A natúrbor-előállítást az utóbbi években szinte már mozgalomnak is tekinthetjük, ugyanis számos országban egyre több követőre és fogyasztóközönségre talál. Sokan gondolják úgy, hogy a szőlőtermesztésben és a borkészítésben is vissza kell térni a gyökerekhez, a régmúlt idők hagyományos borászati gyakorlatához. Ez jelenti ma a natúrbort.
A natúrbor-készítés mozgalmának gyökerei 1978 körülre nyúlnak vissza, amikor a francia Beaujolais-ben először készítettek bioszőlőből kén- és adalékmentes borokat. A „vin méthode nature" elnevezés szerint minősített organikus ültetvényen termett szőlőből készülhet csak "igazi" natúrbor, a termelők ehhez a szőlőt csakis kézzel szüretelhetik, továbbá kizárólag spontán erjedési folyamatokat alkalmazhatnak. Adalékanyagokat tilos a borhoz adni, nem módosítható a szőlő összetétele és tiltott a szűrés, valamint a hőkezelés is, amit a technológia durva beavatkozásnak tart. Mi több: a bort kénezni sem szabad.
A borban zajló folyamatokat a szőlő betakarítása után az anyatermészet irányítja – forrás: Pixabay
Tehát nagyjából arról van szó, hogy a bort a lehető legkevesebb beavatkozással készítik el, a szőlő betakarítása után az anyatermészetre bízzák. Ezért ezek a borok a hagyományos eljárással készült nedűkhöz képest illatban összetettebbek, megjelenésben pedig zavarosabbak. Ami a hagyományos borok esetében hiba és esztétikai probléma, az a natúrborok hívei körében nem számít rendellenességnek.
No és mi a helyzet a biodinamikus borokkal? Ez egy már egy másik kategória.
A biodinamikus gazdálkodás hátterében az úgynevezett holisztikus szemléletmód áll, melynek alapja az, hogy a teljes gazdaság egységes egészet képez, a haszonállatokkal, termesztett növényekkel, a tájképi elemekkel és a tágabb környezettel együtt, egészen a csillagokig. A munkálatok, beavatkozások tervezésekor figyelembe veszik például a holdállást is. A biodinamika központi célja a talajon keresztül a növénybe ható erők regenerálása, amit komposzt vagy trágya segít.
