Ojmjakonban a minimum rekord -62,8 fok, az abszolút rekord pedig -67,7 fok. Ezek az értékek még Szibériában is extrémnek számítanak, nehéz elhinni, hogy egy állandóan lakott településen mérték őket. Mondhatnánk, a világ végén van, ettől függetlenül tavasztól őszig érkeznek ide kis számban a bátor utazók, de télen csak a legelszántabbak jönnek ide, inkább csak tévéstábok vagy meteorológusok.
Chyskhaan, a hideg ura, Jakutföld folklórjának fontos szereplője – fotó: Shutterstock
Hol is keressük?
Ojmjakon egy kisebb falu Oroszország távolkeleti részén, a Szaha Köztársaság (más néven Jakutföld) Ojmjakonszki járásában, a Jana-Ojmjakon-fennsíkon, az Indigirka folyó mentén, Tomtortól 30 km-re északnyugatra. A tengerszint feletti magassága 745 méter. A téli átlaghőmérséklet alapján ez a Föld leghidegebb állandóan lakott települése.
Nevét az Ojmjakon folyóról kapta, amelynek neve állítólag az even kheium szóból származik: "be nem fagyott vízfolt; hely, ahol a halak a telet töltik". Egy másik forrás szerint azonban az even heyum (a kheium lehet, hogy elírás) szóból ered, ami "befagyott tavat" jelent, és ez áll közelebb valósághoz.
A lakosság a szovjet időkben elérte a 2500 főt, napjainkban már csak 800-900 állandó lakója van. Az egyik útvonaltervező alapján Moszkvától Ojmjakonig 9740 kilométert kell megtennünk, ha nincs probléma, 141 óra alatt teljesíthető. Persze észszerűbb a 153 kilométerre lévő Jakutszig repülővel menni.
Ojmjakon elhelyezkedése: Moszkvától is fél nap repülővel, plusz 150 km országúton – Forrás: Google térképek
Egy kis történelem
Az Ojmjakonnál két völgy is van, ezek csapdába ejtik a sarkvidéki hideg légáramlatot a település belsejében, és még hidegebb mikroklímát teremtve. A hőmérséklet az év nagy részén is hideg, tavasszal és ősszel gyakran havazik – sőt, néha nyáron is –, de télen csak ritkán, a csontig hatoló hideg miatt. Tudjuk, a havazáshoz kellő légköri nedvesség és 0 °C körüli hőmérséklet szükséges.
Az iskolát bezárják, ha -55 °C-nál hidegebb van.
Itt lassan telik az idő, mondhatni, megállt, sem bányászat, de még a fakitermelés szempontjából sem játszik szerepet a település, bár a XX. századi történelem során egy pozitív és egy szomorú fejezet is a környékhez kötődik.
A II. világháború alatt volt egy kicsi, de igen fontos repülőtér az Alaszka-Szibéria (ALSIB) légi útvonalhoz, amelyet az amerikai Lend-Lease repülőgépek keleti frontra való szállítására használtak, közbenső megállóként.
A másik a már említett R504-es országút és a környék iparilag és stratégiailag fontos úthálózatának (2030 km) kiépítéshez kötődik 1932 és 1953 között. A sztálinista időkben a sevvostlagi gulág foglyai építették az utakat, innen szinte senki nem tért haza. Vagy megfagytak, vagy halálra dolgoztatták őket, az elhunytakat az útalapba vagy az út mellett egyszerűen elföldelték, amennyire a szinte mindig fagyott talajba lehetett. Ezért hívják a „Csontok útjának" is a közeli főutat. A korszerű aszfaltos utak és hidak már az 1960-as, '80-as évekhez és napjainkhoz kötődnek.
A csontok útja – fotó: Shutterstock
Gazdaság és időjárás
A helyi gazdaság mind a mai napig főként szőrmekereskedelemből és folyami halászatból áll, de télen lékeket kell vágni a vastag jégben. Növénytermesztés nemigen jöhet szóba, az állattenyésztés, legeltetés még igen: rénszarvast, helyi kistermetű vastag szőrű rubin lovakat és kisebb számban szarvasmarhákat is tartanak. A rubin lovak a régió hazai lófajtája, a szélsőséges hideg miatt fehér réteget alakítottak ki rajtuk. Elég jól alkalmazkodtak a zord környezethez.
A szarvasmarhákat télen csak rövid időre engedik ki, de előtte úgynevezett tőgykötővel látják el a fagysérülések megelőzés érdekében. Ezeket a gazdák saját maguk készítik.
Itt tényleg nem egyszerű az állattartás – fotó: Shutterstock
A 3 hónapos nyár (június, július, augusztus) átlaghőmérséklete is mindössze +18 és +20 °C között alakul, igaz, mértek már +30 °C fölötti hőmérsékletet mindössze három alkalommal 1891 óta! A nyári rekord +34,6°C, 2010. július 28-án mérték.
A főtéren egy kis emlékmű áll, amely az 1924 januárjában mért -71,2 °C-os nem hivatalos értéknek állít emléket. A helyszínt a „60 Minutes" című ausztrál műsor 2012-es dokumentumfilmjében szintén bemutatták.
1933. február 6-án Ojmjakon időjárásmérő állomásán -67,7 °C-ot mértek, ez már hivatalos érték, és egyben a második leghidegebb hivatalosan feljegyzett hőmérséklet az északi féltekén, ami mindössze egytizeddel maradt el a Verhojanszkban 1892. február 5-én és 7-én mért -67,8 °C-os értéktől. Ennél csak az Antarktiszon jegyeztek fel hidegebbet hivatalosan: -89,2 °C (Vosztok állomás, 1983. július 21.).
A cikk írásakor, 2022. december utolsó hetében egészen „barátságos" -35 – 38 °C-fok körüli nappali hőmérsékleteket mértek www.accuweather.com információja alapján.
A hőmérséklet jellemzően szeptember végén 0 °C alá süllyed, és április közepéig fagypont alatt marad. Ojmjakonban október 26. és március 16. között soha nem mértek fagypont feletti hőmérsékletet, és néha a decemberi, januári és februári minimum-hőmérséklet átlaga -50 °C alatt van. A leghidegebb átlagot 1931 januárjában mérték -54,1 °C-fokkal. Néha a nyári hónapok is hűvösek, de júniusban, júliusban és augusztusban a hőmérséklet soha nem csökkent még -14 °C alá.
Ojmjakon és Verkhoyansk az a két állandóan lakott hely a világon, ahol januárban minden nap -60 °C alatti hőmérsékletet mértek.
Amíg a tél hosszú és nagyon hideg, a nyár enyhe vagy meleg, sőt néha kánikula van, de az éjszakák hűvösek vagy hidegek, nagy a napi hőingás. A legmelegebb hónap a feljegyzések szerint 2010 júliusa volt 18,7 °C-os átlaghőmérséklettel. A legnagyobb éves hőingás eddig 105,8 °C volt. Verhojanszk, Jakutszk, Delyankir és a kanadai Fort Vermilion azon kevés helyek a világon, ahol a hőmérséklet amplitúdója meghaladja a 100 °C-ot.
Rénszarvasok mint haszonállatok – fotó: Shutterstock
Az éghajlat meglehetősen száraz, de mivel a havi átlaghőmérséklet az év hét hónapjában fagypont alatt van, jelentős párolgás csak a nyáron fordul elő, és a nyarak is sokkal csapadékosabbak, mint a telek. A zord telek miatt Ojmjakonban a növénykeménységi zóna az 1a és az 1b között van.
Évente átlagosan 156 napon esik hó, főleg szeptembertől májusig, de havi mennyisége csak 15-30 cm között alakul. Az esős napok száma átlagban 76, a legtöbb eső májustól szeptemberig esik, ami havonta csupán 10-18 mm.
A legsötétebb hónap a december és január, alig 13, illetve 28 órás havi napsütéssel, míg márciustól augusztusig már 244-304 óra közt alakul a havi átlag.
Félkomfortos élet
Egyetlen helyi bolt van és egy presszóféleség – ami egykor tehervagon lehetett külleme alapján –, de nem hiányozhat egy teljesen faszerkezetű, egyszerű templom sem. A településen nincs sem vezetékes ivóvíz, sem szennycsatorna, mert befagynának a csövekbe. Az otthonokban a fa- és széntüzelés a jellemző, villany van, de a helyiek többnyire melléképületeket használnak mosdónak, wc-nek, és maga a mosdóba járás is kellemetlen.
Halpiac Ojmjakonban – fotó: Shutterstock
A benzin és gázolaj fontos szerepet játszik az ojmjakoni emberek életében, hogy a gazdaság folyamatosan működjön. Egy jókora tárolótartályból kialakított benzinkút nonstop működik (0-24) azért, hogy a járművek mindig meg legyenek tankolva, a gépeket és gépkocsikat gyakran járatják, nehogy teljesen megfagyjanak. Sőt, indulás előtt a kartert, a sebességváltót és differenciálművet is gázlámpával vagy perzselővel melegítik, hogy egyáltalán el lehessen indulni.
Ugyanakkor az otthonok ma már többnyire távfűtésűek, egy kis széntüzelésű erőműből szolgáltatják. Szintén az élet része, ha temetkezni kell, előtte több órán át tüzet raknak a leendő sírhelynél, hogy egyáltalán gödröt tudjanak mélyíteni a szinte mindig fagyott talajba.
Források: www.wikipedia.com; www.triptosiberia.com; www.rbth.com
