A be­teg nö­vé­nye­ken megjelenő tü­ne­tek egyér­tel­műen patogén gom­bás fertőzésre utal­tak, és nagy va­ló­szí­nű­ség­gel a kül­föl­di szak­iro­da­lom­ban leírt egyik csillagfürtbetegséggel azo­nos, ame­lyet kü­lön­böző Colletotrichum-fajok okoz­hat­nak (Fischl G. és mtsai 2005).

A következő esztendőben, a be­teg­ség an­nak el­le­né­re, hogy fe­hér vi­rá­gú édes csil­lag­fürt tel­jes ve­tés­te­rü­le­tén csá­vá­zott vetőma­got ve­tet­tek, olyan kör­ze­tek­ben is fel­lé­pett, ahol az előző év­ben nem volt. 2005-ben a kór­oko­zó nem csak a fe­hér vi­rá­gú édes, ha­nem a fe­hér vi­rá­gú ke­se­rű csil­lag­fürt ve­tés­te­rü­le­té­nek je­lentős szá­za­lé­kát ki­pusz­tí­tot­ta (Len­ti és mtsai 2005, 2006a, 2006b).

2006-ban a fe­hér vi­rá­gú csil­lag­fürt mel­lett a be­teg­ség azok­ban a csillagfürtfajokban is fel­lé­pett, ame­lyek­ben ed­dig fertőzést nem ész­lel­tünk. Az utób­bi fa­jok­ban a fertőzés, il­let­ve a tü­ne­tek, a fe­hér vi­rá­gú csil­lag­fürt­höz vi­szo­nyít­va, mintegy 30–35 nap­pal később je­len­tek meg, de el­ter­je­dé­se ha­son­lóan in­ten­zív, gyors üte­mű volt. A tel­jes nö­vény­ál­lo­mány 1–2 nap alatt meg­fertőződött.

A kék vi­rá­gú csil­lag­für­tön (L. angustifolius L.) a fertőzés ha­tá­sá­ra a virágzati ten­gely­nek a fertőzés fe­let­ti ré­sze el­gör­bült, majd el­szá­radt, a vi­rá­gok le­hul­lot­tak (2. áb­ra). Ha­son­ló tü­ne­te­ket oko­zott a gom­bás fertőzés a vál­to­zé­kony csillagfürtfajon (L. mutabilis Sweet) is (3. áb­ra). A rö­vi­debb te­nyész­ide­jű sár­ga vi­rá­gú csil­lag­fürt (L. luteus L.) ese­té­ben a nö­vé­nyek zö­mén a fertőzés tü­ne­tei elsődlegesen a hü­ve­lye­ken je­len­tek meg, ahol sza­bály­ta­lan ke­rek­ded világos, majd vö­rö­ses­bar­na be­süp­pedő fol­tok ala­kul­tak ki (4. áb­ra). A gomba a fia­ta­labb hü­ve­lyek­ben meg­­aka­dá­lyoz­ta a mag­vak kifejlődését, az idősebb hü­ve­lyek­be ha­tol­va át­ter­jedt a mag­vak­ra is (Len­ti és mtsai 2006c).

Az antraknózis a nem­zet­kö­zi szak­iro­da­lom­ban régóta is­mert csillagfürtbetegség. A kö­zel­múl­tig azon­ban kü­lö­nö­sebb prob­lé­mát nem oko­zott. A csillagfürttermesztéssel kap­cso­la­tos 1985-ös nem­zet­kö­zi fel­mé­rés ar­ra ke­re­sett vá­laszt, hogy az egyes or­szá­gok­ban, a pa­ra­zi­ta gom­bák kö­zül me­lyek a nö­vény főbb kór­oko­zói, és ezek mi­lyen mér­té­kű ve­szélyt je­len­te­nek. Az ada­tok­ból megál­la­pít­ha­tó, hogy a ve­szé­lyes­sé­gi sor­rend­ben a Colletotrichumot, Chi­le és Spa­nyolor­szág első hely­re, Bo­lí­via, Bra­zí­lia és Por­tu­gá­lia a má­so­dik hely­re tet­te, a fel­mé­rés­ben részt vevő töb­bi or­szág, Auszt­rá­lia, Dél-Af­ri­ka, Né­metor­szág, Fran­ciaor­szág, Len­gyelor­szág, Szov­jetunió, Ang­lia, USA vi­szont meg sem em­lí­ti a csil­lag­fürt kór­oko­zó gom­bái kö­zött (Baylis és Hamblin 1986).

Az utób­bi 10 év­ben meg­sok­szo­ro­zó­dott a kü­lön­böző csillagfürtfajok kolletotrihumos be­teg­sé­gé­vel fog­lal­ko­zó tu­do­má­nyos köz­le­mé­nyek szá­ma. A Colletotrichum gloeosporioides új-zé­lan­di megjelenéséről Harvey és mtsai (1996) kö­zöl­nek ada­to­kat, és megem­lí­tik, hogy a kór­oko­zó több Lupinus fajt is meg­be­te­gí­tett. Ez a faj fertőzte meg Nyu­gat-­Auszt­rá­liá­ban a fe­hér vi­rá­gú (Lupinus albus) és a kék vi­rá­gú (L. angustifolius) csil­lag­für­tö­ket (Simpfendorfer és mtsai 2004), és oko­zott je­lentős kárt (Geoff 2003).

A kór­oko­zó len­gyelor­szá­gi ká­ro­sí­tá­sá­ról Jeske és Prusinski (2001) ad­nak rész­le­tes tá­jé­koz­ta­tást. Megál­la­pí­tot­ták, hogy a fe­hér vi­rá­gú csil­lag­für­tön (Lupinus albus) előfor­du­ló mint­egy 18 gom­ba­faj kö­zül a C. gloeosporioides az, ame­lyik legin­kább ve­szé­lyez­te­ti a nö­vényt.

Az Egye­sült Ki­rály­ság­ban, Talhinhas és mtsai (2002) vizs­gá­la­ti ered­mé­nyeik alap­ján megál­la­pí­tot­ták, hogy a do­mi­nán­san je­len lévő C. gloeosporioides mel­lett, a L. albus, a L. luteus és a L. angustifolius fa­jo­kat, a C. acutatum is meg­be­te­gí­tet­te.

Nirenberg és mtsai (2002), va­la­mint Feiler és Nirenberg (2004, 2004a, 2005) Né­metor­szág­ból a L. albus, L. angustifolius és L. luteus antraknózis betegségéről kö­zöl­tek rész­le­tes ada­to­kat. Megál­la­pí­tot­ták, hogy a be­teg­sé­get a Colletotrichum lupini (Bondar) Nirenberg, Feiler & Hagedorn, comb. nov. var. lupini és a Colletotrichum lupini var. setosum Nirenberg, Feiler & Hagedorn var. nov. okoz­za.

A csillagfürtfajok ma­gyaror­szá­gi antraknó­zisát oko­zó gomba meg­ha­tá­ro­zá­sá­ra irá­nyu­ló la­bo­ra­tó­riu­mi vizs­gá­la­tok so­rán a fe­hér vi­rá­gú csillagfürtről (L. albus) szár­ma­zó inokulumból, – in vitro – burgonya-dextróz-agar táp­ta­la­jon két Colletotrichum-fajt izo­lál­tunk (Sutton 1992).

A C. gloeosporioides a táp­ta­la­jon sö­tét­szür­ke, vat­ta­sze­rű te­nyé­sze­tet fej­leszt. Légmicé­liumai vi­lá­gos­szür­kék. Szín­anya­got nem ter­mel, a te­nyé­szet fonáka is egy­ne­mű, sö­tét­szür­ke. A gomba 24ą2 şC-on 15 nap alatt nőtte be a 9 cm át­mérőjű Pet­ri-csé­sze fe­lü­le­tén lévő táp­ta­lajt.

Konídiumai hialinok, oly­kor szür­ké­sek, egy­sej­tűek, to­jás­da­dok, meg­nyúl­tan ová­li­sak, egye­sek eny­hén meg­gör­bül­tek, ill. egyik hosszan­ti ol­da­luk eny­hén „be­nyo­mott”. Mé­re­teik: 15,5 (11,8–17,2) Ľ 5,4 (3,3–6,2) ľm.

A C. acutatum a táp­ta­la­jon szür­ke, vat­ta­sze­rű te­nyé­sze­tet fej­leszt. Légmicéliumai vi­lá­gos­szür­kék, oly­kor sár­gás-ró­zsa­szí­ne­sen szí­ne­zet­tek. Szín­anya­ga bor­dó, sötétbordó, egy­ne­mű szí­ne­zett­sé­gű. In­ten­zí­vebb nö­ve­ke­dé­sű, mint a C. gloeosporioides, mert 24ą2 şC-on 9 nap alatt nőtte be, a 9 cm át­mérőjű Pet­ri-csé­sze fe­lü­le­tén lévő táp­ta­lajt.

Konídiumai szin­tén hialinok, eny­hén sár­gá­sak, világos ró­zsa­szí­ne­sek, egy­sej­tűek, gaz­da­gon képződnek. Alak­juk vál­to­za­tos, to­jás­dad, ovál, meg­nyúlt, s egyik vé­gük eny­hén csú­csos, hen­ge­re­sek, haj­lot­tak. Egyik hosszan­ti ol­da­luk „be­nyo­mott” és er­re az ol­dal­ra meg­haj­lik a konídium. A hen­ge­res ala­kúak vé­gei fi­no­man „ki­he­gye­zet­tek”. Mé­re­teik: 14,2 (8,2–16,7) x 3,4 (2,4–4,4) ľm.

In vitro mé­ré­sek alap­ján mind­két gom­ba­faj me­leg­igé­nyes, op­ti­má­lis hőigé­nyük: 28ą4 şC.
Vizs­gá­la­taink alap­ján megál­la­pí­tot­tuk, hogy Ma­gyaror­szá­gon a fe­hér vi­rá­gú csil­lag­fürt (Lupinus albus L.) „gör­bü­lé­ses szár­el­ha­lá­sát” – kül­föl­di szak­iro­da­lom­ban antraknózist – egy­szer­re, egy időben két Colletotrichum-faj, a C. acutatum Simmonds ex Simmonds és a C. gloeosporioides /Penz./ Penz. & Sacc. okoz­za.

A sár­ga vi­rá­gú (L. luteus L.), a kék vi­rá­gú (L. angustifolius L.) és a vál­to­zé­kony (L. mutabilis Sweet.) csillagfürtfajokat csak a C. gloeosporioides /Penz./ Penz. & Sacc. fertőzte.

A nagy re­la­tív pá­ra­tar­ta­lom és me­leg időjá­rás, nagy­mér­ték­ben előse­gí­ti a kór­oko­zó fel­lé­pé­sét, jár­vány­sze­rű, gyors ter­je­dé­sét.

 

Iro­da­lom
Baylis, J. M. and Hamblin, J. (1986): Lupins in the farm­ing system: a survey of production. Proceedings of The Fourth Internacional Lupin Conference Geraldton, Wes­tern Australia. 161–172.
Bor­bély F. (2004): A csillagfürttermesztést ked­vezőtlenül be­fo­lyá­so­ló tényező – új kór­oko­zó. In: Garamszegi T.: A ha­zai édes­csil­lag­fürt-ter­me­lés vizs­gá­la­ta. Szak­mai je­len­tés (Szerződés sz.: 98850/1/2003), Ta­kar­mány­szer­viz Kft., Gye­nes­diás. 8–10.
Bor­bély F. (2006): Ter­me­lé­si út­mu­ta­tó. A fe­hér vi­rá­gú édes csil­lag­fürt ter­mesz­té­se. DE ATC Ku­ta­tó Köz­pont­ja, Nyír­egy­há­za. 1–11.
Feiler, U. und Nirenberg, H. I. (2004): Antraknose an Lupine. Tell 1: Colletotrichum-Befallsbilder bei den drei landwirtschaftlich wichtigen Lupinenarten Lupinus albus, L. angustifolius und L. luteus. Nachrichtenbl. Deut. Pflanzenschutzd., 56 (1): 1–8.
Feiler, U. und Nirenberg, H. I. (2004a): Antraknose an Lupine. Tell 2: Befallsverlauf, Erregerausbreitung und Überlebensfähigkeit verschiedener Sorten von Lupinus albus, L. angustifolius und L. luteus bei Infektion mit Colletotrichum lupini var setosum. Nachrichtenbl. Deut. Pflanzenschutzd., 56 (11): 273–280.
Feiler, U. und Nirenberg, H. I. (2005): Antraknose an Lupine. Tell 3: Diagnoseschlüssel zur Krankheit anhand von Symptombildern im Feldbestand. Nachrichtenbl. Deut. Pflanzenschutzd, 57 (8): 161–166.
Fischl G., Garamszegi T. és Bor­bély F. (2005): A fehér virágú édes csil­lag­fürt jár­vá­nyos gom­ba­be­teg­sé­ge 2004-ben. XV. Keszt­he­lyi Nö­vény­vé­del­mi Fó­rum, Előadá­sok össze­fog­la­lói, Veszp­ré­mi Egye­tem Georgikon Mezőgaz­da­ság­tu­do­má­nyi Kar Keszt­hely. 13.
Geoff, T. (2003): Lupin anthracnose-identification and management. Farmnote, 15: 1–4.
Harvey, I. C., Seyb, A. M., Warren, A. F. J. and van den Ende, H. (1996): The biological control of Russel Lupin in Riverbeds with endemic plant pathogens. Proc. 49th Plant Protection Conf., N. Z. 119–125.
Jeske, M. and Prusinski, J. (2001): Impacts Dimetiphine, Etephon and Diquat on the Healt Status of White Lupin seeds (Lupinus albus L.). Agronomy, 4 (1): 12.
Len­ti I., Bor­bély F. és Vágvölgyi S. (2005): A fe­hér vi­rá­gú édes csil­lag­fürt (Lupinus albus L.) antraknózis-betegsége Ma­gyaror­szá­gon. 10. Nö­vény­vé­del­mi Fó­rum, Proceedings, Deb­re­ce­ni Egye­tem, Deb­re­cen. 253–260.
Len­ti I., Bor­bély F. és Vágvölgyi S. (2006a): A Colletotrichum gloeosporoioides /Penz./ Penz. & Sacc. ál­tal oko­zott antraknózis-betegség a fe­hér vi­rá­gú csil­lag­für­tön ha­zánk­ban. 52. Nö­vény­vé­del­mi Tu­do­má­nyos Na­pok, Bu­da­pest. Abstr. 94.
Len­ti I., Bor­bély F. és Vágvölgyi S. (2006b): A fehér virágú csil­lag­für­töt (Lupinus albus) fertőző Colle­totrichum acutatum Simmonds ex Simmonds mor­fo­ló­giai jellemzői. XVI. Keszt­he­lyi Nö­vény­vé­del­mi Fó­rum 2006. Kiad­vá­nya, Keszt­hely. 60–65.
Nirenberg, H. I., Feiler, U. and Hagedorn, G. (2002): Description of Colletotrichum lupini comb. nov. terms. Mycologia, 94 (2): 307–320.
Sutton, B. C. (1992): The Genus Glomerella and its anamorph Colletotrichum. Pages 1–26. In: Colletotrichum: Biology, Pathology and Control.
Talhinhas, P., Sreenivasaprasad, S., Neves-martins, J. and Olivera, H. (2002): Genetic and Morpho­logical Characterization of Colletotrichum acutatum Causing Anthracnose of Lupins. Phytopath., 986–996.