Növényvédelmi előrejelzés: a pettyesszárnyú muslica az érő szőlőt fenyegeti

Sok minden hatást gyakorol a növényvédelmi helyzetre, s ezek között kiemelt fontosságú a betakarítás jó időzítése, illetve maga az időben elvégzett betakarítás. Ez az a művelet, amivel biztonságba visszük a termést, és a külső hatások, a károsítók nagy része pedig kinn marad a területen. Most erre nem lehet panasz, beérett a termés nagy része, kedvező az időjárás, mehet a betakarítás.

Utoljára augusztus legutolsó napján és szeptember első napjaiban esett némi csapadék – helyenként 20-30 mm is. Ez éppen jókor jött, ahol jött, segített a repce vetésében, illetve a korábbi vetések kelésében. Ezt követően visszatért a nyárias időszak, sok napsütés, melegedés. Csak az éjszakák jelezték az ősz érkezését, többször 5-8 ^oC tájékára hűlt le a levegő, ami aztán komoly harmatot eredményezett.

Augusztus végén még úgy tűnt, hogy elegendő a talajok vízkészlete a repce vetéséhez-keléséhez. Most már találhatunk olyan területeket, ahol a felső 20 cm-es réteg vízkészlete kritikusan csökkent, ami a repce kelésében és a kikelt kis növénykék megerősödésében gátló tényező lesz. Nyugaton és az északi tájakon jó a helyzet, de az Alföld déli, délkeleti részén mind a felső rétegben, mind a 50 cm-ig terjedő rétegben kevés a hasznos vízkészlet.

Száraz talajban kel a repce  – fotó: Agroinform.hu

A másik oldalon viszont kedvező hatást gyakorolt időjárásunk a különböző kultúrák érésére, megkezdődött a betakarítás napraforgóban, kukoricában, szedik a burgonyát, az almát és a szőlőt. Kedvező körülmények között jól halad a munka. És ez várható a következő időszakban is, napos, kellemesen meleg időjárás és sok munka a földeken.

A tarlón felszaporodnak a kártevők

A sűrűsödő feladatok elvonták a kapacitásokat a tarlókról, ott meg erősödik a gyomosodás, szaporodnak a kártevők, kórokozók az árvakeléseken. Kimondottan erős földibolha (Phyllotreta spp.) fertőzést láttunk repceárvakeléseken, illetve keresztesvirágú zöldtrágya növényen.

A zöldtrágya növényen szaporodnak a földibolhák  – fotó: Agroinform.hu

Szaporodik a repcedarázs (Athalia rose) álhernyóinak tömege és rágása is. Mindez előrevetíti azt a veszélyes folyamatot, melynek során ezek a kártevők tömegesen telepednek át az új vetésekbe.

Sokat segítene a helyzeten, ha a tarlóápolás mindenütt időben megtörténne. Erre nincs sok időnk, mert kel az új vetésű repce.

Sajnos a szárazodó időjárás és a szárazodó talaj megállítja a kis növénykék fejlődését, melyek most vannak a legérzékenyebb fejlődési fázisban az előbb emlegetett kártevőkre nézve. A vetőmag csávázása ellenére a táblák szemlézése fontos feladat.

A kukoricát lassan a nagyvadak fenyegetik

A kukorica viaszérés-sárgaérésben van, csak nagyon korai fajtáknál lehet megkezdeni a betakarítást. Növényegészségügyi helyzete nem igazán változott, s ez részben jó, részben nem. Kedvező, hogy a fuzáriumos csőpenész (Fusarium spp.) a száraz körülmények közepette nem terjed. Továbbra is magas gyakoriság jellemzi a betegség fertőzését, de csak a csövek végén alakul ki a tünet.

Továbbra is jelen van, károsít a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis), melynek lárvái a szár mellett a csövet is rágják, a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera), mely kicsit későn telepedett be a kukoricaállományokba, de most már nem akarja elhagyni a csöveket, és még mindig nagy számban találhatóak az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) imágói, szintén a csöveken. Ez utóbbi már régóta tojást rak, s számára kedvezőek a körülmények, így a következő évben tömeges lárvakelésre kell számítani. Lassan ezek a kártevők visszaszorulnak, kártételük csökken, de jönnek a nagyvadak, s azok még nagyobb kárral fenyegetnek.

A napraforgóban lassulnak a fertőzések

A napraforgóra a barnaérés a jellemző, illetve a deszikkálások haladnak. Az állományok leszáradtak, s megindultak a betakarítógépek a táblákon. A nyár végi fertőzések a növény öregedése miatt és a szárazra forduló időjárásban egyre lassuló tendenciát mutatnak. A diaportés levél- és szárfoltosság (Diaporthe helianthi) másodlagos tünete és ezen keresztül a súlyosabb kár kezd megmutatkozni, vagyis törik a szár, földre kerül a tányér. Szerencsére az ilyen típusú kár csak gyenge szinten jelentkezik.

A tavaszi száraz időjárásban nem hatottak kellőképpen a preemergens gyomirtási technológiák napraforgóban, aminek következtében több táblán tömegesen kelt a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), majd az esős nyárban hatalmasra nőtt a gyom. Mostanra kettős hatása is van, egyik az allergiások nehéz időszaka, a másik a termesztők mostani lehetősége a betakarítás érdekében. Ez jelenti a deszikkálást, illetve a totálisan fertőzött, gyommal túlnőtt táblarészek lezúzását. Sajnos mindkét megoldás költséget okoz, s termésveszteséggel jár.

Van azért gyommentes napraforgótábla is – fotó: Agroinform.hu

A tányérbetegségek csak észlelési szinten jelentek meg, s az időjárás-előrejelzés szerint nem várható olyan helyzet, amelyben a fertőzés növekedése következne, így normális ütemben haladhat a betakarítás.

Itt csak a szárzúzás segített  – fotó: Agroinform.hu

Az almásokban le lehet állni a védekezésekkel, a csonthéjasokban többféle betegség terjed

Megérkezett az ősz a gyümölcsösökbe is. Az alma érik, szedése megkezdődött. A betegségek fertőzési nyomása csökkent, a védekezésekkel le lehet állni. Az almamoly (Cydia pomonella) az egyik legtovább kitartó kártevő, de mostanra már visszaesett a rajzása, egyre inkább csökken a csapdák fogási eredménye. Az egészen kései szedésű fajtáknál érdemes még mindig ellenőrizni a fák és a gyümölcs egészségi állapotát, mérlegelni a hernyófertőzés lehetőségét.

A csonthéjasok ültetvényeiben már csak a nagyon kései fajták szedése tart. A korábbi kártevők, a darazsak és minden egyéb, sérülést okozó behatás nyomán terjed a gyümölcsmonília (Monilinia laxa, M. fructicola). Ahol megtelepedett a betegség és összeérnek a gyümölcsök, ott megfékezhetetlen a fertőzés terjedése.

A késői nektarint minden bántja, itt a moníliás gyümölcsrothadás és a poloska is – fotó: Agroinform.hu

Terjed a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella japii), a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) terjedése lassult, de az őszibarackon már megkezdődött a korai levélhullás. Mindez felértékeli a betakarítás utáni és az őszi lombfertőtlenítés jelentőségét.

A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) és a szilvamoly (Grapholita funebrana) rajzása is visszaesett, kártétel már csak a hajtások csúcsán várható, de az is visszaesik.

Csökken a dióburoklégy (Rhagoletis completa) népessége is, de félő, hogy mostanra már olyan mértékű fertőzést ért el, hogy a dió termése közel 100%-ban károsított, s a dióbél is tönkremegy. Ráadásul a gnomóniás (Gnomonia leptostyla) és baktériumos levélfertőzés (Xanthomonas arboricola pv. juglandis) korai lombhullást indított el, ami kedvezőtlen hatással lesz a jövő évre is.

Szőlő: most kell megfékezni a következő évi fertőzést!

Szedik a borszőlőt is, legalábbis a korai fajták fürtjeit. A nyárias meleg és a sok napsütés segíti az érési folyamatot, a cukortermelést. Ebbe a folyamatba zavart be a múlt heti (kedd-szerda) esős, viharos front hatása. Sajnos az érzékeny fajták bogyóin, fürtjein megjelent, illetve terjed a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea). Szerencsére az előbbi frontot követően visszatért a fentebb említett kellemes, késő nyárias időjárás, ami lassítja a betegség terjedését, károsítását.

Támad a szürkepenész a szőlőfürtön – fotó: Agroinform.hu

A lisztharmat (Uncinula necator) és a peronoszpóra (Plasmopara viticola) újabb fertőzései a tőkék csúcsi részén, az új hajtásokon jelennek meg. A termésre ennek már nincs hatása, viszont hatása lesz a vesszők beérésére, a következő évi fertőzési folyamatokra. Különös fontosságot kap e folyamat az új telepítésekben, nem termő ültetvényekben. E helyeken még további védekezések szükségesek.

A tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) a lassan mögöttünk levő szezonban nem okozott különösebb gondot, s ez érvényes napjainkra is. Terjed és fertőz viszont az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) vagy az új, invazív faj, a pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii). A kettő közül az utóbbi kimondottan gyümölcs- és szőlőkártevő, az érő gyümölcsökön telepedik meg, lárvái abban fejlődnek, míg a honos muslica inkább a bomló, rothadó növényi maradványokon szaporodik.

Muslica – a kártevő és a kártétel  – fotó: Agroinform.hu

Megtalálhatjuk ültetvényeinkben az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) imágóit is, bár szerényebb népesség alakult ki. Ennek kapcsán érdemes az ültetvények szemlézése során megjelölni a fitoplazmás tőkéket, amelyeket el kell távolítani az ültetvényből.

A nyár végére felszaporodott az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) népessége is, s a polifág kártevő a szőlőskertekbe is betelepedik. Ebben a szakaszban már nem okoz nagy kárt.

Ilyenkor már szűkül a poloskák, pl. zöld vándorpoloska (Nezara viridula), ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) táplálékköre, megkeresik az érő gyümölcsöket és a zsendülő szőlőt is. A bogyókon okozott kártétel sem elhanyagolható, de a kártevő kellemetlen szaga akár még a borban is megjelenhet, ami minőségrontó.

Itt az ősz, s ezt érzi a mezei pocok (Microtus arvalis) is, a poloskák (Nezara viridula, Halyomorpha halys) is. Ilyenkor kezdenek a lakott terület közelébe húzódni, majd betelepedni az épületekbe, védett helyekre. Érdemes ilyenkor már a nyáron nyitva tartott ajtókat, ablakokat bezárni, hogy a nem szeretett vendégeket kizárjuk.

A kicsi és a nagy – gyapottok-bagolylepke hernyói gerbera virágon  – fotó: Agroinform.hu

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.