Így szaporítsd az évelő lágyszárúakat

Nincs olyan kert, amelyben ne lenne néhány évelő lágyszárú, sőt az utóbbi évtizedben, elsősorban költséghatékonysági szempontok miatt, az egynyári virágágyásokat is felváltották az évelők. Népszerűségük oka, hogy a legtöbbjük könnyen tartható, megbízhatóan virágoznak és lassabban vagy gyorsabban, de terjednek.

A definíciót szokás kiegészíteni az adott ország klímáján az adott növényfaj télállósági kritériumával is: a fagyérzékenyeket ősszel fel kell szedni, ezzel szemben a télállókkal nincs sok teendő, a telepítés évében is már virágoznak, kora tavasszal elszáradt részeiket kell csak eltávolítani, azonban 5–10 évente érdemes ezeket is felszedni és felfrissíteni a töveket.

Mik is azok az évelő lágyszárúak?

A kategória mesterséges, agrobotanikai: minden olyan növényrendszertanilag különböző fajt ide sorolunk, amelynek lágy- (dudva, palka vagy szalma-) szára van, több évig élnek, mert kitartóképleteik, amelyekkel a számukra kedvezőtlen időszakot (szárazság vagy fagy) vészelik át, a föld felett (dudvaszár, inda, ostorinda), földön (tőlevélrózsa), a földdel egy szintben (különböző szár vagy gyökérmódosulások vagy bojtos gyökérzet rügyei), vagy a föld alatt (gyöktörzs, tarack, kolonc, hagyma, hagymagumó, gumó) találhatóak meg.

Szaporításuk

Az évek alatt terebélyessé fejlődött lágyszárúinkat 5–10 évente érdemes felszednünk, elhalt részeiket eltávolítani és e művelet során gyakran szembesülünk azzal, hogy kinőtték a helyüket vagy máshova is telepíteni szeretnénk belőlük.

Szaporításukhoz fontos ismerni, hogy melyik kitartó szerv micsoda

Dudvaszár

Az az évi dudvaszárak a kedvezőtlen időjárás hatására elszáradnak, tövükben „mini” dudvaszárhajtások jelennek meg, a következő vegetációs időszakban ezek nyúlnak meg és virágoznak: citromfű (Melissa officinalis), harangvirágok (Campanula), cickafarkak (Achillea), őszirózsák (Aster), bablevelű varjúháj (Sedum telephium). Tőosztással könnyen szaporítható, a leválasztott utódon legalább 1 „mini” hajtásnak és hozzá kapcsolódó gyökérnek kell lennie.

A citromfű mini dudvaszárai az elszáradt szárak védelmében – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Bojtos gyökérzet rügyei

A gyökérzet tápanyagot nem raktároz, a növény a talajszinten lévő rügyekből újul meg (díszfüveink, szittyóink). Szaporításuk roppant egyszerű, mert a „fűcsomókat” ollóval vagy ásóval csak fel kell darabolni, minden olyan darab életképes, amin a bojtos gyökérzet néhány szála és rügye megmarad, általános szabályként elmondható, hogy legfeljebb négy részbe érdemes csak vágni, hogy kellő növekedési eréllyel tudjon megújulni, a túl apróra szabdalás után csak vegetál az egyed.

Tőlevélrózsa

A levelek igen rövid szártagú száron fejlődnek: kankalinok (Primula),  százszorszép (Bellis perennis), kövirózsák (Sempervivum, Jovibarba). Legtöbb esetben csak a fő rozetta közelében, indán vagy tarackon fejlődő sarjtőlevélrózsák választhatók le, ha már gyökeresek, ketté nem vághatók.

Százszorszép sarjtőlevélrózsái már leválaszthatók – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Inda

A talaj felszíne közelében fejlődő, hosszú szártagú hajtás, amelynek ízközei vagy csúcsrügye legyökeresednek és azon új egyedek fejlődnek. Az árnyéki gyeppótló fajaink gyakran tartoznak az indás lágyszárúak közé: a kis télizöld (Vinca minor) vagy a nagy télizöld meténg (Vinca major), az indás infű (Ajuga repens), pénzlevelű lizinka (Lisimachia  nummularia), míg gyümölcseink közül a szamóca (Fragaria xananassa). [Ostorindája a nálunk nem télálló szobapáfránynak (Nephrolepis exaltata) van.]

Indás növények szaporításánál az indák akkor választhatók le, ha a rügyből fejlődő új növény már belegyökeresedett a talajba, a gyökeres egyedről érdemes levágni a tovább tekergőző indát és a gyökértelen sarjnövényeket. Praktikus, ha az indán fejlődő növényt nem a talajba, hanem egy cserép földbe gyökereztetjük, bújtjuk le, így a leválasztás nem sokkolja.

Kis télizöld metén indái sarjnövényekkel – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Koloncos gyökér

Csak a dudvaszár maradvány tövében lévő rügyből tud kihajtani, a koloncok, amelyek gyökérgumók, csak tápanyagot raktároznak, leválva életképtelenek: bazsarózsák (Paeonia); sásliliomok (Hemerocallis), szőrös varangyliliom (Tricyrtis hirta), amelynek ráadásul még tarackja is van. A kolonc annyi felé osztható, ahány dudvaszár van, szétvágásukkor a koloncokra vigyázzunk, azokat ne szakítsuk le, különben a rügy nagyon satnya hajtást fog fejleszteni.

A szőrös varangyliliomnak koloncai és tarackjai is vannak – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Hagymagumó

A hagyma páncéllevélbe burkolt szárgumó, általában több ponton is kihajt, akár kettévágottan is, gyakran mérgezőek: kardvirág (Gladiolus); frézia (Fresia), krókuszok és sáfrányok (Crocus), kikericsek (Colchicum). A hagymagumókat felezhetjük vagy a sarj hagymagumóikat válasszuk le. A kettévágott hagymagumó újbóli virágzásához több év regeneráció kell.

Hagyma

Módosult allevelek, csak a tönkről (szárról) tud kihajtani, sérülésre általában elpusztul: hóvirágok (Galanthus), díszhagymák (Allium), császárkorona (Fritilaria imperialis), kotúliliom (Fritillaria meleagris), liliomok (Lilium), nárciszok (Narcyssus), csillagvirágok (Scilla), Puschkin-virág (Puschkinia), míg a juno-nőszirmok (Juno) hagymáihoz koloncok is kapcsolódnak.

Legpraktikusabb a sarjhagymák leválasztása, azok már gyakran a következő évben virágoznak, de a hagymákat hosszában is felezhetjük vagy negyedelhetjük, fontos, hogy a húsos allevelekhez a tönkből is kapcsolódjon egy darab. A felezett hagymák nehezen regenerálódnak, ezért csak különleges esetben válasszuk ezt a szaporítási módot.

Néhány földalatti szaporítóképlet (balról jobbra) koloncos gyökér, kardvirág és frézia hagymagumó, hagyma és gumó – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Gumó

Ággumó, bármelyik pontról hajtás törhet elő, felezhető: gumós sarkantyúka (Tropaeolum tuberosum), zöldségeink közül a burgonya (Solanum).

Gyöktörzs (rizóma)

Vízszintes, ferde vagy függőleges, tápanyag raktározásra módosult szár, amin járulékos gyökérzet fejlődik: nőszirmok (Iris), páfrányok, kanna (Canna), salamonpecsétek (Polygonatum).

Gyöktörzses páfrányok – fotó: Dr. Kerényi-Nagy Viktor

Tarack (sztolon)

Vízszintes, ferde vagy függőleges, tápanyagokat nem raktároz, csak gyors terjedést szolgál módosult szár, amin járulékos gyökérzet fejlődik: gyöngyvirág (Convallaria majalis), amelynek azonban a tarackjai gyöktörzsben végződnek. A tarackok bárhol elvághatóak, jó eséllyel megmaradnak. [Tarackoló gyomnövényeinket ezért nem szabad kapával ritkítani, mert lényegében csak elszaporítjuk őket.]

Mint láthatjuk, a növények számos módon alkalmazkodtak a számukra nem kedvező időszakhoz, és bár egy-egy növényfaj akár többféle stratégiát és kitartóképletet fejleszthet, ezen szervek pontos ismerete nagyban hozzájárul ahhoz, hogy otthon mi magunk is tudjuk szaporítani kedves növényeinket.