A 2200 ha-t valamivel meghaladó zöldséghajtató kertészetekből ~ 300 ha üvegház és valamivel több mint 400 ha fóliaborítású blokk és nagy légterű, egyhajós berendezés tekinthető olyan szempontból korszerűnek, ahol a szellőztetés – a fűtés, a párásítás és a szén-dioxid-trágyázás összehangoltan, műszeres mérés alapján – automatikával történik.
A zöldségtermelő gazdaságok nagyobb részében a klímaszabályozást, azaz a szellőztetők és ajtók nyitását-zárását mechanikusan (de nem automatikusan) és kézi vezérléssel, a legtöbb esetben hiányos műszerezettség mellett oldják meg. Ebből adódóan a szellőztetés hármas célja, a hőmérséklet és a páratartalom szabályozása, valamit a szén-dioxid növelése a növényigényt tekintve optimálisan, a gazdaságossági szempontokat is figyelembe véve nehezen valósítható meg.
A zöldségfélék legismertebb hőmérsékletigény-besorolását még a múlt század közepén Markov-Haev orosz tudósok dolgozták ki az úgynevezett „t" érték bevezetésével, a tankönyvek és a szakkönyvek többsége még ma is részben ezekre az ismeretekre alapozza a hőigényszámításokat. Annak ellenére, hogy az általuk megszerkesztett rendszer a növény hőoptimumát próbálja a fenológiai fázishoz és a fényviszonyok változásához igazítani – vagyis többé-kevésbé komplexen kezeli a növény hőigényét –, napjainkban egy paradicsomhajtatási technológiát még egy kevésbé korszerű fóliaházban sem lehet már csak ezekre a számításokra építeni.
Az általuk bevezetett úgynevezett „t" értékkel jelentősen megkönnyítették a növények hőigényének áttekintését. A „t" fényszegény időben (borús nappalon), lombleveles korban a növény szempontjából az optimális léghőmérsékletet jelenti. Törvényük további része, hogy valamennyi zöldségfaj esetében, a lombleveles korhoz képest, az egyes fenológiai fázisokra (csírázás és szikleveles kor) 7 0C-os különbséget határoztak meg:
• kifejlett növény esetén optimális „t" érték borús időben,
• csírázás idején optimális hőmérséklet: t+7 0C,
• szikleveles korban: t-7 0C,
• az adott szakaszra jellemző hőoptimumtól +/- 14 0C eltérésig a zöldségnövények fejlődési és növekedési üteme változik, de még nem károsodnak, azon túl visszafordíthatatlanul károsodnak is (1. kép),
• az éjszakai léghőmérsékletnek a nappalinál 5-7 0C-kal alacsonyabbnak kell lenni.
Alacsony hőmérséklet a terméskötés időszakában üreges bogyó képződését eredményezi – fotó: Dr. Terbe István
Markov és Háev a babbal és a csemegekukoricával együtt a paradicsomot a 22 0C-os csoporthoz sorolta. Szabályuk a pontos műszeres méréseknek és a gyakorlati tapasztalatoknak köszönhetően több vonatkozásban is finomodott. A lombleveles kort általánosságban említik, egynek veszik, holott már tudjuk, hogy a fiatal növények (lombleveles palánták) hőmérsékleti optimuma magasabb, mint idősebb korban. Ezért lombleveles korban legalább két különböző szakaszt is megkülönböztetnek a technológiák, más értéket (egy-két fokkal magasabbat) adnak meg optimumként palántakorban, és mást (alacsonyabbat) a termőkorban.
Nem elegendő napos és borús időt megkülönböztetni, az öntözés, a szellőztetés miatt ennél pontosabb, műszerekkel mért fényerősséggel /lux vagy joule, illetve wattal (1 joule/sec)/ kell számolni. Korszerű üvegházak esetében az optimális hőmérsékleti értéket (víz- és tápanyag-adagolást szintén) a besugárzás folyamatos mérésével (J/cm2 vagy J/m2), a fényviszonyok függvényében határozzák meg.
Az alábbi táblázat némi támpontot nyújthat azoknak a termesztőknek, akik nem rendelkeznek fényerősségmérővel, hozzávetőlegesen, becslés alapján értékelik a fényviszonyokat, és ennek alapján fűtenek, illetve szellőztetnek.
Termő paradicsom számára optimális nappali léghőmérséklet a fényviszonyok függvényében
|
(Geissler, 1985 nyomán)
Fontos része a törvénynek az alacsonyabb éjszakai hőmérséklet szabálya. Sötétben az asszimilációval ellentétes folyamat a disszimiláció, azaz a légzés játszódik le, melynek mértéke a hőmérséklet emelkedésével növekszik. Túl intenzív légzés során, azaz magas éjszakai hőmérsékleten, túl sok cukor bomlik le, azaz a növény felemészti magát.
A magas éjszakai hőmérséklet a reproduktív szervekre is káros, kevesebb a virágzás, és a terméskötődés is rosszabb. Téli hajtatás során kevesebb (2-5 0C), nyáron nagyobb (5-7 0C) napi különbség tartása javasolt. Túl nagy nappali-éjjeli különbség párakicsapódáshoz vezet, ami kedvez a gombás és baktériumos betegségek, illetve az ödéma kialakulásának (2. kép).
A magas páratartalom következtében fellépő vízkórság vagy ödéma betegség tünete paradicsomlevélen – fotó: Dr. Terbe István
Fontos a hőmérséklet emelésekor vagy csökkentésekor a fokozatosságot betartani! Napkeltét követő hirtelen hőmérséklet-emelés a gyakran tapasztalható hajtáscsúcs elvékonyodását és bogyók repedését okozhatja. A fokozatos hőmérséklet-emelés vastagabb csúcsi hajtást, fejlettebb fürtöket és rövidebb ízközöket eredményez.
A 32-35 0C fok feletti hőmérsékleten már lassul az asszimiláció, rosszul köt a növény, és a bogyón színhibák alakulhatnak ki. 32 0C felett a színanyag (likopin és a karotin) képződés leáll, a csészelevelek közelében sárgás barna, flavonoidokat tartartalmazó, káliumhiányra emlékeztető foltok jelennek meg.
A léghőmérséklet mellett a talajhőmérsékletről is említést kell tenni, tekintettel a gyökér működésén keresztül a víz- és a tápanyagfelvételt nagymértékben meghatározza. „Hideg fej és meleg láb" – mondja a kertész is. Azaz a talajban legyen inkább 1-2 0C-kal melegebb. Ugyanakkor a levegőnél lényegesen magasabb hőmérsékletű közeg is kedvezőtlen, hatására a vegetatív részek jobban fejlődnek, szemben a virágfürtökkel és a virágokkal.
A talajhőmérséklet esetében szokás a víz- és a tápanyagfelvétel direkt és közvetett kapcsolatról beszélni. Direkt hatásnak nevezhetjük, hogy az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten a gyökérsejtek rugalmassága csökken, a membránok merevebbek, ennek következtében aktivitásuk mérséklődik, ionáteresztő képességük és vízfelvételük romlik. A hidegtűrők esetében a tápanyagfelvétel alsó határa 3-5 °C között, míg a melegigényeseknél, így a paradicsomnál is 8-10 0C között van. Direkt hatás továbbá, hogy a melegebb közegben a tápanyagok jobban oldódnak.
A közvetett hatások bonyolultabbak. Példa lehet erre, hogy az alacsony hőmérséklet a légzést és ezáltal az aktív víz- és ionfelvételt lassítja.
Paradicsom esetében az optimális közeghőmérséklet – a fejlődési fázistól függően – nappal 17–20 °C, éjszaka pedig 16–18 °C. Ennél 1-2 °C-kal magasabb hőmérsékletet a palántanevelési és gyökeresedési időszakban igényel, ugyanakkor tartósan fényszegény, borús időben indokolt az optimumhoz képest ugyancsak 1-2 °C-kal alacsonyabb értéket tartani.
A klímaigény kapcsán meg kell említeni, mint fontos faktort, a páratartalmat is. A paradicsom páraigénye a tenyészidő folyamán változik. A kiültetést követő egy-két hétig 60-65%, majd a termésérés idején, napos meleg időben 85% tekinthető optimálisnak. Alacsony páratartalom a generatív fejlődését segíti elő, magas páratartalom mellett vastagabb szárat, nagyobb levélzetet nevel a növény. A száraz levegő is oka lehet a levélpödrődésnek (3. kép).
A száraz levegő is oka lehet a levélpödrődésnek – fotó: Dr. Terbe István
Szélsőséges páratartalom-értékek a termékenyülést gátolják, a magas páratartalom a pollen csomósodásához vezet, túl alacsony érték esetén nincs szekrétumképződés, ami miatt rosszul tapadnak a pollennek a bibéhez. Mint a legtöbb növénynél, a paradicsomnál is fennáll az ellentmondás: ha magas a páratartalom, szebbek, nagyobbak és fényesebbek a termések, ugyanakkor nagyobb a gombás betegségek kialakulásának a veszélye.
