Nem véletlen, hogy az elmúlt száz év leghidegebb áprilisai között előkelő helyen szerepel majd a statisztikákban. A hónap 26. napján újabb hideg rekord született, Zabaron -5,7 Co-ot mértek.
Ha szűkítünk az időtávon, akkor a múlt hétről elmondható, hogy 10-20–30 mm csapadék az ország nagy részén hullott, s ez kedvező. A talaj felső 5-10 cm-es réteg gyorsan szárad, most 40-60%-os a telítettsége. Szerencsére az alsó 50-100 cm-es réteg gyakorlatilag telített, ez adja a tartalékot. Az említett hideg, fagyos reggelek mellett lassú melegedés kezdődött. Erre nagy szükség van, hisz a nedvesség megvan a talajban, az elvetett magvak csírázásához, a kikelt kis növények fejlődéséhez már csak a meleg hiányzik.
A szeles napok továbbra is gátolták a permetezéseket, de előfordultak csendesebb napok vagy napon belüli időszakok, így haladtak a gyomirtások és egyéb permetezések.
Most viszont biztatóbb a kilátás, a hétvégéig melegedés, akár 25-28 Co is elképzelhető. Aztán egy kis visszaesés után fagymentes reggelek és 17-19 Co körüli nappalok várhatóak. Ráadásul egy kis csapadék ebben az időszakban is jöhet.
Észhez térnek a kalászosok
Fáztak az őszi kalászosok is, átmenetileg lelassult a fejlődésük, de az utóbbi napokban lendületet vettek. Az őszi búza szárbaindult, erősebb állományokban már 2-3 nódusz látható. Az állományok zöldek, erősek, de a bokrosodás egy kicsit elmaradt a várakozásoktól, a szokásostól.
Friss lisztharmat pamacsok az őszi búza szártövén – Fotó: Tóth Miklós
A betegségek tekintetében jelentős változás nem történt, lehet, hogy azok is „fáztak”? Őszi árpában a hálózatos levélfoltosság (Pyrenophora teres) jelen van, de a fertőzöttség nem változott. Őszi búzában a fahéjbarna levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis) gyenge fertőzöttsége sem változott. Változott kissé a helyzet a gabonalisztharmat (Erysiphe graminis) tekintetében. A betegség mindkét kultúrában megtalálható, területileg inkább a keleti országrészben, s a fertőzöttsége lassan, kis mértékben emelkedett, de az észlelési szintet kevés helyen haladta meg. Országosan jelen van, gyenge fertőzöttséget okoz a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici), s ez sem változott.
Az időjárás alakulása, a felmelegedés, a magas relatív páratartalom, a csapadékos napok, az előbbi kórokozók felszaporodást segíti, tehát ezekre kell fokozottan figyelni. Ehhez nem nélkülözhetjük a helyi felvételezéseket. Sokan már a gyomirtó kezeléssel együttesen a gombaölőszeres védekezést is elvégezték.
Már rakja tojásait a vetésfehérítő bogár – Fotó: Tóth Miklós
A vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) tömeges betelepedése lelassult, a bogarak rejtőznek, aktivitásuk is lelassult. Most, a melegebb napok megérkeztével viszont megkezdték a tojásrakást. Érdemes tehát a táblákat figyelni, a tojásrakást követni, illetve a kelést keresni.
A repcetáblák csak távolról nyújtanak szép látványt
Szinte mindenhol megkezdődött a repce virágzása. Távolról szemet gyönyörködtető a látvány, sajnos közelről nem ennyire biztató a kép. Általában alacsonyak a növények (1,0-1,2 m) és nincs kielégítő mennyiségű elágazás sem. A gazdag termést pedig az erőteljes növény, sok elágazással, nagy virágzatokkal hozná, így szerényebb termésre kell számítani.
Kicsi, gyenge, kevés elágazása van, de a miénk és virágzik – Fotó: Tóth Miklós
Emellett népes társaság van jelen a repce virágán, őket a hidegebb idő sem fogja meg. A repcefénybogarak (Meligethes aeneus) és a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus assimilis) imágói egyszerre károsítják a virágokat. Sajnos a méhek hiányoznak a táblákról, s ez most nem rovarölőszeres kezelés következménye, sokkal inkább az alacsony hőmérsékletnek. Ettől függetlenül csak méhkímélő technológiával védekezzünk a kártevők ellen.
Meghasadt szár, torzult növény, fagykár repcén – Fotó : Polgárné Sarok Edit
A fómás levélfoltosság (Leptosphaeria maculans) fertőzése általánosan megtalálható, de a kórokozó kevésbé fertőz. Az új levelek, a fejlődő új elágazások egészségesek, így a betegség visszaesett.
A múlt héten említett fagykár újabb tünetei jelentek meg (vagy az alaposabb felderítés találta meg azokat).
Halad a vetés
Lassan befejezik a napraforgó vetését. A könnyebb, gyorsabban melegedő talajokon már kisorolt a vetés. Barkók még nem lepték meg a táblákat. Északon még mindig van, aki kivár a vetéssel, abban bízva, hogy a melegebb körülmények között a növény fejlődése behozza a vetésidőben elszenvedett hátrányt.
A vetési időszak végére felmelegedett a talaj arra a hőmérsékletre, ami a kukorica csírázásához kell. Így aztán nagy lendülettel megy a növény vetése. Aki korábban bátorkodott vetni, annak már csíranövényei láthatók a sorokban. Ezek a kis növények viszont fáznak, nem fejlődnek, csak várják a meleget. Barkót még itt sem láttam.
.jpg)
Még alig bújt ki, fázik (kukorica csíranövény) – Fotó: Tóth Miklós
Bajban vannak a csonthéjasok
A legnagyobb gondban a csonthéjasok, azon belül is a kajszi fák vannak. Először elvitte a termés nagy részét a fagy, bár van némi biztatás a kései virágzású fajtáknál, ott átlagos kötődés látszik most. Nem lehet tudni, hogy a tisztuló hullás mennyire ritkítja meg a termést.
Nagyon sok a moníliás hajtásszáradás kajszin – Fotó: Tóth Miklós
Mostanra tömegesen jött elő a moníliás virág- és hajtásszáradás (Monilinia laxa, M. fructicola) tünete. Tipikusan kiskertekben, ahol nem történt a kórokozó ellen védekezés, vagy nem jó időzítéssel, nem megfelelő hatóanyaggal, stb., ott a fák gallyai, vesszői szinte teljesen fertőzöttek. Sajnos ebben a szakaszban már nem a virágzáskori permetezés a megoldás, ilyenkor már csak a fertőzött részek eltávolítása segít megmenteni a fát.
A szilva elvirágzott, az őszibarack a virágzás végén tart. Ezeken kevésbé látványos a monília kártétele. A cseresznye általában a sziromhullás állapotot ért el, de néhány későbbi virágzású fajta még teljes virágzásban látható. Szintén a teljes virágzás a jellemző meggyre is. Itt is tapasztalható a méhek hiánya, s félő, hogy ez majd a termés mennyiségében is mérhető lesz. Monília ellen még mindig kezelni kell, különösen a meggy érzékeny a kórokozó támadására.
Gyorsan gyarapszik a kolónia, fekete cseresznye levéltetű – Fotó: Tóth Miklós
Cseresznyefákon már kolóniákat alkot a fekete cseresznyelevéltetű (Myzus cerasi) (meg jezsámenen is). Őszibarackon már korábban megjelent a tafrinás levélfodrosodás betegség (Taphrina deformans) korai tünete, de a betegség a csapadékos napokon nem robbant, egy kicsit lappangó fázisban van. Ennek ellenére fellépésére és a tünetek fokozódására kell számítani.
Virágzik az alma és a körte is. A tűzelhalás betegség (Erwinia amylovora) magyarországi megjelenését követő években tipikusan május elsején kellett elrendelni a kötelező védekezést a kórokozó fertőzése ellen, akkorra alakult ki a környezet, a fertőző tömeg és a fenológia olyan együttállása, amely a fertőzés bekövetkezését hozta. Bár a hétvégére erőteljes melegedést ígér a meteorológia szolgálat, mégsem valószínű, hogy a fentebb írt hármas feltételrendszer teljesül, azaz a héten még nem kell a tűzelhalás támadására számítani.
Jelen van viszont a levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta). A csúnya tünetek ellenére túl nagy kárt nem okoz, de a helyi felvételezés – nagy gyakoriság – indokolhatja a védekezést ellene.
Lassan éledeznek a gyümölcsmolyok. A szilvamoly (Grapholita funebrana) még csak 2 példánnyal mutatta meg magát a csapdában, a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) már 3 hímet adott, a barackmoly (Anarsia lineatella) még fejlődik, s az almamoly (Cydia pomonella) is fázik még. A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) viszont aktív, 6 imágója repült egy hét alatt a csapdába.
Almában az almafalisztharmat (Podosphaera leucotricha) primer tünete szaporodik, ellene a fizikai eltávolítás és a kontakt készítménnyel történő kezelés lehet a megoldás. Megindult a varasodás (Venturia inequalis) aszkospóra szóródása, a fertőzési folyamatot az alacsony hőmérséklet lassítja. A melegedés és némi csapadék mindkét kórokozó fertőzését meghozza várhatóan, erre készüljünk.
_is_kihajtott.jpg)
Már a szőlő (korai fakadású fajták) is kihajtott – Fotó: Tóth Miklós
Eddig mindig azt írtuk, hogy a szőlő fakadása időben tolódik a hideg időjárás miatt. Úgy látszik, a korai fakadású fajták nem vártak tovább, kihajtottak. A többség azonban még a fakadás különböző szakasziban jár.
