Az őszi búza termesztése során kiemelt jelentősége van a termesztéstechnológián belül a károsítók elleni sikeres védekezésnek. A gabonaféléknél a betakarított termény mennyiségi és minőségi paramétereinek alakulását főként a tavasszal, bokrosodást követően fellépő kártevők határozzák meg, de nem szabad megfeledkezni az őszi, csírázás és kezdeti fejlődés stádiumában támadó gyomok, kórokozók megfékezéséről sem – írja a novenyvedoszer.hu.

Vetés előtti teendők

Az őszi búza növényvédelménél nagy jelentősége van a vetésváltásnak, ami képes gátat vetni a gabonákhoz kötődő kártevők felszaporodásának, elterjedésének. Emiatt a búza olyan előveteményeket igényel, amelyek korán lekerülnek. Az őszi búza tápanyagigényes növény, ezért lényeges számára a harmonikus tápanyagellátás – csak a jól fejlett növényállomány képes kedvezőbb mennyiségű és minőségű termést biztosítani, és sikeresebben ellenállni a károsítók tevékenységének.  Az alaptrágyázását elvégezhetjük a tarlóhántás, a tarlóápolás vagy a magágykészítés előtt.

Az őszi N-trágyázásnál vegyük figyelembe, hogy a téli csapadék hatására nagy a kimosódás veszélye, ezért ősszel csak annyi nitrogént juttassunk ki, amennyit a növény akkor hasznosítani tud. Amennyiben a tábla még a vetés előtt elgyomosodna,  glifozát hatóanyagú készítményekkel tudunk ellene védekezni.

Vetés (X. hó)

A vetés alapvető hatással van mind a növények fejlődésére, mind az áttelelésére, illetve az ideális állománysűrűség alakulására.

A búza vetésidejének megválasztása is fontos technológiai tényező. A fajtára, hibridre és a termőhelyre vonatkozó optimális vetésidőtől való eltérés – legyen az túl korai vagy megkésett vetés – káros, mert kevesebb lehet a termés.

Pre/poszt gyomirtás

A búza kelése előtt megjelenő gyomokat a vetés után, ún. pre/poszt eljárással, glifozát hatóanyagú készítmények használatával el tudjuk pusztítani. Ilyen korai gyomosodással az enyhe, csapadékos őszi időjárás esetén kell számolni. Az eljárást általában a kukorica gyomirtásánál használják, de indokolt az alkalmazása őszi búzában is, ha erős gyominfekcióval kell számolni a vetést követő időszakban.

Csírázás, kezdeti fejlődés (X.–XI. hó)

Az őszi búza korai vetésének a kellemetlen következménye lehet meleg, száraz őszökön a gabona-levéltetvek korai kolonizációja, és táblaszintű tömeges megjelenése. Szintén fel kell készülni a tél közeledtével a mezei pocok elleni védekezésre. A kolóniák mérete mérsékelhető a vetést megelőző forgatásos talajművelési elemek alkalmazásával, de abban az esetben, ha ősszel a járatszám eléri vagy meghaladja a 2–3 db/m2 - enkénti sűrűséget fontolóra kell venni a kémiai védekezés szükségességét is.

A tömeges hatóanyag-kivonás következtében sajnos rendkívül gyér a gazdák rendelkezésére álló engedélyezett növényvédőszer-kínálat, pedig a levélbetegségek közül már az őszi időszakban megjelenhetnek a sárgarozsda telepei, valamint a szeptóriás és pirenofórás levélfoltosság tünetei is.

Az őszi búza tápanyagigényes növény, ezért lényeges számára a harmonikus tápanyagellátás – fotó: pixabay.com

Bokrosodás (XI. hó vége – III. hó eleje)

A kora tavaszi bokrosító hengerezés a gabonafélék speciális növényápolási művelete, amellyel a felfagyott növények gyökereit visszanyomjuk a talajba, ezzel elősegítve a növények legyökerezését.

A vegetáció megindulása előtt (február közepén, végén) kell kijuttatni az első nitrogén-fejtrágyákat, illetve ha megosztott PK-trágyázást végzünk, ebben az időpontban kell elvégezni a PK-trágyázást.

Bokrosodástól szárbaindulásig (III. hó eleje –IV. hó eleje)

A fagyok elmúltával, a búza fenofázisához viszonyítva a tavaszi posztemergens kezelések elvégezhetők, szertől függően 2–3 leveles kortól egészen a zászlós levél levélhüvelyének a növekedése végéig. Fontos tudni, hogy ha megkésik a kezelés, akkor már nem lehet elkerülni a gyomosodásból adódó termésveszteséget.

Az őszi búzák kora tavaszi gyomirtásával egy időben végezhető a fejlődő állományok szárszilárdító kezelése, amelynek célja, a gabonák megdőlésének elkerülése.

Tavasztól intenzív a kártevők megjelenése, főként a vetésfehérítők és a gabonapoloskák bokrosodás idején tapasztalható felszaporodására, károsítására kell ügyelni.

Szárbaindulástól kalászolásig (IV. hó eleje – V. hó eleje)

Ebben az időszakban a levélzetet veszélyeztetik a rozsdabetegségek, a szeptóriás és pirenofórás levélfoltosságok kórokozói. A fertőzések mértékét és intenzitását nagymértékben befolyásolják az időjárási paraméterek.Több, a bokrosodásban alkalmazható herbicid a szárbaindulás kezdetétől a zászlós levél kiterüléséig is kijuttatható.

Virágzástól az érés végéig (V.–VI. hó)

Nem szabad megfeledkezni a virágzás és érés időszakában megjelenő ízeltlábúak elleni védekezésről sem – például tömeges megjelenésük esetén védekezni kell a gabonaszipolyok és a gabonafutrinka imágója ellen. Az ellenük való védekezést megnehezíti, hogy a közeli betakarításból adódóan kalkulálni kell a kijuttatható hatóanyagok élelmezés-egészségügyi várakozási idejével (ÉVI) is.

A virágzás időszakában érkező csapadék jelentősen növeli a kalászfuzáriózis és a szártőfuzáriózis kialakulását.

Érés, betakarítás (VI.–VII. hó)

Lényeges, hogy a beérett állomány ne lépjen a kényszer- vagy túlérés stádiumába, illetve  kulcsfontosságú tényező a betakarításra váró, beérett állományok megázásának elkerülése is.

Ha az állomány a betakarítás idejére elgyomosodott volna, úgy a betakarítást megelőzően két héttel a glifozát hatóanyagú készítményeket használhatjuk deszikkálásra. Ez a kezelés a termés mennyiségére már nem lesz hatással, de megkönnyíti a kombájn munkáját és  a szemek nedvességtartalmát is csökkenti.

Indexkép: pixabay.com