Meggy
A Magyarország számára releváns versenykörnyezetet a meggy piacán döntően négy ország: Lengyelország, Magyarország, Szerbia és Németország alkotja, együttesen 300-400 ezer tonnás termésmennyiséggel. Németország termelése egyre csökken, főleg vételi pozícióval lép fel a piacon. Lengyelország a legnagyobb meggytermelő évente átlagosan 170-180 ezer tonna terméssel, ezt követi Szerbia a 80-95 ezer tonna közötti átlagos mennyiségével. Magyarország elmúlt tízéves átlagtermése 70 ezer tonna körül alakul. A legrosszabb években (2007, 2019) az 50 ezer tonnát alig haladta meg, míg a legjobb évjáratokban (2014, 2018) 90 ezer tonna körül alakult.
Magyarország elmúlt tízéves átlagtermése 70 ezer tonna körül alakul – fotó: Shutterstock
A meggy jellemzően feldolgozóipari alapanyag. Európában a legnagyobb mennyiségben előállított feldolgozott késztermékek a fagyasztott meggy, a -lé és -sűrítmény, illetve a meggybefőtt.
Magyarország évi átlagos 70 ezer tonnás meggyterméséből 15-20 ezer tonna kerül exportra, 50-55 ezer tonna pedig a belső piacainkon értékesül.
A hazai meggyágazat vezérterméke, a meggybefőtt tekintetében Németország és Magyarország egymásra utaltsága nagyon nagy. A német igény döntő részét hazánk elégíti ki, illetve a hazai gyártás döntő részét egyedül Németország veszi fel, így a meggybefőtt kvázi „egypiacos” termék. Tovább fokozza a konzervmeggy-, illetve meggybefőttpiac „kétoldalúan monopol” jellegét, hogy
meggybefőtt gyártására egész Európában szinte csak a magyar meggy alkalmas.
Így gyenge termés esetén az alapanyagnak nincs alternatív beszerzési forrása, ezért a termelő kerül jó alkupozícióba. Ez azonban fordítva is igaz: a magyar meggytermés döntő részét csak a – magyar vagy német – konzervipar felé tudjuk levezetni, ennélfogva nagy termés esetén más érdemi lehetőség híján a vevői oldal van jó alkupozícióban. Erre vezethető vissza a meggy árának hektikus és széles intervallumban történő mozgása.
A 2019. évben a termésmennyiség és -minőség szempontjából rossz szezont zárt a a magyar meggy. Az országos termés 53 ezer tonna körül realizálódott, ami minden idők egyik legalacsonyabb termése. A május-júniusi extrém sok csapadék miatt a minőség is gyenge volt, ami jelentősen rontotta a feldolgozhatóságot és a kihozatali mutatókat.
A 2019. évben összességében keresleti piac alakult ki, de a keresletet mérséklő egyes tényezők jelenléte miatt extrém magas árak nem alakultak ki.
Cseresznye
A világ összes cseresznyetermése meghaladja a 3 millió tonnát, ebből világkereskedelemben mintegy 400 ezer tonna mennyiség mozog. A meghatározó cseresznyetermelő országok Törökország, az Egyesült Államok, Kína és Chile. Az Európai Unió legnagyobb termelői Spanyolország és Olaszország.
A termesztésben az elmúlt 10 évben gyökeres változások történtek, a gyenge növekedésű alanyok használatának elterjedése révén növekedett a termelés intenzitása. A meghatározó termelő országok egyre több intenzív művelési rendszerű ültetvényt hoztak létre, kialakult és letisztult az ilyen művelésmódhoz kapcsolódó termesztéstechnológia. A modern posztharveszt technológiáknak köszönhetően a cseresznye piaca mára szinte globálissá vált, a megtermelt áru nem ritkán kontinenseket utazik a termelőtől a fogyasztóig.
Magyarországon jelenleg mintegy 2 850 hektáron termesztünk cseresznyét – fotó: Morvai Gergő
Az Európai Unió éves cseresznyetermése 600-650 ezer tonna körül mozog. Olaszország az EU legnagyobb termelője, 30 ezer hektár termőfelületről évente 100-130 ezer tonna cseresznyét takarítanak be. Az olasz fogyasztók a csillogó, vörös héjú, nagy gyümölcsméretű, ropogós fajtákat kedvelik. A gyümölcs jellemzően a belső piacokon kerül értékesítésre, az export mennyisége nem jelentős. A második legnagyobb termelő, Spanyolország 25- 26 ezer hektáron évente 85-100 ezer tonna cseresznyét termel.
A piaci értékesítésben a korai fajták gyümölcsének egyre nagyobb a szerepe. Spanyolország a legnagyobb európai exportőr 22-30 ezer tonna közötti éves mennyiségekkel. Fő vásárlója az Egyesült Királyság, mely a teljes export mennyiség 25 százalékát veszi fel. Mellette Franciaország és Németország vásárolnak nagyobb tételekben. Az Unión belül jelentősebb cseresznyetermelés folyik még Görögországban és Ausztriában.
Magyarországon jelenleg mintegy 2 850 hektáron termesztünk cseresznyét. A termőterület az elmúlt másfél évtizedben növekvő tendenciát mutatott, az ezredforduló környéki 1 000 hektár emelkedett 2019-re 2 850 hektárra. Területi fejlődését annak köszönheti, hogy a kevésbé rentábilis és nagy tőkeigényű gyümölcskultúrákról való váltás sok termelő érdekét motiválja e faj irányába. Ugyanis összességében egy potenciálisan jól jövedelmező, viszonylag alacsony termesztéstechnológiai ráfordításokkal művelhető és relatíve kis tőkeigényű gyümölcsfaj, így üzemgazdasági szempontból viszonylag „hálás” növény.
A hazai ültetvények mintegy 80 százaléka extenzív művelési rendszerű. A félintenzív és intenzív ültetvények aránya nem haladja meg a 20 százalékot, jóllehet jövőbeni versenyképességünk szempontjából közel fordított arány lenne a kívánatos. Munkaerőigénye a betakarítás időszakában nagyon magas, 600-1 200 munkaóra hektáronként. Így a munkaerőhiány ezen ágazat esetében is a fejlődés jelentős korlátja.
Termelésünk szerkezetében lassú átalakulás folyik. Fajtahasználatunkat tekintve meghatározó fajtánk még mindig a Germersdorfi óriás 20 százalékos aránnyal. Ezt követi a Bigarreau Burlat és a Van körülbelül 10-10 százalékkal. A régebbi magyar nemesítésű fajták, mint a Margit, Katalin, Linda, összességében 20 százalék körüli részt képviselnek. Jó tendencia, hogy terjedőben vannak az újabb nemesítésű magyar fajták, mint a Carmen, a Rita vagy a Vera. Emellett az új, intenzív művelésre telepített ültetvényekben egyre nagyobb szerepet kapnak az amerikai és olasz fajták, valamint a gyenge növekedésű alanyok használata. Átlaghozamaink még mindig 3-6 t/ha között mozognak. Exportunk elsősorban a keleti vagy a szomszédos országok irányába koncentrálódik.
Az előállított termésmennyiség nagyon erősen függ az évjárattól. A cseresznye talán az egyik legrosszabb termésbiztonságú gyümölcsfajunk, mivel nagyon érzékeny a tavaszi fagyokra, a virágzási időszak időjárási körülményeire és a megporzási viszonyokra, majd az érés időszakában a sok csapadék okozta gyümölcsrepedésre. Utóbbi akár pár nappal a szüret előtt is megsemmisítheti a termést. Ezek függvényében az éves termésmennyiség az elmúlt tíz évben nagyon széles intervallumban, az 5 és 18 ezer tonna között ingadozott, egy átlagos évben mintegy 13-15 ezer tonnát állítunk elő. A cseresznye 3-4 százalékos részarányt képvisel a hazai gyümölcságazatból.
A termés 70-80 százaléka belföldön kerül értékesítésre, 20-30 százaléka jut külföldi piacokra. Az exportlehetőségeink jók, az utóbbi időben a környező országok, mint Románia vagy Szlovákia erősödő érdeklődést mutatnak a magyar cseresznye iránt. Az importált cseresznye mennyisége egyelőre csekély. Az európai kereskedelemben meghatározó exportőr Spanyolország áruja a fő versenytársunk.
Versenyképességünk fokozásához a korszerű termesztéstechnológiával művelt ültetvények arányának növelése, a nagy gyümölcsméretű, jól szállítható és hosszabb ideig pulton tartható fajták bevezetése a termesztésbe és a korszerű posztharveszt technológiák használata elengedhetetlen. Legnagyobb kihívás a jól szervezett és növekvő piac megteremtése.
A 2019. év az elmúlt tíz év egyik legrosszabb cseresznyeszezonját hozta, a termés a normális évjáratok termésének mindössze fele volt, mintegy 8 ezer tonna, és ennek egy része is minőségi problémákkal küzdött.
Szilva
A világ szilvatermelése az utóbbi években 10-12 millió tonna között mozog. A legnagyobb termelő Kína, a termőfelület 1,7 millió hektár fölött van. Termésmennyisége most már meghaladja a 6 millió tonnát. Kína után a második legnagyobb termelő Szerbia 500-600 ezer tonnával. A termés nagy részét nemzeti italuk, a slivovica készítésére használják fel. Jelentősebb termelők még Chile, Törökország és Irán, Bosznia-Hercegovina és az Egyesült Államok.
A világ szilvatermelése az utóbbi években 10-12 millió tonna között mozog – fotó: Shutterstock
A legnagyobb exportőr Spanyolország, kicsit lemaradva követi Chile, majd Olaszország és Dél-Afrika következnek. A legnagyobb importőrök az Európai Unión belül Németország és az Egyesült Királyság. Az Európai Unió szilvapiacát is komolyan érintette az orosz embargó bevezetése. Oroszország az egyik legnagyobb importőr, a világkereskedelemben mozgó áru 11 százalékát veszi fel évente. Korábban az összes importált mennyiség 21 százalékát az Európai Unió tagországaitól szerezte be. Szerbia – mint jelentős termelő és nem uniós tag – lehetőségei ezért megerősödtek az orosz piacon.
Az Európai Unióban jelenleg 160 ezer hektáron termelnek szilvát. A termőterület nagyon jelentősen csökkent, az ezredfordulón még 250 ezer hektárhoz közelített. A betakarított termés mennyisége az elmúlt években 1,3-1,5 millió tonna között ingadozik, és a termőterület drasztikus csökkenése ellenére nem mutat érdemi változást, vagyis a termelési színvonal jelentősen emelkedett. Magyarország piaci részesedése az Európai Unióban 4-5 százalék, amivel nem lehet piacmeghatározó.
Európa legnagyobb (EU 28-on kívüli) szilvatermelője Szerbia, átlagosan 400-500 ezer tonna szilvát állít elő évente. Ezzel képes egyes években jelentős túlkínálatot és nyomott árakat előidézni. A tagállamok közül Románia a legjelentősebb termelő.
Magyarország az uniós csatlakozás környékén 5 300 hektáron termesztett szilvát, ami az azt követő 10 évben folyamatosan emelkedett, és 2015-re már megközelítette a 8 000 hektárt. A területi bővülés oka alapvetően nem a kimagasló jövedelmezőség volt, hanem – az intenzív gyümölcskultúrákhoz képest – mérsékeltebb tőkeigény és a gépesíthető betakarításnak köszönhető alacsonyabb munkaerőigény. Az utóbbi néhány évben azonban a termőterület meredek zuhanásnak indult, 2019-ben már csak 6 417 hektáron termesztettünk szilvát. Az éves termésmennyiség 50-80 ezer tonna között ingadozik évjárattól függően. A termelési színvonal tekintetében vannak jelentősebb elmaradásaink. A hazai szilvatermés körülbelül 75-80 százaléka a belföldi piacon kerül értékesítésre, 20-25 százalékát pedig exportáljuk.
A 2019. évi magyarországi szilvatermés közepes-jó szintet mutatott: a 62 ezer tonna magasságában zárt, amivel alig maradt el a sokéves átlagnak tekinthető 65 ezer tonna mögött. Ezzel az általában relatíve gyenge 2019. évi gyümölcstermés közepette a gyümölcsfajok rangsorában összességében egészen jól teljesített.
Kajszi
A világ kajszitermelése 2005 és 2015 között megduplázódott, mára meghaladja a 4 millió tonnát. A világ legnagyobb termelője Törökország.
Az Európai Unió éves kajszitermelése 600-700 ezer tonna között mozog, mely mennyiség 68 ezer hektárról kerül le. A négy legnagyobb termelő, Olaszország, Franciaország, Spanyolország és Görögország együttesen az Európai Unió kajszitermésének 80-85 százalékát adják. Az európai termés kereskedelme jórészt az Unió határain belül történik, a legnagyobb exportőrök Spanyolország és Franciaország. Németország friss kajsziból vezető importőr.
A világ kajszitermelése 2005 és 2015 között megduplázódott, mára meghaladja a 4 millió tonnát – fotó: Shutterstock
Magyarországon a kajszitermés évjárattól függően a 10 és 40 ezer tonna között ingadozik, többéves átlagban 25 ezer tonna. Ezzel részesedésünk az Európai Unió kajszipiacán mindössze 4-5 százalék. 2008 és 2014 között folyamatosan csökkent az ültetvények területe, 5,2 ezer hektárról 4 ezer hektár alá zuhant. Az utóbbi években azonban újra növekedésbe kezdett, sok gyümölcstermelő, aki kevésbé gazdaságos fajokat, illetve ültetvényeket számolt fel, a cseresznyéhez hasonlóan perspektívát lát a jó piaci pozíciókkal, illetve potenciálisan jó jövedelmezőséggel rendelkező kajsziban. Emellett összesen körülbelül 900-1 000 hektár nagyságrenddel egyenértékű lehet a kis- vagy házikerti termelés.
Fajtahasználatunkban a többi kajszitermesztő országéhoz hasonlóan a helyi fajták dominálnak. A fajtaszortiment átalakulását elsősorban az áruval szembeni piaci követelmények változása motiválja.
A 2019. év nagyon jó termést hozott kajsziból, gyakorlatilag az egyetlen gyümölcsfajunk volt, mely átlag fölötti termést produkált.
Őszibarack
A világ őszibarack- és nektarintermelése növekszik, és ez a tendencia várhatóan a közeli jövőben sem változik majd, a teljes termés jelenleg 20 millió tonna körül mozog. A világszintű növekedés Kínának köszönhető, az ázsiai ország a világ vezető termelője. A termőterület 800 ezer hektár körüli, az éves termésmennyiség mára elérte a 13 millió tonnát. A mennyiséget tekintve jelentős termelő még a világban az Egyesült Államok és Törökország.
A világ őszibarack- és nektarintermelése növekszik – fotó: Shutterstock
Az Európai Unió összes őszibarack- és nektarintermése az utóbbi 15 évben a 3,7-4,3 millió tonna között stagnál 230-240 ezer hektár termőterület mellett. A termelést négy tagállam uralja, sorrendben első Olaszország, őt követi Spanyolország, Görögország és Franciaország. Ez a négy ország állítja elő az Európai Unió termésének 95 százalékát, az összes többi tagország 3 és 60 ezer tonna közötti, a „nagyokhoz” képest elhanyagolható mennyiségű őszibarackot állít elő.
Magyarországon az őszibarack és a nektarin termőterülete az utóbbi években jelentősen lecsökkent. Az éves termés az időjárási körülményeknek megfelelően nagyon erősen ingadozó, 16-60 ezer tonna között mozog, ami a rossz termésbiztonságra hívja fel a figyelmet. A hazai termés szinte teljes mértékben belföldi felhasználásra kerül, és körülbelül fele-fele arányban oszlik meg a frisspiac és a feldolgozóipar között.
Az ültetvények 55 százaléka 15 évesnél idősebb, az öntözött ültetvények aránya mindössze 15 százalék. Az európai léptéknek megfelelő ’’jó ültetvény’’ kategóriába körülbelül 1 000 hektár tartozhat. Fajtahasználatunk sem korszerű.
Terméshozamaink 10-20 t/ha közöttiek, mely messze elmaradt a nyugat-európai 40 t/ha átlaghozamoktól. Fagy- és jégvédelem tulajdonképpen nincs, a belvíz is komoly gondokat jelent a termelőknek. A termelés szétaprózott, szervezetlen, egységes minőségű és nagy mennyiségű árualapok nincsenek. Ez rendszeresen értékesítési nehézségekhez vezet.
2019-ben nagyon jól indult a virágzás, azonban ország őszibarack-termőterületének harmadát adó szatymazi termesztőkörzet súlyos fagykárokat szenvedett. Ennél fogva az őszibarackban 2019-ben közepes szinten (38 ezer tonna) maradt a termés. Különösebb növényvédelmi problémák nem voltak ebben az évben, de a jégvert ültetvények termését a feldolgozóiparba kényszerültek értékesíteni a termelők.
