Zöldségfogyasztásunk gyakran emlegetett hibája az egyoldalúság, ami alatt azt kell érteni, hogy a világon ismert 250 zöldségfajból a hazai fogyasztás 90%-a mindössze 9-10 zöldségféléből áll (fejes káposzta, sárgarépa, zöldbab, borsó, paprika, paradicsom, vöröshagyma, uborka, görögdinnye).

Pedig vannak zöldségek, amelyek nálunk könnyen termeszthetők, klímaadottságaink számukra megfelelők, melyekkel az éves zöldségfogyasztásunk változatosabbá lenne tehető. Ide sorolható az angol nyelvterületen scorzonerának, németen Schwarzwurzelnek nevezett feketegyökér (Scorsonera hispanica L.).

Viszonylag sokat fogyasztanak belőle még Olaszországban (viperine néven ismert) és Franciaországban (saltifis scorsonere), ahol a nagyüzemi termesztése is igen jelentős, számottevő mennyiséget tárolnak más gyökérféléhez hasonlóan vermekben, pincékben, és a téli, kora tavaszi hónapokban értékesítik.

A fészkes virágúak családjába tartozó, Kárpát-medencében vadon is előforduló évelő növény (egyévesként termesztik) az első évben fejleszti a fogyasztásra kerülő, sötétbarna, hengeres alakú gyökerét, ami felvágva hófehér színű. A második évben növeszti a 60-100 cm hosszú virágszárát, amelyen júniusban és júliusban fejlődnek az élénksárga virágok. Magja sárgásszürke színű, 1,5 cm hosszú és 1-2 mm széles, hosszúkás alakú, meggörbült pálcikára emlékeztet. Ezermagtömege 13-14 gramm, csírázóképességét egy év után elveszti.

Táplálkozási értéke nem nagy, de azzal, hogy olcsón előállítható, jól tárolható, és télen, azaz szezonon kívül fogyasztható, helye lenne a hazai konyhán is.

Fehérjetartalma az átlagnál magasabb, vitaminokban inkább szegénynek mondható, de ásványi anyagokban gazdag. Környezeti igénye hasonló vagy közel azonos a sárgarépáéval és a gyökérpetrezselyemével. Csak mélyrétegű, laza vagy középkötött talajon képes piacképes terméseket fejleszteni. (Sekély, rosszul művelt talajon szabálytalan gyökerek képződnek.)

kép

Fogyasztható termés – A szerző felvétele

Optimális hőmérsékleti igénye 15-20 0C között változik (napos időben 18-20 0C, borús időjárás esetén 15-16 0C), de jól elviseli a szélsőséges klímát is. A félárnyékot is tűri, ebből adódóan házi kertekben köztesként szőlőben és gyümölcsösökben is termesztik.

Vízigénye fiatal korban nagyobb, viszont később, a gyökerek megerősödése után jobban elviseli a szárazságot, ami ugyan a minőségnek nem kedvez. Fajtanemesítése nincs, többnyire sok évtizedes fajtákat forgalmaznak a kereskedelemben. Vannak tavaszi vetésre és őszi szaporításra javasolt fajták, illetve mind a két vetési időben használhatók. Egyesek hajlamosak már az első évben a magszárképzésre, mások esetében ettől kevésbé kell tartani. (A magszárképzésnek indult feketegyökér termése fás, fogyasztásra nem alkalmas!)

Lehet most, kora ősszel, de tavasszal, március elején is vetni, az őszi vetésből származó termés legalább egy hónappal korábban szedhető. Jó minőségű, laza talajon termeszthető síkművelés formájában, de gyengébb talajszerkezet esetén a sárgarépánál alkalmazott bakhátas nevelés alkalmazandó.

2 cm mélyre, 25-40 növény/m2 sűrűségre vessük, azaz 25-30 cm-es sortávolságra és 10-14 cm-es tőtávolságra. Ennél sűrűbb vetés esetén a kelés után ritkítani kell, ellenkező esetben a termések (gyökerek) összetekerednek.

Tenyészideje viszonylag hosszú, ebből adódóan célszerű nitrogénnel legalább egy alkalommal fejtrágyázni.

Kezdetben kisebb vízadagokkal (5-10 mm) öntözzük, később 20-30 mm-t is adhatunk. Kis lombfelülete miatt kifejezetten „gyomnevelő” növény, rendszeres talajművelést, azaz kapálást igényel. A képződő virágszárakat – ha ilyen adódik – folyamatosan távolítsuk el.

kép

Kereskedelmi forgalmazású vetőmag

Gyakori betegsége a lisztharmat és a rozsda, de a levéltetvek is károsítják, a fonálférgek a gyökér tenyészőcsúcsának elpusztításával a termés elágazását (százlábúság) okozzák.

Betakarítása a vetéstől függően szeptember eleje (őszi vetés), illetve szeptember közepe, október eleje (tavaszi vetés). Várható termés 2-3 kg/m2.

Felszedése nagy figyelmet igényel! Ha a gyökerek megsérülnek, a törött termésekből (gyökerekből) a tejnedv elfolyik, így rágóssá, gyakorlatilag fogyaszthatatlanná válik. Hasonló okból a lombozatot csak 1-2 cm-es csonk meghagyásával távolítsuk el, és így is tároljuk! Pincében, más gyökérzöldségfélékhez hasonlóan (pl. sárgarépa, petrezselyem vagy zeller), nedves homokba rétegezve tároljuk.