A saját veteményes mindig is nagyon hasznos volt, de manapság még jobban felértékelődik, ha az élelmiszereink egy részét otthon tudjuk megtermeszteni. Azonban sokan úgy vélik, túl sok munkával és kockázattal jár, így hát bele sem vágnak. Pedig ez nem így van. Természetesen munka nélkül nincs saját veteményes, de a kockázatot nagyon le lehet csökkenteni, ha először olyan zöldségeket választunk, amelyek nem támasztanak felénk túlságosan nagy elvárásokat.
Ráadásul a retek, a petrezselyem és a fodros kel számos étel alapanyagául szolgálhat, és még kellő vitaminnal is ellátnak bennünket. Érdemes tehát elkezdeni velük a saját veteményest, utána pedig szépen kibővíteni a sort, hogy a lehető legkevesebb zöldségért és gyümölcsért kelljen kimozdulni otthonról. A saját veteményes segítségével a legfrissebb és legízletesebb állapotában kerülhetnek a zöldségek az asztalra.
Ha nem kap elég vizet, csípős lesz a retek. Fotó: Shutterstock
1. Retek
A retek termesztése valóban gyerekjáték, nem véletlen, hogy gyerekkorunkban, amikor meg szeretnék velünk szerettetni a kertészkedést, először egy kis maréknyi retek vetőmagot szórnak a kezünkbe. Ráadásul olyan gyorsan növekedésnek indul, hogy még a legtürelmetlenebb kertészek is csak kapkodják a fejüket, hogy máris lehet betakarítani. Persze vannak apró kis titkok, amikre oda kell figyelni, hogy a retek ne legyen fás és ne csípjen túlságosan.
A reteknek a legrövidebb a veteményesben a tenyészideje, hiszen összesen 55-60 nap. Ráadásul a retket lehet először szabad földbe vetni, hiszen magja igazán hidegtűrő, már 2-3 Celsius-fokon elkezd csirázni, és 15-20 Celsius-fokon kel ki. A hónapos retek hosszú nappalos növény. Ez azt jelenti, hogy ahogyan haladunk a nyár felé, úgy egyre könnyebben magzik fel, éppen ezért inkább tavasszal és ősszel érdemes vetni. A reteknek bőséges öntözésre van szüksége a gumóképződés alatt, ami nem csak azért fontos, hogy méretes legyen, hanem azért is, mert ha nem kap elég vizet, akkor nagyon csípős lesz az íze. Ráadásul a száraz talajban hamar üregessé válik.
A hónapos retek legjobban a laza, homokos, de tápanyagban gazdag talajt kedveli. Az aprócska magokat egymástól 15-20 cm-es sortávolságra érdemes vetni, de ha drazsírozott magokat vásároltunk, azok 4-5 cm-es tőtávolságra kerülhetnek egymástól.
A magokat sekélyen takarjuk be földdel, és tömörítsük a talajt. Ügyeljünk rá, hogy bőségesen öntözzük meg a vetést követően. Idővel a retket egyelni kell, hiszen az apró magok miatt túl közel kelhetnek ki egymástól, és nem lesz elegendő helyük a fejlődéshez.
Arra is figyeljünk oda, hogy ne hagyjuk a retket elgyomosodni. Azért, hogy folyamatosan fogyaszthassuk, érdemes egyszerre keveset vetni, majd két-három hetente megismételni a vetést. A retek helytakarékos, Mivel nagyon rövid a tenyéiszedeje, így vethetjük a hosszabb tenyészidejű, nagyobb növények közé. Jó társasága a sárgarépának és a petrezselyemnek, hiszen már rég elfogyasztottuk a retket, mire azok kikelnek. De ugyanolyan jól vethető a fejes saláta, a hagyma, vagy akár a karalábé közé is.
A reteknek van még egy nagyon hasznos tulajdonsága, azon túl, hogy finom és egészséges. Megmutatja, hogy milyen minőségű a talaj a kert különböző részein. Ha a kert különböző területein elvetünk egy csipetnyi retekmagot, vizsgáljuk meg a kikelt zöldséget. Ha szép, érett és egészséges, kiváló a talaj, amiben termett. Ellenben, ha a levelei szép dúsak, de a gyökérzete igencsak vékonyka, az foszfor és kálium hiányára utalhat. Viszont ha a levelek sárgák, és nem néznek ki egészségesen, akkor az azt jelzi, hogy vas, kén, nitrogén és egyéb nyomelem hiány lépett fel.
2. Petrezselyem
A petrezselyemnek két alaptípusa ismert, a levélpetrezselyem és a gyökérpetrezselyem, melyeket hivatalosan a gyógy- és fűszernövények közé sorolunk. Mivel nagyon jól alkalmazkodik, így gyakori és kedvelt a veteményesekben. Azonban a retekkel ellentétben a magról történő nevelése jóval időigényesebb, ezért érdemes inkább beltéren, palántázó edényekben csíráztatni és a palántákat kiültetni a kertbe.
A petrezselyem számtalan ételt tesz még ízletesebbé, és még a termesztése is nagyon egyszerű. Fotó: Shutterstock
A petrezselyem kétéves növény, ami azt jelenti, hogy az első évben lombot és gyökeret fejleszt, melyből már nyugodtan szedhetünk, míg a második évben fejleszt magszárat és hoz virágot. Gyökérpetrezselyem esetén a gyökeret a második év őszén takaríthatjuk be. A metélőpetrezselymet termeszthetjük akár a kertben, akár balkonládában, vagy a konyhaablakban.
Mivel a gyökérpetrezselyem jól tűri a hideget, magját már kora tavasszal el lehet vetni. A vetés előtti napon érdemes egy napra meleg helyen tartani a magokat, hogy meginduljon a csírázás, majd a sorokat 30 cm távolságra kijelölni. Húzzunk 3-4 cm mélységű vetőbarázdát, öntözzük be, és ritkán vessük a magokat, körülbelül 3-4 cm-re. Ahogy növekednek a növények, úgy kell őket egyelni.
De a petrezselyem nem csak finom és egészséges. Ha azt szeretnénk, hogy a rózsánk még illatosabb legyen, ültessünk mellé petrezselymet, hiszen az felerősíti a rózsa illatát.
3. Fodros kel vagy leveles kel
A kelkáposztára emlékeztető fodros kel nagyon egyszerűen termeszthető, így szintén ajánljuk kezdő kertészek részére. De ha sokáig halogatjuk, és a nyáron vetjük el a magjait, akkor a növény felmagzik, így érdemes inkább már kora tavasszal elkezdeni a palántázást.
A fodros kel magjait hat héttel az utolsó fagynapot megelőzően kell elvetni, és beltéren nevelgetni. A fodros kel kis hőigényű, a 13-15 Celsius-fokos átlaghőmérséklet az optimális számára. Ahhoz, hogy csírázni tudjon, ennél azért melegebbre, 16-20 Celsius-fokra van szüksége. A fényigénye közepes, akár árnyékba is ültethető.
A káposztafélék közül a fodros kel igényli a legkevesebb vizet, de azért rendszeres öntözést igényel, hogy igazán jó legyen a termése. A fodros kel a talajjal szemben is igénytelen, így szinte bárhol megterem. A legjobban a semleges kémhatású talajt kedveli, így a humuszos talajok is megfelelőek számára.
Télen és nyáron is kell a fodros kel. Fotó: Shutterstock
Mivel gyökerei mélyre hatolnak, nagyon alaposan elő kell készíteni a talajt a vetés előtt. A fodros kelnek nagy helyre van szüksége a fejlődéséhez, így 70-80 cm-es tőtávolságra érdemes vetni, vagy ültetni a palántákat. Szereti a sárgarépa, a cukkini, vagy a bab társaságát, így nyugodtan ültethetjük ezek szomszédságába. A fodros kel teljes kifejlődéséhez legalább 14-18 hét szükséges. Szedését október közepén kezdhetjük meg, alulról felfelé haladva levágva a leveleit. Mivel nagyon jól tűri a telet, nem szükséges leszedni, így akár a hó alól is szedhetjük a leveleit.
Mindenkinek bőséges termést kívánunk!
