Vannak fajták, amelyek eleve hajlamosak az intenzív vegetatív növekedésre, míg másokra a generatív fejlődés jellemző, azaz hajlamosak a túlkötésre, ebből adódóan a termés elaprósodására, a növekedés leállására. Újabban a katalógusokban ezeket a tulajdonságokat feltüntetik, lehetőséget adva a kertésznek az erős generatív vagy vegetatív növekedés ellensúlyozására.
A kertész feladata, hogy a rendelkezésére álló lehetőségek és tényezők közül kiválassza azt, amivel a növény fejlődését egyensúlyban lehet tartani, és a jó terméskötődés mellett a megfelelő lombnövekedés biztosítható.A környezeti tényezőket és technológiai lehetőségeket vizsgálva megkülönböztetünk generatív és vegetatív jelleget indukáló tényezőket:
Generatív jelleget indukáló tényezők Vegetatív jelleget indukáló tényezők
intenzív fény gyenge fény
rövid hullámú fény vörös és sárga fénytartomány
alacsony léghőmérséklet magas léghőmérséklet
kevés víz (átmeneti vízhiány) sok víz
kevés nitrogén sok nitrogén
sok nitrogén kevés vízzel sok nitrogén sok vízzel
sok foszfor foszforhiány
alacsony levegő-páratartalom magas páratartalom
gyökerek sérülése folyamatos gyökérnövekedés
nagy tenyészterület sűrű növényállomány
magas EC alacsony EC
hőmérséklet-ingadozás kiegyenlített hőmérséklet
A termesztéstechnológiákban a felsorolt tényezők alkalmazásával olyan stresszhatásokat válthatunk ki, amelyek megváltoztatják a növény fejlődésének irányát.
Nem biztos, hogy minden stressz a növény növekedése vagy fejlődése szempontjából kedvezőtlen folyamatokat indít el. Ugyanis beszélünk gyenge, eustresszről, amely a növényben kedvező, stimulatív hatást vált ki, az élettani folyamatokat a kívánt irányba tereli, azaz segítségével az erős generatív jelleg mérsékelhető, vagy túlzott vegetatív növekedés esetén a növény virágzásra, terméskötésre kényszeríthető. Ugyanakkor léteznek úgynevezett distresszek vagy gátló hatásúak, amelyek az élettani folyamatokra minden tekintetben kedvezőtlenek.
Fényt a magas költségek miatt a legnehezebb pótolni – fotó: Shutterstock
Ha a stressz okozta változások és reakciók élettani összefüggéseit jól ismerjük, úgy azokat a növénytermesztésbe beépíthetjük. Minél intenzívebb termesztéstechnológiát alkalmazunk (pl. tápoldatozás, talaj nélküli termesztés stb.), annál több környezeti tényezőt tudunk szabályozni, annál több stimulatív stressz alkalmazására nyílik lehetőségünk.
Gyakran alkalmazott stresszkezelés a zöldségkertészetekben a már említett kedvező vegetatív-generatív növekedési arány fenntartása, termés és virágelrúgás esetén a terméskötődés fokozása.
Kérdés:
Melyek azok a gyakori környezeti és technológiai tényezők, amelyek okai a rossz terméskötődésnek? Hogyan, milyen stresszhatásokkal lehet ezeket megelőzni, ellensúlyozni?
Korai hajtatásban első helyen kell említeni a kedvezőtlen fényviszonyokat. A téli-kora tavaszi hónapokban nemcsak rövidek a nappalok, de a fény is gyenge. Szokás a fényerőt a pillanatnyi értékkel jellemezni (lux), ami meglehetősen keveset mond, helyette sokkal inkább jellemzi a növény fényhasznosítását a W/m2 (J/s/m2) érték.
Az 1. ábra jól szemlélteti Magyarországon (Budapest környékén) a téli fényviszonyokat, magyarázatot ad a fényhiányból adódó rossz terméskötődésre.
1. ábra: A globál sugárzás intenzitásának átlagos napi menete az egyes hónapokban Budapesten
A paradicsom fejlődéséhez és növekedéséhez, illetve a terméskötődéshez 8-10 órán keresztüli, közel 50 W/m2–es sugárzásintenzitás szükséges, amit csak márciustól októberig kap meg a növény. Télen a szükséges mennyiségű fényenergia nagyon rövid ideig áll rendelkezésre, különösen akkor, ha azt is számítjuk, hogy a fólia és az üveg ennek egy részét visszatartja. Novemberben és januárban legfeljebb napi 3-4 óra (decemberben semmi) az az időszak, amikor elegendő a fény.
Fényt a magas költségek miatt a legnehezebb pótolni. Noha a speciális palántanevelő üzemekben alkalmazzák már a pótmegvilágítást, de a kiültetett, termő növények esetében még nem.
A lehetőségeket mérlegelve sokkal inkább járhatónak tűnő út a természetes energia maximális kihasználása, az olyan módszerek és technológiai eljárások alkalmazása, amelyek a veszteséget minimalizálják. Ezek a következők:
• Helyes fajtamegválasztás, azaz olyan fajták ültetése, amelyek gyengébb fényviszonyok mellett is elfogadható mértékben kötnek.
• Nagyobb tenyészterület alkalmazása. A 2,0-2,5 db/növény sűrűség az ültetéskor „helypazarlásnak” tűnik, de később a fényigény biztosítása miatt mindenképpen indokolt. Későbbi ültetéseknél (pl. február vége), ennél lényegesen nagyobb tőszámmal (2,8-3,0 db/m2) célszerű számolni.
• Reflektív talajtakaró fóliák használata. Vízkultúrás termesztésben általános, de talajon történő termesztésnél is előnyös az egyik felén sötét, a másik (felső) oldalán fehér fóliákkal történő talajtakarás.
• A hajtatóházat borító üveg tisztán tartása, szükség esetén a fóliatakaró cseréje.
• Magasabb talaj-EC (3-3,5 mS/cm) tartása (öntözés visszafogása, tápoldat-koncentráció növelése).
• A fényviszonyoknak megfelelően alacsonyabb hőmérséklet tartása, nappal 18-20 0C, éjjel 16-17 0C.
A felsoroltak mellett a téli hónapokban is fontos, nélkülözhetetlen része a technológiának a poszméhek telepítése, a beporzás mechanikus elősegítése a huzalok és fürtök mozgatásával, rázogatásával.
