Lombtrágyázás hatására fokozódik a fotoszintézis és a légzés intenzitása, az enzimrendszer működése, kedvezően hat a sejtkolloidok fizikai és kémiai állapotára. Ugyanakkor a levélen keresztül felvett tápanyagok serkentőleg hatnak a gyökértevékenységre is.
A zöldségtermesztéshez többnyire jobb területet, termékenyebb talajokat választunk a vetemények számára, rendszeresen használunk szerves trágyát, műtrágyákat, gyakran tápoldatozzuk a növényeket, ennek ellenére előfordul, hogy egy-egy zöldségfaj levele megsárgul, jellegzetes tápanyag-hiánytünetet mutat. Vagyis gyakran találkozunk azzal az esettel, amikor van elég tápanyag a talajban, csak azt valamilyen okból kifolyólag a növények nem tudják hasznosítani. Ezt a jelenséget az agrokémia relatív vagy viszonylagos tápanyaghiánynak nevezi.
Míg a talaj tápanyaghiányát hagyományos módon, a talajra vagy talajba juttatott szerves és műtrágyákkal jól lehet pótolni, addig a viszonylagos, vagyis relatív tápanyaghiány esetében ez a megoldás nem járható, tekintettel arra, hogy a tápelemek felvételét akadályozó tényezők továbbra is fennállnak, és ebből adódóan a pótlólagosan adott tápelemek felvételét változatlanul akadályozni fogják.Intenzív termesztési módok alkalmazása esetén az is előfordul, hogy gyorsan kell beavatkozni a növény táplálásába, a talajon keresztüli trágyázás lassúnak bizonyulna a tápanyagok lassú mozgása, a talaj kötöttsége, a gyökerek mélyen történő elhelyezkedése miatt.
A fenti két esetben megoldást jelenthet a levélen keresztüli tápanyag-adagolás, más néven lombtrágyázás. Elméletileg valamennyi növényi tápelem pótolható a levélzeten keresztül, de igazán nagy jelentősége a lombtrágyázásnak a mikroelemek, a magnézium, a nitrogén és bizonyos időszakokban a foszfor esetében van.
Lombtrágyázásra alkalmas műtrágyakészítményre jellemző a jó, maradék nélküli oldékonyság, továbbá a könnyen hasznosuló kémiai forma, amelynek nincs vagy minimális a perzselő hatása, valamint jól keverhető növényvédő szerekkel. Egy-egy tápelem hiányának pótlására a mono típusú (egy hatóanyagot tartalmazó készítmények) általában hatékonyabbak, mint a komplex trágyák.
Mikroelemek esetében széles körben alkalmazzák az egyszerű sókat – mindenekelőtt a szulfátokat – és a lassúbb oldódásuk miatt kicsapódásra kevésbé hajlamos kelátokat.
A jó hatásfok azonban nagymértékben függ az alkalmazás módjától.
Lombtrágyázás hatására fokozódik a fotoszintézis és a légzés intenzitása – fotó: Shutterstock
Annak érdekében, hogy a lombtrágyázás elérje a megcélzott hatást, a következőkre kell figyelemmel lenni:
• Lombtrágyázáshoz jó minőségű, lágy vizet használjunk, a lombtrágyák hatóanyaga kemény vagy erősen szikesítő (magas EC-értékű) vízben kicsapódhat, a növény számára felvehetetlen kémiai formává alakulhat át.
• Jobb hatásfok érhető el, és kisebb a perzselési veszély, ha nem tömény oldatot, hanem hígabbat, de gyakrabban használunk. Általában 0,1-0,5 százalékos oldatokat javasolnak a gyártók a készítményekhez. A keserűsó és néhány kevésbé perzselő hatású lombtrágya esetében még az 5 százalékos töménység is megengedhető.
• Az előzőből következően a lombtrágyaoldat EC-értéke – ami összetevődik a lombtrágya EC-értékéből és az öntözővíz sótartalmából – együttesen ne haladja meg a 2,5-3 EC-t. A töménység iránt a növények különböző mértékű érzékenységet mutatnak, általában a zöldségfélék, főleg a lazább szöveti rendszerrel bíró hajtatott zöldségfajok érzékenyebbek.
• A lombtrágyázás csak akkor hatásos, ha nagy, fejlődésben lévő, egészséges lombozata van a növénynek. Gombás, baktériumos betegségekkel vagy kártevőkkel fertőzött levélzet tápanyagfelvétele és tápanyagszállító, illetve asszimiláló funkciója gyenge, esetenként nulla. Fajonként is eltérő a levél morfológiájából adódó hatékonyság; az uborka, dinnye esetében nagyon jó, a hagymánál, sárgarépánál és petrezselyem esetében gyengébb. Fiatalabb levelekre, hajtásokra juttatva jobb hatékonyság érhető el, mint az idősebb levelek esetében. Intenzív növekedés időszakában (május, június) különösen gyors és kedvezőbb hatással számolhatunk.
• 15 0C alatt jelentős mértékben romlik a lombtrágyák oldékonysága, ugyanakkor 21-22 0C felett bizonyos bomlások, vegyületek gázosodása történhet meg, ami nemcsak abban jelentkezik, hogy rosszabb a hatásfoka a készítménynek, hanem abban is, hogy már a lombtrágya hígabb töménységben is perzsel. Lehetőség szerint 18-20 0C-os vizet használjunk feloldáshoz.
A lombtrágyázás csak akkor hatásos, ha nagy, fejlődésben lévő, egészséges lombozata van a növénynek – fotó: Shutterstock
• Nagy melegben, tűző napsütés alkalmával a perzselés veszélye miatt ne permetezzünk, legjobbak az esti vagy a kora reggeli órák. A lombtrágya gyors beszáradása rontja a hatásfokot.
• A lombtrágyák döntő többsége növényvédő szerekkel együtt is kijuttatható. A jó oldódás miatt fontos a bekeverési sorrend. Először a poralakú (WP) növényvédő szert oldjuk fel, ezt kövesse az oldatformájú növényvédő szer hozzáadása (EC), és csak ezután keverjük be a lombtrágyát. Amíg egy-egy készítmény nem oldódott fel tökéletesen, addig a következő szert ne keverjük a permetléhez. Egyszerre három szernél többet ne keverjünk össze (gomba vagy baktériumölő szer, rovarölő szer és lombtrágya).
• Az összekevert készítmények hatásmechanizmusa nagyon bonyolult, nagyon nehéz előre megítélni a keverhetőségüket, ugyanakkor keverhetőségi táblázatok az új szerekről nem készülnek. Ezért új szerek használatakor az első alkalommal tanácsos egy próbakeverést alkalmazni, és megfigyelni az oldódást, esetleges kicsapódást.
A cikknek folytatása következik!
