Egységes, elfogadott hajtatási technológiáról nehéz beszélni. A kertészek a rendelkezésre álló létesítményekben, így a fűtés nélküli, nagyobb légterű, 3 méter magas fóliaházak mellett a kisebb légterű, 3-4 méter széles, 2 méter gerincmagasságú fóliasátrakban egyaránt termesztenek, de vannak, akik a hajtatás és a szabadföldi termesztés közötti átmenetet, a fátyolfóliás takarást választják.
Csak mélyrétegű, mélyen művelt, laza talajon fejlődik szabályos répatest, a tömörödésre hajlamos közegben görbe, torz, elágazó lesz a termése. Ellentétben a szabadföldi termesztéssel, a hajtatott répa alá a talaj víztartó képességének javítása és a jobb, gyorsabb melegedés érdekében szerves trágyát is érdemes adni.
Az érett trágya mennyisége akár a 8-10 kg/m2-t is meghaladhatja, a hangsúly az érettségen van, a lassan, rendkívül vontatottan csírázó apró olajos mag kelését az éretlen trágyából képződő ammóniagáz tovább lassítja, rontja, a kikelt és fiatal növény hajszálgyökereit leperzseli. Hasonlóan rontja a kelést a sok műtrágya használata következtében jelentkező magas talajsótartalom.
Tápanyagigénye nem jelentős, a nagy adagú szerves trágya, amelyet elsősorban a talaj szerkezete miatt használunk, többnyire fedezi a répa tápanyagigényét, jelentősebb tápelemfelvétel nitrogénből és káliumból csak a répatestek kifejlődése idején jelentkezik.
A sárgarépát a hidegtűrő növények közé soroljuk, mivel csírázása már 3-4 oC-on megindul, és a lombfejlődése – fényviszonyoktól függően – már 10-15 0C-kon elfogadható. Vízigénye nem mondható nagynak, a tenyészidő első felében, amely egybeesik a fényszegény téli, kora tavaszi hónapokkal, minimális vizet hasznosít, csak a csírázás idején igényel folyamatosan nedves, vizes gyökérközeget, de a túlöntözés súlyos kárt okoz!
Fényigénye nagy. Hosszan tartó, borús időjárás következtében megnyúlt, sápadt, csomózásra alkalmatlan levélzet alakul ki. Ezért az agyonhasznált, piszkos fóliák alkalmazása sikertelen termesztéshez vezet, a fényhiány következtében felszaporodnak a gombás betegségek, amelyek ellen a kémiai védekezés nagyon nehéz.
Csak mélyrétegű, mélyen művelt, laza talajon fejlődik szabályos répatest – fotó: Shutterstock
Korábban az úgynevezett köztes (vegyes) vetést alkalmazták a kertészek, amikor a jobb helykihasználás miatt más növények magjaival (pl. hónapos retek, petrezselyem, fűszerpaprika, fejes saláta) együtt vetették a sárgarépát. Újabban egyre többen a tiszta vetést végzik, aminek nagy előnye, hogy a környezeti tényezőket, de a növényápolást is maximálisan a sárgarépa igényéhez tudják igazítani, ezzel nemcsak a minőség javul, de lényegesen kisebb a munkaerő-szükséglet is.
A gyorsan színesedő, 100 nap körüli tenyészidejű, amszterdami, újabban nanti típusú csoporthoz tartozók képezik a fajtakínálatot. A nanti fajták lényegesen jobb minőséget adnak, mint az amszterdami típusok, de korai vetésnél a megfázás miatt nagyobb a jarovizálódás veszélye (termésképzés nélkül magszárat fejlesztenek). Ezért
november elejénél korábban nem szabad vetni!
Jövedelmezőség szempontjából nagyon fontos a tenyészterület helyes megválasztása. Sűrű vetés esetén ugyan növekszik a termésszám, de a minőség romlik, vékony, gyakran csavarodott répatestek képződnek. Tapasztalatok szerint optimálisnak a 400-500 db/m2 mondható, ami tőelrendezés vonatkozásában 20 cm-es sortávolság esetén 70-80, 25 cm-es sortávolság mellett 80-100 db/folyóméter növény. Van, ahol ennél keskenyebb sortávolságot, 15 cm-t alkalmaznak, de 4-5 sor után egy szélesebb (35 cm) művelőutat kell hagyni.
A répa magja apró, ezermagtömege 1,2-1,5 gramm, négyzetméterenként – a fent jelzett növénysűrűség mellett – a csírázási értéktől függően 0,8-1,0 gramm magot vessünk. A vetés sekélyen, kb. 1 cm mélyre történjen. A végleges növényszámot egyeléssel állítsuk be, amit akkor végezzünk, ha a második lomblevél is megjelent, de legkésőbb négy lombleveles korig történjen meg. Az egyelést követően alaposan öntözzük be az állományt, hogy a fellazult talaj visszakerüljön a gyökerekhez. Lényegesen könnyebben beállítható drazsírozott magvakkal a tőállomány, de ezek csírázásához több vízre, nedvesebb talajra van szükség.
Ápolása a rendszeres szellőztetésből, öntözésből és tápoldatozásból, illetve gyomlálásból áll.
A vetést követő kelesztő öntözést követően, ami 5-8 mm, a tél folyamán csak nagyon ritkán kell öntözni, általában havonta egyszer-kétszer. Tavasszal márciustól, miután a napsugárzás intenzívebb és hosszabbak a nappalok, a heti öntözésre térjünk át. Ekkor már ne vízzel, hanem híg tápoldattal (pl. 0,1%-os Volldünger vagy Buvifer) öntözzünk. Még a téli hónapokban is rendszeresen szellőztessünk.
Ápolása a rendszeres szellőztetésből, öntözésből és tápoldatozásból, illetve gyomlálásból áll – fotó: Shutterstock
Nappal napos idő esetén 16-18 0C, borús időben 12-14 0C tartására törekedjünk. Magasabb hőmérséklet hatására megnyúlik a levélzet, de a termések aprók, vékonyak maradnak. Rendszeres szellőztetéssel egészséges, kemény levélzetű, ellenálló növényeket kapunk. Fontos, hogy a páratartalom ne emelkedjen 75% fölé, amit a borús, párás téli napokon nagyon nehéz elérni.
A szedés április végével kezdődik, de a fajta és az időjárás ezt nagymértékben módosíthatja. A répát mielőtt felhúzzuk, a talajt kissé meglazítjuk. A felszedett termést át kell válogatni, mosni, majd szikkadás után csomózni. Nálunk az értékesítésnél elfogadott a csomónkénti 5-5 növény és a csomók tízesével vagy húszasával történő kötegelése.
