A kereskedelemben többféle káliumtrágya is kapható, áruk nagyon különböző, és ismert az is, hogy egyeseknek kedvezőtlen hatása is lehet néhány növénykultúrára, ezért helyes megválasztásuk meghatározó lehet a termesztés eredményességére.
Noha az utóbbi időben más összetételű készítmények is forgalomba kerültek (pl. káliumfoszfát stb.), alapvetően, döntő többségében a dísznövény-, a szőlő-, a zöldség- és a gyümölcstermesztésben a káliumtrágyák három típusát: K-kloridot, K-szulfátot és a K-nitrátot használják. Árukat figyelembe véve a legolcsóbbak a kloridok, a legdrágábbak a nitrátok, a szulfátok árfekvése valahol a kettő között helyezkedik el.
Ilyen vonatkozásban logikusnak az tűnne, hogy gazdaságossága miatt a termesztőknek a kloridot kellene felhasználásra javasolni, de ennek ellentmond egyes növények – többnyire kertészeti kultúrák – klórérzékenysége.
Növénytáplálási vonatkozásában a klór fontos, nélkülözhetetlen elemnek tekinthető, ozmotikusan aktív anyagként fontos szerepet játszik a turgor szabályozásában, de több enzim aktivitására is hatással van. Hiányának szimptómáival – például sárgulás, hervadás, levélhullás – általában nem vagy csak kivételes esetben lehet találkozni. Ugyanakkor túladagolásának tünetei – noha ezek is viszonylag ritkán tapasztalhatók – ismertek a növénytermesztésben (kezdetben kékes-zöld levélszín, levélszélek és csúcsok megbarnulása, a levéllemez bronzos elszíneződése, a lombozat sárgulása).A gyakorlatban kevésbé a felsorolt szimptómákkal jelentkező akut tünetek miatt, sokkal inkább a termés minőségének, beltartalmi értékeinek romlása az, amiért kerülni javasolják a klórtartalmú műtrágyák használatát.
A termés minőségének, beltartalmi értékeinek romlása miatt javasolják kerülni a klórtartalmú műtrágyák használatát – fotó: Shutterstock
Klór a légkörből az esőzések során, a leveleken keresztül kerül a növénybe, a lombfelület nagyságából, a levélzet helyzetéből adódóan fajonként (esetleg fajtánként), eltérő mennyiségben. Általában a talajok is tartalmaznak olyan mennyiségben klórt, amennyire a növénynek a fentiekben említett élettani folyamatokhoz feltétlenül szüksége van. (A talajban ionos formában, anionként (Cl-) van jelen, ahonnan a növények ionos formában a gyökéren keresztül veszik fel.)
A kloridion sem a talajásványokhoz, sem a szerves anyagokhoz nem kötődik, ebből adódóan a gyökérzónából a csapadék hatására könnyen kimosódik!
Milyen esetben, mikor kell klórmérgezéssel számolni a termesztés során?
Három eset az, amikor a klór károsító hatásával számolni kell:
• Öntözéskor, főleg fertőtlenített vizek használatakor. Amennyiben az öntözésre használt víz kloridtartalma 50 mg/l-nél kisebb, kiválónak mondható, a klórra legérzékenyebb növények (pl: orchideák, broméliák stb.) öntözésére és a vízkultúrás termesztésben is biztonságosan használható. Az 50-100 mg/liter klórmennyiségű vizek sem okoznak termesztési zavart, a zöldség-, a gyümölcsfélék és a szőlőültetvények öntözésére egyaránt alkalmasak. Gond a 170-180 mg/l értéket meghaladó öntözővizek esetében van, az ilyen vizek használata kertészeti növényeknél nem javasolt.
• Istállótrágyák esetében. Erősen fertőtlenített istállókból származó, főleg hígtrágyák esetében áll fenn a veszély.
• Trágyázáskor, klórtartalmú káliumműtrágyák használata során.
Klórérzékenységük alapján a termesztett növényeket három csoportba szokás sorolni
(Bár meg kell jegyezni, hogy a fajon belül, a fajták között is van ilyen tekintetben különbség)
Klórra érzékenyek:
• uborka, dinnyék, tök, paprika, cékla, bab, hagyma, dohány
• viola, broméliák, orchideák, cserepes dísznövények
• magnólia, klemátisz, fenyők
• málna, szamóca, pirosribiszke, köszméte, cseresznye
Klórra kismértékben érzékenyek:
• paradicsom, borsó, padlizsán, káposztafélék, fejes saláta, burgonya
• krizantém, szabadföldi évelők, hagymások
• hárs, juhar
• őszibarack, szilva, meggy, alma
• szőlő
Klórt „tűrők”:
• retek, petrezselyem, sárgarépa, paszternák, zeller, csemegekukorica, spárga
• körte, feketeribiszke
• szántóföldi növények (gabonafélék, cukorrépa, kukorica, napraforgó, szálas takarmánynövények)
• egyéb fásszárúak, szárazkötészeti anyagok
A kukorica a klórt "tűrő" növények közé tartozik – fotó: Shutterstock
/A klórérzékenységére több besorolás is készült. Abból adódóan, hogy a vizsgálati körülmények (vizsgálati módszer és szempontok) nem azonosak, a besorolás sem egységes./
A klórtoxicitást okozó tényezők közül a klórral fertőtlenített szerves trágyák és a 170-180 mg/l-nél magasabb klórtartalmú öntözővizeken kívül a káliumtartalmú műtrágyák megválasztásánál kell figyelemmel lenni.
A klórra érzékeny és kismértékben érzékeny növények esetében káliumkloridot tartalmazó műtrágyát ne használjunk!
Különösen vonatkozik ez a fejtrágyázásra és tápoldatozásra, továbbá a korai (téli) hajtatásra, amikor a fényhiány miatt a növények fokozott mértékben érzékenyek.
Alaptrágyázásra, a klórra kismértékben érzékenyek esetében, laza talajokon a kimosódás miatt esetleg használhatók a klórtartalmú egyedi és összetett műtrágyák abban az esetben, ha csak kisebb adagról, 200-300 kg/ha (20-30 g/m2) hatóanyagról van szó. Minden egyéb esetben az érzékeny és kismértékben érzékeny fajoknál alaptrágyázáshoz szulfát (kénsavas káli, Patentkáli stb.), fejtrágyázáshoz szulfát és nitrát (káliumnitrát) összetételű műtrágyákat használjunk!
