott talaj visszahúzása. Nyár közepéig fontos lehet az újra megjelenő magszárak eltávolítása, tapasztalatok szerint ez az állománynak legfeljebb 4-6%-át érintheti.
Betakarítása és tárolása
A felszedésre mind tavaszi, mind nyár végi vetés esetén szeptember végén, októberben kerül sor. Nagyon kell ügyelni a sérülésmentes betakarításra, mert az eltört, ásóval megsértett gyökerekből kifolyik a tejnedv, és a már említett ok miatt értékesíthetetlenné, fogyaszthatatlanná válnak. A felszedett gyökereken átválogatás és megtisztítás után a lombozatot megközelítőleg 2-3 cm-es csonkra vissza kell vági, ezt követően lehet értékesíteni vagy téli tárolóba (pl. pincébe, verembe) lerakni.
A tárolás hasonló módon történik, mint a sárgarépáé vagy a petrezselyemgyökéré, pincehőmérsékleten vagy az alatt (4-5 0C-ig). Időnkénti szellőztetéssel, szükség esetén átrakással, átválogatással megakadályozható az egészséges feketegyökér bemelegedése, romlása. Optimális feltételek mellett (hőmérséklet és pártartalom) késő tavaszig eltartható.
