Hányszor mondjuk ki a tápanyaghiányt, hányszor nyúlunk indokolatlanul vegyszerhez, javasoljuk a műtrágyakezelést, pedig a környezeti tényezők pontosabb szabályozásával, a tápanyagfelvételt zavaró tényezők megszüntetésével hatékonyabban, gyorsabban és olcsóbban orvosolhatnánk a kialakult fejlődési zavarokat.
A relatív hiány alapvetően két tényezőre, belső, azaz növényi és külső, azaz környezeti okokra vezethető vissza. Belső tényezők között kell említeni a kártevőkkel, valamint a gombás és baktériumos betegségekkel fertőzött növényeket, amelyek nem képesek a tápanyagok felvételére (pl. gubacsfonálféreg kártevő), vagy nem tudják a gyökerek által felvett tápanyagokat szállítani (pl. fuzáriumos gombás betegség).A zöldségtermesztésben előforduló, tápanyagfelvételt zavaró külső, azaz környezeti tényezők négy csoportra oszthatók:
• a talaj kedvezőtlen kémiai, fizikai azaz szerkezeti tulajdonságai,
• klimatikus tényezők,
• termesztési tényezők és
• fejlődési rendellenességeket okozó, toxikus anyagok.
A gyakorlatban tápanyaghiány-tüneteket elsősorban a kedvezőtlen talajtulajdonságok és a szélsőséges klímaviszonyok okoznak.
Tápanyaghiány-tüneteket elsősorban a kedvezőtlen talajtulajdonságok és a szélsőséges klímaviszonyok okoznak – fotó: Shutterstock
/Meg kell jegyezni, hogy a felosztás mechanikus, kis túlzással mesterkélt, a gyakorlatban előforduló okok alapján besorolhatunk akár több csoportba is. Például: A tápoldat beméréséhez használt edényben korábban gyomirtó szert tároltak, és ebből adódik a fejlődési zavar, a levelek sárgulása, ami tekinthető technológiai hibának és toxikus anyag káros következményének is. Vagy rossz tápanyagszámítás következtében kialakuló tápelem-aránytalanság (ionantagonizmus) következményeként jelentkező hiánytünet (klorózis) szintén tekinthető technológiai hibának és a talaj rossz kémiai tulajdonságának is./
A talajtulajdonságokra visszavezethetően relatív tápanyaghiány adódhat a talaj kémiai és adódhat a talaj fizikai (szerkezeti) tulajdonságaiból.
A kémiai okok között igen gyakori az úgynevezett ionantagonizmus jelensége, amely esetben az egyik tápelem túlsúlya a másik felvételét zavarja vagy teljesen megakadályozza. Fontos a „harmonikus tápanyagellátás”, azaz közel olyan arányban álljanak a tápanyagok a növények rendelkezésére, mint ahogy azt adott időben (fejlettségében) a növény igényli.
Mely tápanyagok túlsúlya okozhat relatív hiányt, melyek zavarják egymás felvételét?
Valamennyi tápelem esetében fennállhat a jelenség, ha aránytalanul sok van belőle a talajban. A zöldségtermesztésben azonban néhány eset gyakrabban előfordul, tipikusnak is mondhatók, ezek az alábbiak.
A mésztartalom általában 5% felett már zavarhatja a vas, a mangán, a cink és a bór felvételét. A magnézium és a kalcium egy határig igen kedvezően hatnak egymás felvételére (szaknyelven: szinergisták), de egy határon túl a sok mész a magnézium növénybe jutását zavarhatja is. Ezért van az, hogy a meszezés, amíg a talajoldat kémhatását a semleges körüli értékig növeli, javítja a magnézium felvételét, de egy határ felett adagolva már gátlólag hat.
A talaj magas mésztartalmára visszavezethető klorózisbetegség gyakori a fejes saláta, a spenót, de a paradicsom, az uborka, a cékla és a bab esetében. A sok mész a bór felvételét is zavarja erősen meszes talajokon, és rosszul végrehajtott meszezést követően alakulhat ki sárgarépán, zelleren és petrezselymen, az ismert bórhiánybetegséget, a szívrothadást okozva.
A talaj magas mésztartalmára visszavezethető klorózisbetegség gyakori a fejes saláta, a spenót, de a paradicsom, az uborka, a cékla és a bab esetében – fotó: Shutterstock
A kálium és a magnézium viszonylatában is fennáll az ionantagonizmus-jelenség, különösen az intenzív kultúráknál, így a hajtatásban is. A gyorsabban mozgó kálium kiszorítja a táplálkozási láncból a lassúbb, nagyobb méretű magnéziumot, ami hiány kialakulásához vezet. Ezzel kapcsolatban növényfajonként különböző arányszámok ismertek, kifejlett zöldségek esetében a K:Mg arány 1:3-4 mondható optimálisnak.
A talaj magas ammónia-ion-tartalma is gyakran akadályozza a kalcium növénybejutását. A gyakori kalciumhiány-betegségek (pl. paprika és a paradicsom csúcsrothadása, a fejes saláta levélszélbarnulása, a hajtatott uborka hajtásvégpusztulása) sokszor a helytelen szerves trágya használatára, az ammónia-nitrogéntartalmú műtrágyák túladagolására vezethető vissza. (Éretlen szerves trágyában magas az ammóniatartalom.)
A zöldségtermesztésben az alábbi tápanyag-aránytalanságok szoktak hiánytüneteket indukálni:
gyakrabban:
• ammónium és a kálium (NH4-K),
• ammónium és a mész (NH4-Ca),
• magnézium és a kálium (Mg-K),
• foszfor és a vas (P-Fe),
• mész és a bór (Ca-B),
• mész és a vas (Ca-Fe),
ritkábban:
• bór és a molibdén (B-Mo),
• cink és a vas (Zn-Fe),
• magnézium és mangán (Mg-Mn),
• mangán és vas (Mn-Fe).
A zöldségfélék számára a semleges-enyhén savanyú talajkémhatás mondható optimálisnak. Ha a semleges, azaz a 7 pH-értéktől nagyobb mértékű eltérés van a talajban, megváltoznak az oldási viszonyok, egyes elemek nehezebben, mások könnyebben lesznek felvehetők. Lúgos közegben a mikroelemek, kivéve a molibdén, savas közegben a makroelemek felvétele nehezebb. Nagy általánosságban elmondható, hogy 6,5-7 (6,5-7,5) pH-érték között vagy ettől kisebb mértékű eltérés esetén talajkémhatásból adódó tápanyagzavarral nem kell számolni.
A talajok kedvezőtlen fizikai (szerkezeti) tulajdonságai is zavarhatják a tápelemek növénybe jutását, azaz okozhatják a relatív tápanyaghiány kialakulását: így a tömörödöttség, a nedvességtartalomból adódó levegőtlenség, a kiszáradás mind-mind kiváltója lehet.
A víz a növényi tápelemek oldó és szállítóanyaga, jelenléte – mennyisége – döntően hat azok felvételére. Szélsőséges eseteket nem számítva nedvesebb talajon mindig jobb a tápanyagfelvétel, aminek kettős oka van: jobbak az oldási viszonyok, és fokozódik az egyes elemek mozgása. Ahhoz, hogy az oldott sók (tápanyagok) bejuthassanak a gyökérsejtekbe, a talajoldat nem lehet túl tömény (ozmózis törvény). Szárazság idején a talajoldat töménnyé válik, ebből adódóan a növényeknek egyre nagyobb energiabefektetés szükséges a vízvesztés megakadályozására, a víz és a tápanyagok felvételére. Bár a szárazság és a tömény talajoldat hatására a haragos zöld levélzet és nem a klorotikus tünetek kialakulása a jellemző, de a levelek szélén kialakulhat vékony sárgás csík (1-2 kép.).
Magas sótartalom és a tömény tápoldat következtében is kialakulhat nekrózis a levelek szélén – A szerző felvételei
A jó szerkezetű talajon a tápanyagfelvételi zavarokból adódó klorózis lényegesen ritkábban jelentkezik. Ebből adódóan a zöldségfélék esetében, mivel lényegesen magasabb igényeket támasztanak a talajminőséggel szemben, mint a szántóföldi kultúrák, különösen nagy szerepe van a szerves trágyázásnak, a szakszerű talajművelésnek és minden olyan termesztéstechnológiai tényezőnek, amely javítja a szerkezetet.
Az elmúlt évek száraz időjárása – kivétel az idei esztendő – mikroelemek közül leginkább a bór felvételét zavarta. A növény számára hozzáférhető bór lényegében bórsav, a víz jelenlétében lép kapcsolatba olyan vegyületekkel, amelyek a növény számára felvehetők. Szárazság esetén ez a folyamat nem játszódik le.
Míg a nyári hónapokban a szárazságból, az őszi-téli hónapokban a magas talajvíztartalomból, a túlöntözésből adódó tápanyagellátási zavarok klorotikus tünetei figyelhetők meg a zöldségféléken. A fényviszonyok romlásával a vízfelhasználás csökken, amit a termesztők nem érzékelnek, túlöntözik a talajt. A levegőtlen, vízzel telített talajban megváltoznak a redukciós és oxidációs viszonyok, az oxigénben szegény környezet a vasion felvételét akadályozza, aminek következtében a hajtásvégek kisárgulnak.
A talajhőmérséklet változása különböző módon befolyásolja a tápanyagok felvételét, illetve felvehetőségét. A növényfajra jellemző optimális talajhőmérséklet hatására fejlettebb, nagyobb tömegű, elágazóbb gyökérzet alakul ki, és fokozódik a gyökértevékenység is. Ennek következtében megnő a növények tápanyagfelvevő felülete, a növény jobban tudja hasznosítani a talaj tápanyagkészletét. Zöldségfélék közül az uborka, a paprika, a paradicsom, bab, görög- és sárgadinnye, valamint a tojásgyümölcs különösen érzékeny a talaj hőmérsékletére, az optimumnak számító 21-22 0C alatt jelentősen csökken és 14 0C alatt gyakorlatilag leáll a víz- és tápanyagfelvétel. A melegebb talajon intenzívebb a tápanyagok oldódása is, ezáltal nagyobb a talajoldat tápanyag-koncentrációja.
Míg a szabadföldi termesztésben kora tavasszal a hideg talaj okozhat gondot, addig az üveg és a fólia alatt májustól, szabadföldön, különösen a homoktalajok esetében június-augusztusban a túlzott felmelegedéssel kell számolni. Az ilyenkor jelentkező levélszélperzselés, termésfoltosság, szárrepedés, hajtáshervadás és sárgulás annak következménye, hogy a növény gyökérzete (hajszálgyökerek) a forró talajban perzselési kárt szenved, és az így sérült, funkcióját csak részben ellátni képes gyökérzet állandó öntözés ellenére sem tud elegendő vizet és tápanyagokat felvenni az asszimilációhoz (párologtatáshoz).
De nemcsak a kedvezőtlen talajtulajdonságok okozzák a tápanyagok rossz hasznosulását, a szélsőséges klímaviszonyok is okai lehetnek a növény sárgulásának, amiről sorozatunk befejező részében fogunk írni.
