A tuja igazán kedvelt hazánkban, hiszen nagyon szép látványt nyújt, és meggátolja a kíváncsiskodó tekintetek bejutását a kertünkbe. Legalábbis sokáig így volt. Azonban az időjárásunk nagymértékű megváltozása nyomot hagyott a tuja kinézetén is. Így sajnos gyakran már nem a belátást gátolja meg, hanem legszívesebben mi magunk sem néznénk rá.
A tuja sem önmagától marad szép
A tuják igazán közkedveltek, hiszen csodás keretei lehetnek kertünknek. A legtöbbször ugyanis a kerítés mellé kerülnek, és sövényként gátolják meg a belátást, szép látványt biztosítva számunkra. A legismertebbek a tuják közül a keleti tuja és nyugati tuja, valamint az óriás tuja. A tuják örökzöldek, így egész évben számíthatunk rájuk. Nagyon kedvelik a nedves, csapadékos körülményeket, és a magas páratartalmat.
Éppen ezért érdemes megfontolni, hogy a kertünk mennyire alkalmas lakhelye lehet ezeknek a gyönyörű növényeknek. Amennyiben ugyanis túlságosan száraz, és napsütésben gazdag helyen kell élniük, azt nagyon nehezen viselik.
A tuják általában magasra nőnek, tobozaik kicsik. Leveleik jól felismerhetően pikkelyesek, fajtától függően haragos, vagy világos zöld színűek. Rendszertanilag a fenyőalakúak rendjébe és a ciprusfélék családjába tartoznak.
A női ivarú növényeken a virágzatban rengeteg magkezdemény található, a nyitvatermőknél általánosságban a toboz az elfásodott pikkelylevelű női virágzat. A tuják viszonylag sekélyen gyökerező növények.
A tuja csak akkor szép, ha jól érzi magát a kertünkben. Sajnos az időjárás megváltozása miatt egyre gyakrabban nyújt szomorú látványt. Fotó: Shutterstock
Nem tesz jót nekik, ha forgalmas út van a közelükben, és a rossz minőségű talaj sem jó barátjuk. A tuja tehát egyáltalán nem igénytelen növény. Éppen ezért, ha nem megfelelőek a tartási körülményei, sajnos nem a legszebb formáját mutatja, így nem csoda, hogy sok kertben látni elszáradt, barna tujákat.
Ezt tedd, ha nem a legszebb a tujád
1. A tuja didimaszcellás pikkelylevél barnulása nagyon gyakori betegség a tuják körében, amelyik elsősorban a nyugati tuját és az óriás tuját fertőzi meg. Legyünk figyelmesek, hiszen a tüneteket nagyon hamar észre fogjuk venni, ugyanis a fiatal hajtások tavasszal elkezdenek barnulni. Általában a növény alsó részén jelenik meg először a betegség, majd sajnos idővel a teljes hajtás elpusztulhat - tudjuk meg Megyeri Szabolcs blogjából.
Ez a fertőzés leginkább kora tavasszal támadja meg a tuját, hiszen a kórokozó az idősebb pikkelyleveleken képes áttelelni, majd tovább vinni tavasszal a fertőzést. A védekezésben szükségünk lesz növényvédő szerekre, és el kell távolítani a fertőzött részeket is. Ahogy idősödik a tuja, úgy egyre erősebb lesz, és kevésbé lesz fogékony a betegséggel szemben.
2. A tuja kabatíniás hajtás- és ágpusztulása szintén nagyon gyakori, és nagyon veszélyes betegség Megyeri Szabolcs szerint. Nem csak a tujaféléken fertőz, hanem a borókán és a hamiscipruson is meg szokott jelenni. Onnan vesszük észre, hogy a tuja fiatal hajtáscsúcsai tavasszal elsárgulnak, majd pedig elhalnak. A fás részeken besüppedő foltokat figyelhetünk meg. Ez a betegség leginkább a kalcium és magnézium hiányos növényeken fordul elő.
Mivel a kórokozó leginkább a sebzéseken keresztül képes behatolni a növénybe, nagyon oda kell figyelni rá, hogy ha megsérül a növény, azonnal kezeljük a sebet. Akkor is, ha mi magunk okozzuk ezeket, metszéssel. Habár ősszel fertőz, a tüneteket rendszerint csak kora tavasszal észleljük. Ahogy nő a hőmérséklet, úgy érzi magát egyre jobban a kórokozó, és úgy képes egyre nagyobb mértékben fertőzni.
Fontos, hogy amint észrevesszük, azonnal távolítsuk el a fertőzött növényi részeket és semmiképp ne hagyjuk a kertben, hanem semmisítsük meg azokat. A megelőzésben pedig fontos szerepet játszik a magnézium és kalcium műtrágya.
3. A tuja pesztalóciopsziszos hajtás- és ágpusztulását is egy gomba okozza, amely nem csak a tuján, de a borókán, a hamisciprusokon és a fenyőféléken is képes fertőzni. A gomba tavasszal kívülről befelé halad a fiatal fajtásokon, és akár a növény teljes pusztulását is okozhatja súlyos esetben.
A betegség át tud terjedni egyik növényről a másikra, és mivel nagyon ellenálló, így még a tél sem képes megállítani. Leginkább a gyenge növényeket képes megtámadni, illetve a stressz hatása alatt álló növények esetében is pusztító tud lenni.
A stresszt a növények esetében akár egy hirtelen lehűlés, akár erős napsugárzás, vagy hirtelen nagy mennyiségű eső, illetve vízhiány és tápanyag hiány is kiválthatja. Azonban mindenképp sérülésnek kell lennie a növényen ahhoz, hogy képes legyen behatolni, amit akár rovar, akár fagyás, akár metszési sebek is okozhatnak, így nagyon fontos, hogy folyamatosan figyeljük a növényeinket, és kezeljük a keletkezett sebeket.
A betegség elkerülhető, ha a tujákat rendszeresen öntözzük és megfelelő mennyiségű tápanyaggal látjuk el. A fertőzött részeket azonban mielőbb el kell távolítani és meg is kell semmisíteni.
4. Sajnos a tujafúró aranymoly a nevéhez méltóan nagy kedvelője a tujának. Különösen az enyhe telek után kell számítani a megjelenésére. Habár aprócska, mindössze 5-6 mm nagyságú, a kár, amit okoz, hatalmas. A tojásait a hajtáscsúcs közelébe helyezi a pikkelyek közé, május és június folyamán bábozódik, és mindössze egyhónapos fejlődési szakasz után júliusig rajzik. Ha a károsított levelet a fény felé tartjuk és ott üregeket, esetleg ürüléket és lárvát is látunk, már tudhatjuk, ki áll a bűneset mögött.
5. A tuja-teknőspajzstetű is gyakori vendég a tujákon. A lárva először a leveleket támadja meg, majd később az ágakat és a törzset is. Mind a kifejlett imágó, mind pedig a lárva állapotban lévő állat képes károsítani, hiszen mézharmatot ürítenek a növény felületére, amelyen később fekete korompenész jelenik meg. Ennek hatására csökken a növény fotoszintetikus aktivitása és a hajtásnövekedés is, majd idővel a tuja szürkés árnyalatúvá válik. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne feledkezzünk meg a tél végi olajos lemosó permetezésről, amely segít csökkenteni a veszélyt, de fontos a megjelenésük esetén a rovarölőszeres kezelés is.
6. A borókaszú a borókán és a tuján is komoly károkat képes okozni. Tavasz végén párosodik, és ekkor vájja a legyengült növény törzsébe az úgynevezett anyajáratot. Ide teszi le a nőstény a petéit, majd a lárvák kifejlődnek a kéreg alatt és a nyár második felétől már imágóként repülnek ki.
A fiatal hajtásokat megrágják és később odvasítják, különösen az aszályos időszakokban. Érdemes figyelni rá, hogy ha sok az elbarnult vagy félig letörött száraz ág a tuján, akkor annak valószínűleg a borókaszú az oka. Minden esetben távolítsuk el a fertőzött ágakat.
7. A levéltetű sajnos a tuját sem kíméli. Erre leginkább március végétől az ősz elejéig számíthatunk. A fiatal hajtásokat és a leveleket károsítják, hiszen mézharmatot bocsátanak ki, és ezáltal korompenész keletkezik, mint a pajzstetvek esetében. Érdemes folyamatosan figyelni a növényt, és amint észleljük a jelenlétüket, növényvédőszerrel támadni rájuk.
Ezt tedd, hogy a tujád jól érezze magát
Nem csak kártevők vagy betegségek okozhatják, hogy a tuja nem a legszebb arcát mutatja a kertben. Lehet, hogy a kert, vagy a gondoskodás nem felel meg neki.
Fontos, hogy ne hagyjuk kiszáradni a tuját, hiszen ha a levegő páratartalma rendkívül alacsony, nagy párologtatásra kényszeríti a növényt, amely szintén károkat tehet a tujában. De a fagykár, illetve a forgalmas utak mellett a levegőben lévő szennyező anyagok nagy koncentrációja is oka lehet a tuja rossz kinézetének.
Ha tudjuk, mire van szüksége, és meg is adjuk a tujának, még meg tudjuk menteni. Fotó: Shutterstock
Ha megfigyeljük a tuját, elárulja, mi lehet a baj. Ha a szárazság vagy légköri aszály jelenti a problémát, akkor a tuja hajtásai gyorsan és látványosan száradnak el. Ha azonban a fényhiány vagy a sűrű térállás az ok, akkor a tuja belső részei kezdenek elhalni és elszáradni, illetve a növény azon részei, amelyek csak kevés fényt kaptak. Sőt, a fényhiányos részen akár a teljes levélzet lehullhat.
Amennyiben a rossz levegő, a túlságosan forgalmas utak közelsége a baj, hajtásbarnulást és hajtáselhalást tapasztalunk a növénynél, mely egy bizonyos magasságban jelenik meg, és a hajtások elhalásával jár.
A pangó víz esetén a tuja hajtásvégei elszórtan elkezdenek száradni, később pedig ezek a foltszerű elhalások egyre nagyobbakká válnak, majd a teljes lombozat lehullik.
Ha megvágjuk a tuját, és még sárgás-fehér élőszövet van a hajtásban, akkor nem fagyás történt, hanem az őszi lombszíne miatt barnulnak a hajtásvégek. Ha viszont a szállítószövet elkezdett elfeketedni, akkor az ok a fagykár. Ha a tuja nem fejlődik megfelelően, akkor nem megfelelő számára a talaj.
Így válassz tuját
1. A keleti tuja igen robusztus növény, nagy gyökérzettel és lombkoronával. A keleti tuja jól bírja a kiképzést, akár még a szárazságot is jól tűri, de a helyigénye elég nagy. Fontos, hogy ősszel és tavasszal nyírjuk meg, azonban nyáron, a nagy hőség idején ne, mert a keletkezett sebek könnyen megperzselődhetnek.
2. A nyugati tuja kecses megjelenésű, és kisebb helyigényű, azonban sokkal érzékenyebb a szárazságra, így rendszeresen kell öntözni. Legismertebb fajtája a smaragd tuja, mely rendszeres öntözést igényel, és gondoskodni kell tavasszal és ősszel a tápanyagpótlásáról is, hiszen így sokkal szebb színű és élettelibb lesz a növény.
Nagyon kedveli a humuszt is. Mivel óriási mértékben képes nőni, így muszáj tetejezést végezni rajta, vagyis 2,5-3 méter magasságban le kell vágni a növény tetejét, hogy kezelhető legyen. Erre a tuja minél fiatalabb korában kerüljön sor, hiszen így az összes energiáját a meglévő lombozatára tudja fordítani.
3. Elkövethetünk még hibát azzal, hogy nem elég tápanyagban gazdag a tuja talaja. A tuja leginkább az enyhén savanyú földet kedveli. Habár dézsában is megél, a szabadföldben sokkal jobban érzi magát. Fontos, hogy ültetéskor adjunk a földjéhez szerves trágyát vagy komposztot, amit nagyon meg fog hálálni, majd havonta érdemes pótolni a tápanyagot.
Nagyon fontos, hogy ültetés után mindenképp öntözzük meg. De tudnunk kell, hogy a tuja csak akkor marad egészséges, ha tavasztól hetente öntözzük, azonban nyáron, amikor nagy a meleg, minden nap gondoskodunk a vízellátásáról.
A tuja első metszését kora tavasszal kell elvégezni, az utolsó nyírást pedig augusztusban. Ezután már nem szabad metszeni, mivel az új hajtásoknak meg kell erősödniük a tél beállta előtt. Tavasszal fontos, hogy elvégezzük a lemosó permetezést. A rezes oldat megvédi a tuját a gombás megbetegedésektől, de a teljes védelmet a réz-, és kéntartalmú, illetve a rovarölő vegyszerek kombinációja jelenti. Ősszel szintén érdemes elvégeznünk a lemosó permetezést, hogy megvédjük az esetlegesen áttelelni kívánó kártevőktől a tuját.
Ha nem marad meg a kertünkben a tuja
Van olyan, hogy hiába akarjuk, a tuja mégsem akar a kertünk része lenni. De erre is van megoldás.
1. A tiszafa akár 10-15 m magasra is képes megnőni. Örökzöld, így egész évben számíthatunk rá, azonban a növekedése lassú. Viszont jól tűri az árnyékot is, sőt, még a városi levegő sem árt neki. Azonban a magköpenyén kívül minden része mérgező!
2. De a tűztövis is kedvelt sövénynövény, amely akár 3 méter magasra is meg tud nőni. Tövisei segítenek távol tartani a nem várt vendégeket. Ősszel pedig igazán gyönyörű, sárga, narancssárga vagy élénk piros színekben pompázik.
3. Az örökzöld fagyal ágrendszere sűrű, éppen ezért kitűnő hang- és porvédő. Remekül alakítható, és a talajra igénytelen fajta. Gyorsan nő, ráadásul télen is folyamatosan megtartja lombját, melyet a tél végén, fokozatosan cserél le. Mivel bogyója mérgező, legyünk óvatosak vele, ha gyerekek is játszanak a kertben.
4. A bodza is remek alternatíva a tuja helyett. Szereti a napfényt, de félárnyékban is jól érzi magát, ráadásul a szennyezett, városi levegő sem zavarja. Illatos virágai miatt igazán meghitt hangulatot teremt a kertünkben, ráadásul bogyóiból finom lekvár, szörp vagy zselé készíthető. Azonban a bodza nem örökzöld.
A tuja tehát gyönyörű növény, de sajnos lehet, hogy már nem sokáig élvezhetjük a látványát, így érdemes alternatívákban gondolkodnunk.
