Ennek megfelelően figyelmünk most inkább az ültetvényekre és a betegségekre irányul, de nem feledkezhetünk meg a kártevőkről sem.
A június a legcsapadékosabb hónapunk, s ezt ismét bebizonyította az időjárás. Még nincs havi statisztika, így inkább csak az utolsó 10 napra tekintünk vissza. Gyakorlatilag mindennap esett, igaz a hely és időpont tekintetében nagy a változatosság. Összességében az utóbbi 10 napban 30-80 mm csapadék hullott, de helyenként ez meghaladta a 100 mm-t. Sok helyen sáros a talaj felszíne, sőt kevés helyen kisebb felszíni vízállást is találhatunk.A csapadék nagyon jót tett a talajok vízkészletének, a felső 20 cm-es réteg gyakorlatilag 100 %-os vagy ahhoz közeli telítettségű. Most jött el az a pillanat, amikor az 50 cm-es és az 1 méteres rétegben is a kedvező állapotról lehet beszámolni. Továbbra is gyakran és sokáig kitartott a levélfelületi nedvesség, s tartotta magát a magas relatív páratartalom.
Nagyon kellett a csapadék, ez volt az utolsó mentőöv, s a növények meghálálták a vízellátást, a napraforgó és a kukorica szinte megugrott növekedésében. Mint mindennek, ennek is van árnyoldala. Az érésben levő gyümölcsök kirepedtek, sok helyen jég is segített ebben, majd a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola), helyenként a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) támadta meg a gyümölcsöket.
A következő időszakra vonatkozó időjárás-előrejelzés ismét mutat esős napokat, de a behatárolásuk eléggé pontatlan, szolgáltatótól függően más és más. Éppen ezért a mostani csapadékmentes napokat kell kihasználni a növényvédelmi kezelések elvégzésére. A további felmelegedés kedvez a melegigényes növényeknek.
A szántóföldi kultúrákban is megfigyelhető változás. A kalászosok állományaiban terjed a lisztharmat (Erysiphe graminis), megjelent a szeptóriás (Septoria triticis) és a pirenofórás levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis).
Az őszi árpa már érik, szemei a viaszérés-teljes érés fázisában vannak. Levelei már leszáradtak, igazából nincs megtámadható zöld felülete, így a károsítók nem veszélyeztetik.
Az őszi búza csak egy kicsit maradt le fejlődésében, szemei a tejesérés-viaszérés fázisában járnak. Tájegységtől, fajtától függően több-kevesebb zöld lombozata van még a növényeknek (zászlóslevél, esetleg plusz egy felső levél). Az előbb említett kórokozók mellett megjelent és terjed a búza levélrozsdája (Puccinia recondita).
A szeptóriás és pirenofórás levélfoltosság későn jelent meg őszi búzán.
A védekezésről szóló döntés meghozatalakor mérlegelni kell a növény zöld felületét, a leszáradás ütemét, vagyis a szokásos időjárás-növény-kórokozó hármas mellé bekerül az időtényező is.
Ahol még zöld a lombozat felső része, s a betakarításig több mint 2 hét várható, ott még megfontolandó egy kezelés az előbbi kórokozók valamelyike vagy együttese ellen.
A kalászfuzárium (Fusarium spp.) szerencsére a tejesérés-viaszérésben levő szemeket már kevésbé támadja. Pár helyen már megjelent a betegség tünete, de a fertőzöttség mértéke láthatólag elmarad a tavalyi szinttől. Itt már nagyobb gondot csak az elfekvő állomány és a tartósan csapadékos időszak okozhat.
A tavaszi vetésű kalászosoknál kicsit más a helyzet, kicsit hosszabb a betakarításig eltelő idő. Ennek megfelelően a táblák szemlézése alapján szükség lehet még egy kezelésre az előbb említett károsítók vagy éppen a zab koronásrozsdája (Puccinia coronifera) ellen. Utóbbi betegség több tábla bejárása során megtalálható volt.
A kukorica a csapadék és a felmelegedés együttes hatására hatalmasat nőtt, jobb termőhelyen már 150 cm magasságú. A növények harsogó zöldek, erőteljesek, s még kártétel nem látszik. Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) lárvái várhatóan kisebb kárt okoznak, mert a kellő nedvesség biztosítja a támasztógyökerek regenerálódását. A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) rajzása már elindult, de lassan emelkedik a népesség, továbbra is a kártevő megfigyelése a feladat. Repül már a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) is, de ebben az időszakban még más tápnövényt keres.
Furcsa volt – főleg az előbbi megállapítás után – a kukoricamoly károsításához hasonló látkép értelmezése. Rejtély maradt mindaddig, míg a zöld cserebogár (Anomala vitis) éppen táplálkozó imágóját meg nem találtam.
Zöld cserebogár kukoricán táplálkozik.
A napraforgó-állományokra is érvényes az előbbi megállapítás, hatalmasat nőttek. Mostanra már a földi géppel történő permetezést általában el lehet felejteni.
A korábban jelzett kártevők (közönséges takácsatka – Tetranychus urticae, levéltetvek – Aphis fabae) tömege a heves esők következtében kissé visszaesett. Megjelent viszont a mezei poloska (Miridae, Lygus pratensis), s a napraforgó levélnyelén már nagy számban láthatjuk a szúrások nyomait. Ebben a korai szakaszban is magas már a kártevő tömege – átlagosan 2 db imágó/növény. 3-5 példány egy tövön már védekezést igényel, ezért érdemes mindenkinek a saját területein a kártevőnépességet felvételezni.
Mezei poloska a napraforgón.
Mezeipoloska-kárkép – itt még a levélnyélen.
Burgonya esetében a burgonyavész (Phytophtora infestans) követel odafigyelést és megelőző kezelést. A korábban leírtak szerint a felszívódó és kontakt kombinációk adhatnak védelmet. A gyakori esők, a növény növekedése és a magas fertőzési nyomás miatt érdemes a permetezési fordulókat rövidebbre venni.
A repce már csak a betakarításra – előtte deszikkálásra – vár. Az utóbbi időben a lisztharmat támadta meg a kevés zöld levelet, illetve terjed a fehérpenészes szártőkorhadás. Ezeket a deszikkálás állítja meg, majd a betakarítás menti biztonságos helyre a termést. A magvak már általában színesek a száradó becőben, de sok helyen már feketére érettek. Sajnos a táblák általában vegyes érettségűek.
Kései lisztharmatfertőzés repcén.
Színesedik a mag, kezdődhet a deszikkálás.
Áttérve az ültetvényekre meg kell erősíteni a címben foglaltakat. A sok eső nyomán kirepedt az érő cseresznye, majd a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) megkezdte pusztítását. A középérésű fajtáknál (pl. Germersdorfi) a gyakori esők és a sár miatt nem lehetett szedni, most, amikor a fákhoz megyünk, már a rothadt gyümölcsöket látjuk, s a betegség jellemzője a gyors terjedés.
Idén alig lehetett észlelni a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) repülését. Ennek ellenére a nyüvek ott vannak a gyümölcsben, vagy éppen elhagyják azokat. Ez a nyílás is behatolási kapu a kórokozónak. A moníliás fertőzöttség gyorsan változik, most 20-30 %-os a kár, de gyorsan nő a veszteség. A fekete cseresznyelevéltetű (Myzus cerasi) népessége visszaesett az esők hatására, így azok kevésbé zavarják a szüretet.
Az összeérő gyümölcsökön gyorsan terjed a rothadás.
Szerencsére a meggy esetében még nem ilyen súlyos a helyzet. Kisebb a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) kártétele, kevesebb a kirepedt gyümölcs, és kisebb mértékű a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola).
Érik a meggy is.
És a sornak nincs vége, a kajszi korai fajtái is érnek már, és ugyanazon hatások (a cseresznyelégy kivételével) ugyanazon eredménnyel járnak, vagyis már a fán rothad a gyümölcs. Félő, hogy a korai őszibarackfajták gyümölcse is veszélybe kerül.
A védekezés lehetőségeit vizsgálva csak a korábbiakat lehet megismételni. Itt kritikus a szedésig hátralevő idő, az vezérli a szerválasztást és a kezelést. A tiofanat-metil hatóanyagú készítmény 14 napos élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásával alkalmazható, a fluopiram+tebukonazol és a fludioxonil+ciprodinil kombinációk 7 nap, míg a fenhexamid 3 napos várakozást követel. A készítményeket általában csonthéjasokban használhatjuk moníliás gyümölcsrothadás ellen. Az előbbiek alapján
a kései kajszi és az őszibarack esetében van lehetőség még védekezésre, de a cseresznyét már csak a szüret menti meg.
(Esetleg kései fajták esetében rövid várakozási idejű készítmény segíthet.)
Az almásokban a lisztharmat (Podosphaera lecotricha) továbbra is megújuló hullámokban fertőzi az érzékeny fajták hajtásait és a gyümölcsöt is. Ennek ellenére az ültetvényekben sikerült kézben tartani a betegség terjedését. Gyenge-közepes fertőzések alakultak ki. A múlt hét időjárása után kérdés, hogy tudtak-e megfelelő időben permetezni az ültetvényekben. Félő, hogy most ingott meg a védekezés stabilitása – késés, lemosta az eső, erős fertőzési nyomás. Továbbra is intenzív védelmet igényelnek az ültetvények.
A varasodás (Venturia inaequalis) későn jelent meg, de az elmúlt 3 hétben, ha lassan is, de terjed. Már e betegség tünetei is megtalálhatók a gyümölcsön is. Intenzíven védett ültetvényekben ez a betegség is csak gyenge-közepes fertőzést ért el, de a házi kertekben, szórványokban sokkal súlyosabb a helyzet (közepes-erős fertőzöttség). A növekvő gyümölcsök 2,5-3,5 cm átmérőjűek, az esők hatására gyors növekedés, laza szövet a jellemző, ami fogékonnyá teszi azokat. A Ca adása indokolt.
A meleg, párás környezet kedvező a vértetűnek (Eriosoma lanigerum) is, a kártevő kolóniái már a lombozatba, hajtásokra terjednek. A spirotetramat hatóanyagú készítmény javasolható. Az almamoly (Cydia pomonella) rajzása újra erős, a korábbi kezelésekhez igazítottan a védekezést folytatni kell.
A szőlőskertekben is szaporodik a feladat. A gyakori eső és a vele járó alacsonyabb hőmérséklet nem kedvezett a növény virágzásának. Mostanra általában befejeződött a szőlő virágzása, apró, sörét nagyságú bogyókat látunk. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt kötődési gond lehet. Közben a növény hajtásai óriásit nőttek, messze túlérnek a huzalok tetején, vagyis semmi nem fogja azokat. Ráadásul a sorközök gyomflórája is felnőtt a kedvező időben. Ezek együttese megtartja a nedvességet, emeli a páratartalmat, vagyis a kórokozóknak kedvező körülményeket teremt. A hajtásokon intenzíven nőnek a hónaljhajtások, amik szintén sűrítik a lombfalat.
A betegségek közül a lisztharmat (Uncinula necator) korábban megjelent, s mostanra terjed. Fertőzése a lombot támadja, fürtön még nem jelent meg, de a fürtök érzékenyek a kórokozó támadására. A peronoszpóra (plasmopara viticola) még csak elvétve jelent meg, valószínűleg a mediterrán eredetű légtömeg újabb fertőző tömeget szállított tájainkra. Várhatóan az első tünetek – olajfoltok – napokon belül megjelennek. A meleg és csapadékos időjárásban a betegség lappangási ideje rövid (leveleken 5-6 nap). Sajnos a kis bogyók kimondottan fogékonyak a kórokozó támadására, így azokon is megjelenhet hamarosan.
A virágzásközben, illetve annak végén a szürkepenész (Botrytis cinerea) is megtelepedhet a bogyósapkákon, majd onnan a kis bogyókat megtámadhatja. A bogyósapkák leesésével ez a fertőzési kapu megszűnik, így a szürkepenész ebben a szakaszban még visszaszorul. Ennek ellenére érdemes ilyen szemmel nézni a fürtkezdeményeket. A feketerothadás (Guignardia bidwellii) a tavaszi szakaszban már felütötte a fejét – levélen okozott kevés tünetet. Most sokkal kedvezőbb az időjárási helyzet számára, mint akkor volt. Ráadásul az eső sok helyen jeget is hozott. Ilyen helyeken soron kívül védekezni kell a betegség ellen.
A betegségek elleni védekezés kulcsa a szellős, gyorsan száradó, bepermetezhető lombfal megteremtése. Ehhez jelen időszakban a zöldmunkákat el kell végezni, s a behúzáson kívül a csonkázást és a hónaljazást is ajánlott elvégezni. A felesleges, sűrítő hajtásokat érdemes eltávolítani.
A sorok és sorközök gyomirtását, kaszálását is el kell végezni, minden eszközzel a nedves, párás környezet csökkentésére kell törekedni. A permetezéstechnikában a tökéletes fedés, bőséges lémennyiség lehet segítségünkre.
Szerválasztásban a kombinációk (felszívódó + kontakt) bevetése javasolt. A folpet hatóanyag a peronoszpóra elleni hatás mellett segít az esetleges szürkepenész fertőzését is megállítani.
Lassan lehet készülni az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvái elleni védekezésre, a tömeg L2-L3 stádiumban jár. Mellettük megjelent az amerikai lepkekabóca is.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
