Növényvédelmi előrejelzés: Vajon a növényeink átvészelik a telet?

Itt állunk a tél kapujában, mostanság a legfontosabb kérdés, hogyan, mennyire készültek fel növényeink a télre. Az őszi vetésű kultúráknál ez a kikelt, megerősödött, kellő fejlettséget elért és egészséges növényeket jelent. Ezzel teljesen ellentétes a fásszárúak telelési stratégiája, hiszen ezek a lombhullással, a fás részek beérésével készülnek a télre.

Az elmúlt 7 nap időjárása segítette ezt, előfordultak fagyos reggelek, ködös délelőttök, s a nappali hőmérséklet tendenciája is a késő őszre jellemző tendenciát követte. Csapadék nem jött, vagy csak alig mérhető mennyiségben a hétvége napjain. Sok esetben nem lehetett megkülönböztetni, hogy ködszitálás vagy eső nedvesíti meg a felszínt.

A hőmérsékleti csúcsok 10 ^oC körül mozogtak, főleg ott, ahol a napsütés áttörte a ködfalat. A tartósan ködös tájakon viszont a nedves, nyirkos szürkeség maradt, ahol a hőmérséklet jelentősen elmaradt a napos területek értékeitől.

Szerencsére a november első dekádjában hullott csapadék kedvező hatása még mindig kitart, a talaj felső rétegében van még nedvesség, így a kései vetésű őszi búza is kikelt, és a kedvező időjárásban megerősödik. Nem ennyire kedvező a kép a talaj 0-50 cm-es rétegében, az Alföld nagy területén ebben a rétegben 35-50% között mozog a hasznosítható vízkészlet. A Dunántúl középső és déli tájain ennél kedvezőbb a kép, ott 50-90% között mozog a felvehető víztartalom. Az ennél is mélyebb rétegben viszont alacsony, 30% körüli a hasznosítható vízkészlet.

A jelenlegi, késő őszi időjárásban kisebb a talajok vízvesztesége, így 1-2 hétig még van tartalék, addig meg, reméljük, újabb utánpótlás érkezik. Jó lenne, ha a tél hóval, hóolvadással töltené majd fel a talajainkat, bár az utóbbi évek tapasztalata alapján ennek csökken az esélye.

A mostani kilátás szerint a héten napos-ködös, csapadékmentes időjárás várható. A hőmérséklet még tartja a 10 ^oC körüli nappali maximumokat és 0 ^oC körüli hajnalokat néhány napig. Aztán a jövő héten csapadékos napok is várhatóak, s ezzel együtt a hőmérséklet alakulása határozott csökkenő tendenciát vesz fel.

A korai őszibúza-vetések kellően megerősödtek

Jelenleg az őszi búza az a kultúra, amelynél a legnagyobb változatosságot tapasztalhatjuk. A korai vetések szépen kisoroltak, kellően megerősödtek. Ezek a táblák általában 3-5 levelesek, élénk zöldek, homogén állományt mutatnak.

Jól fejlett (3-5 leveles) őszibúza-állomány

Emellett találunk későbbi vetéseket is, akár november elején vetett táblákat, ahol a korábban kiszáradt talaj miatt csak november elején – az akkori esők után – indult meg a kelés. Ilyen területeken csírázó, 1-3 leveles növényeket találunk.

Ezt a búzát november első hetében vetették, és szépen kisorolt

Ugyanakkor ez nem kirívó helyzet, gyakori a hasonló helyzet, amikor novemberben még vetnek, s azokból is lesz növényállomány és termés is. A mostani helyzet bizakodásra ad lehetőséget.

Növényvédelmileg az őszibúza-táblákon nagy dolgok nem történtek, talán a levéltetvek (Aphididae) betelepedése igényelt figyelmet, de a kártevő nem jutott el a kolóniaalakítás állapotáig. Betegségek tüneteit nem észleltük, azokkal sincs gond.

Már most jelzi viszont a gyomok kelése és megerősödése a sürgető tennivalót.

Késő őszi tömeges gyomkelés őszibúza-táblán

Sajnos az időjárás alakulása már egyre kevesebb lehetőséget ad az őszi gyomirtásra, így ezt a munkát legtöbben kora tavaszra ütemezik.

Figyelni kell a koraiságra, mert gyakran az áprilisi kezelés már jelentős kártétel után történik, s ezzel együtt a gyomok túlfejlettsége nehézséget okoz.

Az őszi árpa egyelőre nincs veszélyben

Hasonló mondható el az őszi árpa állapotáról is. Természetesen a korai vetés egy fejlettségbeli előnyt ad a kultúrának, általában a bokrosodás kezdetét érték el a növények. A kártevők közül itt is meg kell említeni a levéltetvek (Aphididae) betelepedését.

A kártevő korán, a kelés után pár napon belül megjelent a kis növényeken. Ekkor félő volt, hogy a felfedezést követően egy gyors felszaporodás veszi kezdetét. A kártevő viszont nem vagy csak lassan szaporodott az állományokban, így a hidegebb időjárás beálltáig komolyabb fertőzöttség nem alakult ki, maradt az észlelési, esetleg gyenge fertőzöttségi szint. A fagyos hajnalok következtében a kártevő eltűnt a növényekről.

A betegségek sem veszélyeztették a kis növényeket. A szemlézések során éppen csak lehetett találni a hálózatos levélfoltosság (Pyrenophora teres) egy-egy tünetét. A telelés és a téli csapadék mennyisége, valamint a tavaszi enyhülés teszi majd aktívvá a kórokozót, akkor fokozottan kell ellenőrizni a betegség jelenlétét, terjedését.

A repcében bőven akadt növényvédelmi tennivaló ősszel

Az őszi káposztarepce állapotára vonatkozóan is a változó kifejezés illik. Ez még a vetés időszakára nyúlik vissza, a vetésidő, a talajállapot és az időjárás együttese alapvetően meghatározta a kultúra fejlődését.

Jó állományú repce, 8-10 leveles és megfelelően erős a teleléshez

Általában elmondható, hogy a korai vetés sikert hozott, azok az állományok ma már 8-10 leveles, tőrózsás állapotban várják a telet. Sajnos a később vetett táblákon gyakori az elfekvő mag, az elhúzódó kelés, a heterogén fejlettségű állomány.

Kései kelésű növények az előtérben, belül pedig a fejlett állomány

Szélsőséges esetben a szeptember eleji vetés egy része csak október közepén kelt ki, s azóta próbálja a kis növény a korábbiakat, fejlettebbeket utolérni – sajnos kevés sikerrel.

Az előző kultúrákhoz képest a repcében bőven akadt növényvédelmi tennivaló az őszön. A szokásos repcebolha (Psylliodes chrysocephala) és repcedarázs (Athalia rose) korai kártétele az időben elvégzett kezelésekkel megfékezhető volt, súlyos kár nem alakult ki.

Ezt követte a bagolylepkék (Mamestra brassicae) támadása, s ezek a szó szoros értelmében is nagyot haraptak a növények levelébe. Társult hozzájuk a káposztamoly (Plutella maculipennis) hernyójának megjelenése és ablakos rágása. Ezek sokáig kitartottak, de a jól fejlett, erős lombozatú repcében jelentős kárt nem okoztak.

Aggasztóan alakult a levéltetvek, főképpen a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) korai megjelenése a táblákon. Már októberben kialakultak a kis kolóniák a növények levelein, s azok a későbbi hűvös, hidegre forduló időjárásban lassan gyarapodtak. A novemberi reggeli fagyok ellenére még mindig megtalálhatók a kisebb kolóniák a levelek fonákán. Még a múlt héten sem alakult ki komolyabb fagy, a nagy levelek tömege megvédi a kártevőt. Ennek ellenére ismét csak azt lehet mondani, hogy a komolyabb fagyok majd elviszik a kártevőt.

A levéltetvek még mindig élnek a repce levelén

Szintén kárt okozott a kis (tavaszi) káposztalégy nyűve (Delia radicum). A nyű rejtetten él és táplálkozik, így viszonylag későn lehet észlelni tüneteit, a lilás színbe váltó leveleket és a fejlődésbeli lemaradást.

Kis káposztalégy károsítása balra és az egészséges tő jobbra

Október közepén, második felében észlelték a kártevő tüneteit a dunántúli táblákon, de megjelent a keleti országrészben is. A nyüvek október végén telelőre vonultak, bábozódtak, így a kártétel már nem növekszik, de a rágott gyökerű növények telelése kétséges, illetve a telelés után sem tudnak azok tovább fejlődni.

A kis káposztalégy kárképe a felszínen, a lombozat lilás elszíneződésű és összeesik

A betegségek közül a repceperonoszpóra (Peronospora brassicae) valamikor október elején jelent meg a Dunántúlon. A fómás levélfoltosság (Leptosphaeria maculans) kicsit később, de szinte mindenhol megkezdte fertőzését. A repceperonoszpóra terjedése eddig is lassú maradt, s általában tavasszal már nem okoz gondot – reméljük, most is így lesz.

A fómás levélfoltosság inkább csak észlelési szintet ért el. Közben az állományok megkapták az őszi regulátoros kezelést, ami egyben véd e kórokozó ellen, így a fertőzöttség emelkedését egyelőre nem lehet észlelni. A betegség a téli – kicsit enyhébb, nedves – napokon is tud terjedni, így az állományok tavaszi ellenőrzése indokolt.

Az ültetvényekben a levélhullás általános, mostanra már a csupasz lombkorona a jellemző. A nyáron felszaporodott betegségek gyérítése, a következő szezon előkészítése a lemosó kezeléssel megoldható, érdemes elvégezni, s még most is van rá lehetőség.

A mezei pocok (Microtus arvalis) népessége a nyári száraz időszakban gyarapodott, s most telelő-táplálkozó helyet keresnek, vagyis betelepednek az őszi vetésű táblákra. Nem véletlen, hogy Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megye területein a legtöbb a lakott járat, de megtalálhatók szinte az ország minden táján. Az őszi vetések mellett ott vannak az állókultúrákban is, tipikusan a lucernatáblákon és az ültetvényekben is. Figyeljünk rájuk, és „T" fákkal vagy kémiai kezeléssel gyérítsük az állományt.

A fotók a szerző felvételei.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide!

Vegyél részt Te is az Agroinform közösségi növényvédelmi adatszolgáltatásában!